Aktív és egészséges életünk hosszára anyagi helyzetünk, iskolázottságunk, az egy főre jutó GDP nagysága, illetve az egészségügy minősége van hatással. "Na és a napsütés" - fűzte hozzá félig tréfásan dr. Zsolnai Gábor, a Union Biztosító igazgatója egy minap tartott szakmai konferencián. Az általa ismertetett adatok szerint Magyarország 1371 eurót fordít ma egészségügyi célból évente egy polgárára, ami fele a német és harmada a holland értéknek. Ez azért problémás, mert a gyógyításhoz szükséges műszerek és gyógyszerek nálunk is annyiba kerülnek, mint a nyugati országokban. Ráadásul túl sok aktív kórházat tartunk fenn. Ilyen körülmények között nehéz hatékonyan gyógyítani.
Emellett a helyzeten csak ront a paraszolvencia rendszere, amelynek fenntartása már legfeljebb az orvosbárók érdeke - állapította meg Zsolnai Gábor -, mert azokat az előnyöket, amelyeket korábban a hálapénztől reméltek a betegek, már senki sem képes nyújtani. Az orvosok és az ápolók túlterheltek és nem tudnak jobban gondoskodni az egyes betegekről, a várólisták pedig hosszúak, amin a hálapénz sem képes változtatni.
Az elmúlt években legalább 360 milliárd forintot ruháztak be az állami egészségügyben, ami továbbfolytatódik a jövőben is. De így sem lehet teljesen felszámolni a kapacitáshiányokat, emiatt a magánegészségügy is fejlődik. Nem a lakásrendelőkre kell gondolni, mert azok nem képesek beszerezni a legjobb (és többnyire igen drága) berendezéseket, és sokuknál kétséges a minőségbiztosítás is, hanem azokra az egészségügyi vállalkozásokra, amelyek már nemcsak diagnosztizálnak, hanem aktívan gyógyítanak is. "Ez azonban nemcsak a minőség, hanem az árak emelkedését is magával hozza" - állítja az Union Biztosító igazgatója.
A szakember szerint havonta (a felső fogyasztói osztályokban) akár 30-60 ezer forintot is elkölthetünk az egészségre, amibe beleértendő az élelmiszer, a fitneszbérlet és az egészségfenntartáshoz kapcsolódó eszközkészlet is. De évente 50-100 ezer forintot az átlagosan fogyasztók is kiadhatnak az egészséget szolgáló célokra, többek között táplálékkiegészítőkre, wellnessre, orvosra. Az alsó fogyasztói osztályoknak erre nincs pénzük. Ez elég nyilvánvaló, hiszen egy magánorvosi vizit 15-20 ezer forintba kerül , és ahogy egyre nagyobb szakemberhiány mutatkozik az egészségügyben, úgy mennek fel az árak.
Ezeket a kiadásokat többféleképpen fedezzük: saját zsebből, kedvezményeket keresve, egészségpénztáron keresztül, egészségkártyákkal, kockázati biztosítások terhére vagy egészségbiztosításokból. Persze, saját zsebből a legnehezebb kifizetni egyszerre egy nagyobb összeget, amit mindenki igyekszik elkerülni. Mivel azonban az egészség nagyon fontos szempont a magyarok számára, a munkaadók is felismerték a jelentőségét, hogy ilyen szolgáltatásokat adjanak alkalmazottaiknak, például a cafeteria keretében. Zsolnai Gábor ezt azzal árnyalta, hogy elmondta, már ipari parkok is megkeresték őket, hogy magán-egészségbiztosítási alapon működő rendelők létesítéséről tárgyaljanak velük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az így létrejövő ellátó, szolgáltató helyek azonban nem helyettesítik, hanem kiegészítik az állami egészségügyi ellátását. Ennek nagy előnye, hogy összehasonlítási alapot is teremtenek, azaz a betegek igényesebbé válnak az állami szolgáltatások iránt is.
A magánegészségügyben minden folyamatot monitoroznak az ellátás minősége és a működés hatékonysága érdekében. Online betegútszervezést, egészségügyi tanácsadást, a páciens állapotához és személyéhez alkalmazkodó okosbiztosításokat, az egészségpénztárakkal való közös fizetést (co-payment), bónuszrendszert kínálnak. De a biztosítók tervei ezen is túlmutatnak: alapellátási szolgáltatásokat kívánnak nyújtani, bevonnák a krónikus betegeket is a biztosítottak közé, rehabilitációs szolgáltatásokat fejlesztenének, bővítenék a fekvőbeteg-ellátást, gondoskodnának a kritikus betegségek ellátásáról, az EU-ban (az unión belüli migrációt követve) határokon átnyúló ellátásokat is támogatnának, illetve az egészségturizmust .
A jövőben külön fejlődési vonalat alakíthat ki a technológia megjelenése, a személyes egészségi állapotot nyomon követő eszközök adatainak megosztása a biztosítókkal. A hitelesített eszközök, amelyek a különféle élettani adatok rögzítésére képesek, lehetővé tennék az egyes emberek kockázatának folyamatos kiértékelését. De az adatok az EESZT-ből is származhatnak, ha az érintettek hozzájárulnak. Ha valaki rendszeresen él, helyesen táplálkozik és sokat mozog, jobb feltételekkel köthet ezek alapján biztosítást. A biztosítótársaságok ugyanis az egészségbiztosítások területén is kockázatközösségeket szerveznek, és ezekhez alakítják a szolgáltatásaik feltételeit.
Az állami egészségbiztosítást a magánbiztosítások mindezek ellenére sem fogják leváltani. De a piac változásait képesek lehetnek követni, és betömhetik az ellátási lyukakat. Akinek pedig lesz rá pénze, meg is vásárolhatja ezeket a szolgáltatásokat. Persze, szigorúan kockázatközösségi alapon.
