Ahhoz, hogy az élet rejtélyét megfejtsük, minden bizonnyal túl kell lépnünk a Föld-centrikus gondolkodáson. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy megfelelő feltételek esetén az élet más égitesteken is kialakult . Ha rájönnénk, hogy ez hogyan történt, de legalább megtörténtét bizonyíthatnánk, a földi életet is jobban megérthetnénk.
A földönkívüli élettel kapcsolatban kezdetben romantikus és regényes elképzeléseink voltak, majd elsősorban értelmes életet szerettünk volna találni. Aztán a tudósok rájöttek, hogy jó eséllyel nem a SETI -projektek vezethetnek el az idegen fajok megleléséhez (habár ezt sem adták fel ), hanem az asztrobiológiai kutatások, hiszen sokkal nagyobb esélyünk lehet primitív élő szervezetekkel találkozni, mint értelemmel vagy fejlett civilizációkkal. Kezdetben az "élő" organizmusok voltak a figyelem központjában. Az asztrovirológia, az űrben található vírusok utáni kutatás csak pár éve vetődött fel komolyan. Az amerikai űrügynökség, a NASA vírus-fókuszcsoportja csak 2015-ban integrálta a virológiát az asztrobiológiába annak érdekében, hogy az élet eredetét, evolúcióját és elterjedését még szélesebb spektrumban tanulmányozhassák az univerzumban.
Földön kívüli élet nyomai a sztratoszférában
Ugyanebben az évben jelent meg az Astronmical Review csillagászati folyóiratban az a tanulmány , amelyben Milton Wainwright, a Sheffieldi Egyetem molekuláris biológusa írt a magas légkörből begyűjtött mikrobák elemzésének tapasztalatairól. A sztratoszférában (23 és 27 km közötti magasságban) begyűjtött "biológiai entitások" megjelenése (morfológiája) szokatlan, és általában nem hasonlítanak az ismert szárazföldi organizmusokra, továbbá nem kapcsolódnak pollenekhez, füvekhez vagy más szárazföldi szervezetekhez. Mivel a mintavételek során mikrometeoritokat is befogtak, arra a következtetésre jutottak, hogy az elcsípett "biológiai entitások" is az űrből érkeztek a sztratoszférába, és nem a Földről. Továbbá azok a 10-30 μm átmérőjű sztratoszférikus anyagcsomók, amelyeket steril módon izoláltak 41 kilométeres magasságban pozitívan reagáltak a DNS-festési tesztekre, ezért biológiai anyagnak tekintik őket. Ezekről is azt gondolják, hogy bizonyítékokkal alátámaszthatóan az űrből érkeztek a fellelési helyükre, és nem a Földről.
Tegyük ehhez hozzá, hogy a mikrobák - köztük a mikroszkopikus gombák, az archeák, a baktériumok és az amőbák - gyakorlatilag mindenféle környezetben megtalálhatók a Földön. Ezért az asztrobiológusokat már régóta foglalkoztatja annak lehetősége, hogy e parányok máshol is élhetnek a naprendszerünkben, például a Marson, a Vénuszon vagy a Jupiter és a Szaturnusz holdjain.
A földi mikrobák tömege elképesztően nagy (a PNAS tudományos folyóirat tanulmánya szerint 70 milliárd tonna szenet kötnek meg, 35-ször többet, mint az egész állatvilág), mégis a rájuk hatással lévő vírusok számszerűleg hatalmas túlerőben vannak velük szemben.
Noha a vírusok technikailag nem "élnek", a mennyiségük tízszeresen meghaladja a Föld összes élő szervezetének számát. Becslések szerint 10 kvintillió, azaz 1031 vírus létezik a Földön. Érzékeltetésül, ha ezeket egymás mellé fűznénk, akkor a lánc 100 millió fényévnyire terjedne, amivel legalább nyolcvan csillagot elérhetnénk az űrben. És amint azt a mindennapjainkat éppen keserítő COVID-19 járvány bizonyítja, a vírusok drámai módon befolyásolhatják a földi életet.
A vírusok gyakran segítenek és nem támadnak
"Korábban nem kerestünk kifejezetten földönkívüli vírusokat. A technológia, a know-how és a vírusok megértése még nem volt olyan szinten, hogy ismereteink alapján érdemben következtethettünk volna más égitestekre" - mondta Kathryn Bywaters, a NASA Ames Kutatóközpont SETI programjában dolgozó tudósa a Massive Science magazinnak.
Bár a virológiai tanulmányok történelmileg az emberi egészséget befolyásoló vírusokra összpontosítottak, a tudósok végül is átfogóbb képet tártak fel azokról a szerepekről, funkciókról, amelyeket a vírusok játszanak. Bizonyos vírusok úgy befolyásolják az emberek, állatok és növények egészségét, hogy fizikai és kémiai eszközöket adnak nekik a kórokozók és a környezeti stresszorok ellen. Gyakran együtt fejlődnek gazdáikkal, és ösztönzik azok evolúcióját, beleértve az emlős placenta fejlődésének katalizálását is. Szabályozzák az óceánok tápanyagforgalmát, szétbontják a sejteket és felszabadítják a tengeri ökoszisztémák szempontjából kritikus tápanyagokat.
A vírusok a természetben abból a szempontból egyedülállóak, hogy bár ugyanolyan molekulákból állnak, mint a fehérjék és a nukleinsavak, azaz mint az élő sejtek, mégsem képesek önállóan szaporodni. Ehelyett el kell téríteniük egy gazdaszervezet sejtjeinek folyamatait. Egy vírus megtalálása a Marson vagy egy szaturnuszi holdon forradalmi előrelépés lenne az asztrobiológiában. "Ha feltételezzük, hogy a vírusok ugyanúgy replikálódnak minden rendszerben, akkor a vírus észlelése a sejtélet közvetett észlelését jelentené" - szögezte le Kenneth Stedman, a Portlandi Állami Egyetem professzora, a NASA vírus-fókuszcsoportjának társelnöke.