"Hosszú évek óta tanulmányozom, hogy az agy miként dobja el az információkat. Lenyűgözőek azok az erőteljes mentális folyamatok, amelyeket oly sokszor természetesnek veszünk, pedig számtalan gondolattal zsonglőrködnek, hogy elérhessük céljainkat a mindennapi életben" - mondta Jarrod Lewis-Peacock, a tanulmány szerzője, a Texasi Egyetem kutatója a PsyPost szakportálnak .
Lewis-Peacock és kutatótársa, Marie Banich, a boulderi Coloradói Egyetem kognitív kontroll és a pszichopatológia szakértője úgy gondolják, hogy a gondolatok ellenőrzése vagy hiánya kritikus szerepet játszik sok mentális betegségben is. Ezért megpróbálták kideríteni, hogyan hagyunk abba egy gondolatot, eredményeiket pedig a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
Meg lehet tekinteni egy adott gondolatot őrző agy képét
A vizsgálat során a kutatók funkcionális mágneses rezonancia képalkotással rögzítették 60 önkéntes agyi aktivitását, amikor éppen képeket néztek, majd megpróbálták eltávolítani a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat a munkamemóriájukból . A résztvevőknek arcokat, gyümölcsöket és jeleneteket mutattak, majd arra kérték őket, hogy tartsák fenn gondolataikat négy másodpercig. Gépi tanulási módszerek segítségével a kutatók azonosítani tudták azokat az agyi szignatúrákat, amelyek pontosan megmutatták, hogyan néz ki az egyes emberek agya, amikor fenntartják az adott képekre vonatkozó gondolataikat.
Ezután a résztvevők utasításokat kaptak a következők egyikére: cseréljék le a gondolatot ("cseréljék le az almát hegyre"); illetve töröljék az összes gondolatot (hasonlóan az éberségi meditációhoz); vagy nyomják el (összpontosítsanak rá, majd szándékosan próbálják abbahagyni a gondolkodást róla). Úgy tűnt, hogy mind a gondolat cseréje, mind pedig az összes gondolat törlése csökkenti a nem kívánt elemre fordított figyelmet. A képhez kapcsolódó agyi szignatúra mindkét esetben elhalványult.
"Izgatottak voltunk, mert ez az első olyan tanulmány, amely túlmutat azon, hogy csupán megkérdezzünk valakit, abbahagyta-e a gondolkodást valamiről. Ehelyett látható az emberi agy aktivitása: megnézhető a gondolat mintázata, megfigyelhető, ahogy elhalványul, miközben gazdája eltávolítja" - közölte a kutatásról szóló közleményben Banich.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
De csak a gondolat szándékos elfojtása okozta az agyi szignatúra teljes elhalványulását. Ilyenkor az emberek eltávolították a gondolat úgynevezett reprezentációs árnyékát agyuk munkamemória rendszeréből. "Ha valamit figyelmen kívül hagyunk, az nem múlik el" - szögezte le Lewis-Peacock a PsyPostnak. A kutató szerint lehet, hogy ideiglenesen elterelheti a figyelmünket egy gondolatról, ha másra fókuszálunk, vagy már nem törődünk vele, és hagyjuk, hogy elménk elkalandozzon. Ez a taktika azonban egyetlen gondolatot sem távolít el az elménkből, így azok továbbra is befolyással lesznek ránk. Lewis-Peacock csapatának vizsgálatai azt bizonyították, hogy egy gondolat elvetéséhez először foglalkozni kell vele, és csak ezután lehet megváltoztatni.
Megszabadulni egy gondolattól nagyobb erőfeszítés, mint megtartani
Egy másik, a JNeurosci folyóiratban közzétett tanulmányukban megállapították, hogy az agyból származó információk eldobása több mentális erőfeszítéssel jár, mint a megőrzésük. A szándékos felejtés az agy érzékszervi és érzékelési területeinek erősebb aktiválódásával járt.
Az eredmények fontos következményeket vetítenek előre az alapvető felfogás, megismerés megértésében. Segítséget nyújthatnak ugyanis olyan pszichiátriai állapotok kezelésében, mint a poszttraumás stressz betegség ( PTSD ), amelyet tolakodó, nem kívánt gondolatok jellemeznek. Az új eredmények mértékének tisztázásához azonban további kutatásokra van szükség.
"Még nem tudjuk, hogy ez az elv érvényes-e a személyes és/vagy érzelmi információkra (például negatív önértékelésre ). A mostani tanulmány érzelmileg semleges információkat (gyümölcsöket, tájakat, hírességeket) használt fel. Nyitott kérdés, hogy az érzelmileg értékelt információkat ugyanúgy lehet-e manipulálni, vagy az ilyen emlékek 'ragadósabbak' lesznek, és ezért további taktikákat igényel, hogy ki lehessen üríteni őket az elméből" - jegyezte meg Lewis-Peacock.
A kutatási eredményeknek van néhány gyakorlati következménye is. "Az emberek gyakran gondolkodnak a következő módon: 'Ha mélyebben elgondolkodom rajta, meg fogom oldani ezt a problémát.' De a klinikusok munkája azt mutatja, hogy ez valójában csőlátást eredményezhet, és olyan hurokba vezethet, amelyből nehéz kijönni" - közölte Banich .
Ez is érdekelhet
"Bár gondolkodásunkat számos tényező befolyásolja, amely kívül esik a tudatosságunkon, mi magunk is erősen kontrollálhatjuk azt, amire gondolunk. Nem csak azt fontos figyelembe venni, hogy milyen gondolatok foglalkoztatnak bennünket, hanem azt is, hogyan foglalkoztatnak. Az a kérdés, hogyan mozgunk egyik gondolattól a másikig. Ez egy fontos probléma életünk során, amely állandó megszakításokkal és 'gyenge' kísérletekkel jár a többfeladatos munkában" - szögezte le Lewis-Peacock .
