Csak egészség legyen! - szokták mondogatni az idősebbek. Az elöregedő szervezet ugyanis megtanít rá, hogy az egészség és a gyors regeneráció nem feltétlenül természetes velejárója a létezésnek. Akit elérnek a komoly vagy sok kellemetlenséggel járó nyavalyák, már pontosan érti, hogy az egészségért több okból is érdemes időben tenni: elkerülhető a kényelmetlenség, a fájdalom, a stressz , a kiszolgáltatottság, a félelem és egy csomó anyagi teher. Sokan azok közül, akik időben kapcsolnak arról is beszámolnak, hogy az egészséges életmód nagyobb magabiztosságot ad nekik, bizonyos fölényt azokhoz képest, akik nem ezt az utat követik, hiszen pozitívabb lesz a testképük és magasabb az önértékelésük. Emiatt jobbak a személyes kapcsolataik (ezen belül a párkapcsolataik), magabiztosabbak a munkában, ami meredekebb karrierutakat rajzol fel előttük, és nagyobb lesz a társadalmi megbecsültségük is.
Az egészségtudatosság annak felismerése és elfogadása, hogy a test megfelelő funkcionális működésének minél további fenntartása nemcsak a jobb közérzet miatt jár előnyökkel, hanem az ember társadalmi lényként is sokkal sikeresebb lehet általa. Ezért az egészségtudatosság az emberek életében stratégiai és nem taktikai elem.
Szokták mondani némelyekről - igen pozitív felhanggal -, hogy nagyszerű sportember. A sportemberségen elsősorban nem a jó kiállást szokás érteni, a kifejezésben az egészséges kisugárzás mellett (amely természetesen rendszeres testmozgással érhető el) a magabiztos viselkedés, a fair play, a saját határok folyamatos tágítása, próbára tétele keveredik az intelligenciával. A sportemberek nyilvánvalóan egészségtudatosak is, mert karakterük jelentős mértékben ebből táplálkozik.
Az egészségtudatosság szintjei
Az egészségtudatosságnak természetesen különböző szintjei vannak. Egy professzionális sportoló számára nyilvánvaló, hogy testét (és elméjét) a lehető legjobb állapotban kell tartania, hiszen ezek a primer eszközei a jövedelem és a társadalmi státus megszerzésére. Ennek megfelelően figyel a táplálkozására, a pihenésre, az életritmus kiegyensúlyozottságára. Ez sok lemondással és nagy önfegyelemmel jár, de nagy többségünknek nincs szükségünk erre a szigorra, hiszen nem kell a testünket csúcsra járatni.
Az egészségtudatosság következő szintjén ezért azok állnak, akik belátásból (vagy szerencsés esetben családi örökségként) követik az egészséges életmódot. Az egészséges életmód nekibuzdulással nem érhető el és nem tartható fenn. Lassan kell beleszokni, és amíg nem válik teljesen természetessé, tudatosan fenn kell tartani. Figyelni kell ugyanis a táplálkozásra , a mozgásra, az elegendő pihenésre, a szabadban töltött időre, a stressz mérséklésére, a lelki kiegyensúlyozottságra, a rendszerességre és a rendszeres orvosi kontrollra is. Befektetés, amelynek "kiadási oldalán" nap mint nap megjelennek a tételek, de a hozamok nem ennyire nyilvánvalóak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan is hasonlíthatnánk össze így elért állapotunkat azzal, ami akkor állna elő, ha kevésbé élnénk egészségtudatosan? Sejtéseink, megérzéseink, becsléseink más emberek példájából kiindulva persze lehetnek - és a statisztikák is segítenek. Azokban az országokban ugyanis, ahol az egészségtudatosság mélyebben benne él a közkultúrában, az emberek általában egészségesebbek, tovább élnek, és hosszabb az egészségben eltöltött életéveik száma. E tekintetben érdemes a skandinávokra gondolnunk , akik talán ezért is tartoznak a világ legboldogabb és leggazdagabb nemzetei, emberei közé.
Az egészségtudatosság harmadik szintjén még mindig komoly stratégiai előnyök szerezhetőek. Nem mindenki akar lemondani az ízletes, de egészségtelen ételekről, a sörözésekről vagy a tévé előtti lustálkodásról. Egy anekdota szerint, amikor megkérdezték Sir Winston Churchillt a hosszú élet titkáról, füstölgő szivarral a kezében lakonikusan ennyit válaszolt: "No sport!" Nem tudjuk, hogy a néhai brit miniszterelnök milyen gyakran esett át orvosi vizsgálaton, de gyanítható, hogy rendszeresen. Az egészségtudatossághoz hozzátartozik annak belátása, hogy megbetegedhetünk, sőt súlyosan is megbetegedhetünk, így a bajt jobb megelőzni. Ennek legjobb módja, ha rendszeresen konzultálunk orvosunkkal, és eljárunk szűrővizsgálatokra. Az időben felfedezett betegségek ugyanis könnyebben, hatékonyabban gyógyíthatóak. Ha valaki "kanapébajnok" létére csak annyi egészségtudatosságot tanúsít, hogy eljár a legfontosabb szűrésekre, már jelentősen megnöveli esélyeit a hosszabb életre.
A tudatosság azonban definíciószerűen ismereteket feltételez. Hiszen arról a képességről van szó, hogy megfigyeljük és felismerjük az észlelhető dolgok létezését és szerepét, illetve csak azt lássuk, ami ott van. Ezt pedig anélkül tesszük, hogy az észleltekhez hozzátennénk bármilyen más feltételezést vagy érzést, illetve hogy figyelmen kívül hagynánk bármit, ami ténylegesen ott van. Úgy is mondhatnánk tehát, hogy egészségértés nélkül nincs egészségtudatosság.
Mi az egészségértés?
Az egészségértés a mód, ahogyan és amilyen mértékben az egyes emberek képesek megszerezni, feldolgozni és megérteni, átlátni az alapvető egészségügyi információkat és szolgáltatásokat, amelyek szükségesek a megfelelő egészségi és egészségügyi döntések meghozatalához. Például felfogja és hasznosítja-e valaki az információt, amely az antibiotikumok vírusok elleni hatástalanságáról szól, vagyis vírusos betegsége megjelenésekor magába töm-e egy fél levél orvosságot, vagy éppen ellenkezőleg: nem kap be egyetlen szem baktériumok elleni gyógyszert sem?
Ha az egészségtudatosságról azt mondtuk, hogy stratégiai fogalom, akkor az egészségértés kifejezetten a taktikai eszköztár része. Hiszen mindennapi életünk során az egészségügyi ismeretek többek között az alábbiakban befolyásolják az emberek képességét:
- Az egészségügyi rendszerben való eligazodásban, beleértve az összetett űrlapok kitöltését és a szolgáltatók és szolgáltatások elhelyezkedését,
- A személyes adatok, például az egészségi, orvosi előzmények megosztásában a szolgáltatókkal,
- Az öngondoskodásban és a krónikus betegségek kezelésében,
- Az olyan elvont logikai, matematikai fogalmak kezelésében, mint a valószínűség és a kockázat.
Az egészségértés magában foglalja a számolási készségeket is. A koleszterin és a vércukorszint kiszámítása, a gyógyszerek adagolása és az élelmiszercímkék megértése például mind matematikai készségeket igényel. Ahogy a választás a kezelések között vagy a gyógyszerek költségeinek összehasonlítása is megkívánja a számításokat.
Az említett alapvető készségek mellett az egészségértéshez szükséges az egészségügyi témák ismerete is. A korlátozott egészségértés gyakran tudáshiányt vagy félretájékozódást takar az ellátást nyújtó szervezetek működéséről, valamint a betegségek természetéről és okairól. E tudás nélkül az emberek nem értik meg az életmódbeli tényezők , például a táplálkozás és a testmozgás, valamint a különböző egészségi következmények közötti kapcsolatot.
Az egészségi és egészségügyi információk burjánzása komoly kihívás még a jó felfogó képességű embereknek is. Az orvostudomány gyorsan fejlődik, és amit az emberek az iskolai évek során tanultak az egészségről vagy a biológiáról, gyakran elavul vagy feledésbe merül, de lehetnek eleve hiányosak is az ismeretek. A stresszes vagy kellemetlen helyzetben érkező információk ráadásul valószínűleg nem ragadnak meg tartósan.
Szakemberek számára fontos tudni, hogy a kultúra befolyásolja az emberek kommunikációját, megértését és a reagálást az egészségügyi információkra. Ezért kulturális és nyelvi kompetenciájuk hozzájárulhat az egészségtudatossághoz. Fel kell tehát ismerniük a különböző populációk kulturális meggyőződéseit, értékeit, attitűdjeit, hagyományait, nyelvi preferenciáit, egészségi gyakorlatát, és alkalmazniuk ezt a tudást, hogy pozitív egészségügyi eredményt érjenek el.
A felnőttek töredékének van csak egészségügyi szaktudása. Valójában a népesség zömének hiányozhatnak azok az ismeretei, készségei, amelyek egészségük fenntartásához és a betegségek megelőzéséhez szükségesek. Tanulmányok kimutatták, hogy a kórházi kezelések és a sürgősségi ellátások igénybevétele a korlátozott egészségértésű emberek körében gyakoribb. Illetve megállapították azt is, hogy a korlátozott egészségértésű emberek egészségi állapota szignifikánsan rosszabb, mint azoké, akiknek megfelelőek az ismereteik. Azaz egészségértés nélkül nincs egészségtudatos életstratégia. Ez pedig költséges mind az egyéneknek, mind a társadalomnak.
Hogyan lesz kifizetődő?
Mi következik mindebből? Ha hosszú és egészséges életet szeretnénk élni, akkor ismereteket kell szereznünk az egészségünk fenntartása érdekében, amelyekhez mindig vissza tudunk nyúlni, ha baj fenyegetne vagy az egészségünket érintő döntéseket kell hoznunk. Ez lassan hosszú távú értékeket alakíthat ki bennünk, amelyeket követve olyan életmódot folytathatunk, amellyel teljesíthetjük az életünk minőségével és hosszával kapcsolatos elvárásainkat. Ez bizony hosszú távú tervezést és belátást kíván. Minél több egy társadalomban az egészségtudatos ember, ez a szemlélet annál inkább a közkultúra részévé válik, és az erre való törekvés is jobban és jobban megerősödik. Ez pedig nagyon is kézzelfogható előnyöket eredményez a munkahelyi stressz csökkenésétől kezdve a kardiovaszkuláris és diabéteszes problémák visszaszorulásán át a javuló rákstatisztikákig. Ami nem mellesleg hatalmas anyagi előnyökkel is jár az egyének és a közösségek, a társadalom szintjén egyaránt. Sőt talán a legboldogabb országok listáján is előbbre léphetnénk.
Ez is érdekelhet
