Azzal nem mondunk sokat, hogy a cukorbetegség körül nem minden egyértelmű, de a zavarok okát sokáig nem foglalták össze megfelelően. Aztán tavaly a svéd Lund Egyetem diabétesz központjának kutatói a The Lancet Diabetes and Endocrinology orvosi szakfolyóiratban megjelentettek egy tanulmányt , amely rámutatott, hogy a cukorbetegség nem is egyetlen kór, hanem legalább öt, és az ebből kialakuló mix minden betegnél egyedi jellegzetességeket mutat. Vannak példák arra is, hogy valakiket az elhízás taszít a cukorbetegségbe, másoknál viszont ez nem jár ilyen hatással.
A kutatók 14775 skandináv beteg vérmintáját elemezték, s az eredmények alapján a betegséget öt csoportra osztották.
1. csoport. Ide a súlyos autoimmun diabétesz tartozik, amely tulajdonképpen az 1-es típusú cukorbetegségnek felel meg.
2. csoport. Az 1-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan a súlyos inzulinhiányos cukorbetegség is fiatal korban alakul ki, de ez nem autoimmun jellegű probléma.
3. csoport. A betegségnek ezt a változatát a súlyos inzulinrezisztencia jellemezi, és az elhízás áll a hátterében.
4. csoport. Az elhízás miatt enyhe diabétesz is kialakulhat, de az érintettek anyagcseréje még jobban hasonlít az egészséges emberekére, mint a 3-ik csoportban lévőkére.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
5. csoport. Az öregedéssel egyes emberekben enyhe cukorbetegség alakul ki, de a tünetek nem veszélyesek.
A diabétesz változatosabb, mint gondolnánk
Victoria Salem, a londoni Imperial College orvostudományi tanácsadója a BBC-nek azt mondta , hogy a specialisták eddig is tudták, hogy a diabétesz 1-es és 2-es típusra való felosztása nem éppen precíz osztályozás. A helyes kezeléshez ennél sokkal pontosabb osztályozás kell, és a skandináv tanulmány sem tökéletes. A kutató szerint ugyanis világméretekben akár 500 alcsoport is létezhet a genetikai és a helyi környezeti hatások függvényében. A mostani öt csoport ezért valószínűleg újabbakkal fog bővülni.
A finomodó osztályozás azonban azon nem változtat, hogy a cukorbetegség kialakulásának egyik legnagyobb kockázatát az elhízás jelenti. Ilyenkor ugyanis a nem észterezhetetlen zsírsavak, a glicerin, egyes hormonok, a citokinek, a gyulladásgátló markerek és más, az inzulinrezisztencia kialakulásában részt vevő anyagok mennyisége megnő. A cukorbetegség kialakulása végül annak a következménye, hogy a hasnyálmirigy β-szigeteinek sejtjei károsodnak, ami lerontja vagy meggátolja a vércukorszint ellenőrzését. Ezzel kapcsolatban azonban az a jó hír, hogy a 2. típusú cukorbetegség (ha maradunk a régi terminológiánál) gyakran elkerülhető a testsúly kontrolljával, a rendszeres testmozgással és a kiegyensúlyozott étrenddel. Sőt, ha még ki is alakul a betegség, az nem feltétlenül állandó.
Az utóbbi években a kutatások kimutatták, hogy meg lehet fordítani a 2. típusú cukorbetegség diagnózisát, és a betegséget remisszióra lehet kényszeríteni. Egy új cambridge-i tanulmány kimutatta, hogy a betegségből való felépülés sokkal könnyebb lehet, mint korábban gondoltuk volna.
Nem kell drasztikusan beavatkozni
"Régóta tudjuk, hogy a meglehetősen drasztikus beavatkozásokkal, például intenzív súlycsökkentő programok és szélsőséges kalória-korlátozás alkalmazásával lehetséges a cukorbetegséget remisszióba juttatni. Kétségtelen azonban, hogy ezek a beavatkozások nagyon nehezen megvalósíthatók lehetnek az érintettek számára" - mondta Hajira Dambha-Miller, a Cambridge-i Egyetem epidemiológusa. De a kutató szerint a 2-es típusú cukorbetegségel élőknek nem feltétlenül kell a szélsőségekig elmenniük ahhoz, hogy növeljék a betegségük visszafordításának esélyét. "Az eredményeink arra utalnak, hogy lehetséges legalább öt évre megszabadulni a cukorbetegségtől, szerényebb, 10 százalékos súlycsökkenéssel" - idézte a Science Alert tudományos portál Dambha-Millert.
Az új tanulmányban 40 és 69 év közötti emberek olyan 867 fős csoportját vizsgálták, amelynek tagjainál frissen diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Az ötéves utánkövetés végén a résztvevők közül 257-en (a teljes csoport körülbelül 30 százaléka) remisszióban volt. Amikor összehasonlították azoknak az embereknek az eredményeit, akik tartották a testsúlyukat, azokkal, akik legalább 10 százalékot fogytak, kiderült, hogy az utóbbiak megduplázták az esélyüket a diabétesz visszafordítására a súlyukat tartókhoz képest. Ráadásul senkit sem ösztönöztek az étrendje szélsőséges megváltoztatására.
A diabétesz elkerülésére kezdett fogyókúrák bukásának egyik legfontosabb eleme, hogy a legtöbb korábbi klinikai kísérletben a testsúly legalább 15 százalékának csökkentését tűzték ki célul. Ez pedig túlságosan ambiciózus célkitűzésnek tűnik a legtöbb beteg számára, akik elriadtak tőle, mert érzelmileg túl nehéznek találták, hogy belefogjanak egy ilyen vállalás megvalósításába. Ezért a cambridge-i kutatók szerint egyszerűen csak a fogyást kellene ösztönözni, ahelyett, hogy konkrét és potenciálisan elérhetetlen célokat tűznének ki a betegek elé.
