A Földművelésügyi Minisztérium (FM) összesítése szerint évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente Magyarországon , ami fejenként 68 kilogrammnak felel meg. Ennyi élelmiszer 400-450 ezer rászoruló étkeztetésére lenne elegendő.
Globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem harmadát nem fogyasztjuk el. Az 1,3 milliárd tonnás veszteség egy része már a termelés során megjelenik, például nem sikerül minden terményt betakarítani, aztán további hulladékok keletkeznek a feldolgozás, a tárolás és a szállítás során. De az élelmiszer-kereskedelemben is tovább növekszik a veszteség, többek között a lejáró szavatosságú termékek miatt. A szeméthegyet aztán a családok is megtetézik a rájuk száradó pékáruval, elfonnyadó zöldségekkel, megpenészedő és más módon megromló különféle ételekkel.
Az élelmiszerveszteség az FM szerint évente nagyjából 990 milliárd dollárt vesz el a világgazdaságtól. Ami azért is különösen fájdalmas, mert ennek termelése során használják fel az agrárium teljes vízfogyasztásának negyedét, és jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak a légkörbe.
A minisztérium számításai szerint ha megváltozna a hozzáállásunk az élelmiszerekhez, akkor pár év alatt akár 8 százalékkal is csökkenthető volna a kidobott étel mennyisége. Ezen egy átlagos család évente 50 ezer forintot is megtakaríthatna, mert ennyivel kevesebb feleslegesen megvásárolt termék és termény költségétől szabadulhatna meg. Erre jó gyakorlati módszerek vannak, amelyeket az alábbiakban át is tekintünk.
A tervezés az élelmiszer-megtakarítás alfája és ómegája
Élelmiszerhulladék többnyire azért keletkezik, mert nem tudjuk megenni, amit beszereztünk. De előfordulhat, hogy megvettünk valamit, amiről aztán megfeledkezünk, és csak megromlott állapotában találkozunk vele ismét. Ezért az étkezéseket amennyire lehet, érdemes folyamatosan megtervezni, és kontroll alatt tartani a hozzájuk szükséges bevásárlásokat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan lehet ezt kivitelezni? Első lépésként számba kell venni a már meglévő készleteket . Mindent érdemes összeírni a kamrában, a hűtőszekrényben és a fagyasztóban, és feljegyezni felhasználhatóságuk végső időpontját. Ennek alapján már megtervezhető az étrend , amellyel a készleteket kifuttathatjuk. Egyben azt is látni fogjuk, hogy mit kell majd beszereznünk. Fontos a napi rutinokból kilépni, hiszen hajlamosak vagyunk rá, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat vásároljuk meg, vagy bizonyos élelmiszereket mindig vásároljunk. Így könnyen kialakulnak feleslegek. Ezért érdemes elővenni leírt étkezési tervünket, és annak alapján megírni a bevásárlólistát.
Tervezési tippek
Az étkezési menetrendnél először azt kell meghatároznunk, hogy hányszor fogunk olyan ételeket fogyasztani, amelyeket otthon készítünk el (sütés, főzés). Aztán jön az a lista, amely az otthon összeállított ételeket tartalmazza (például szendvicsek, saláták). Végül pedig a késztermékek következnek. Ezek alapján (ha tudjuk, hogy miből mennyi kell összesen) összeállíthatóak már a szükséges alapanyagok, és az is megbecsülhető, hogy ezeket mikor akarjuk felhasználni. Ha egy héten például kétszer eszünk meleget délben és kétszer vacsorára, akkor elég pontos becslést készíthetünk a beszerzendő alapanyagokról . Hogy biztosra menjünk, ellenőrizni kell a meglévő készleteinket, és csak utána megírni a bevásárlólistát.
Tárolási tippek
Persze, ritkán lehet pontosan annyi élelmiszert vásárolni, amennyi éppen elfogy. Időnként nincs bevásárlólistánk, olykor az üzletben pár másodperc alatt kell döntenünk róla, hogy egy kívánatosnak látszó termék miatt változtassunk-e a tervünkön. Ilyenkor könnyen "készletre kerülhetnek" egyes tételek, azaz az élelmiszert el kell tárolnunk.
Az első szabály, hogy tartsuk be a termékek csomagolásán található utasításokat . Ezek eligazítanak, hogy milyen körülmények között őrzi meg a termék a legtovább a jó minőséget.
De a legtöbb problémát mégis a friss gyümölcsök és zöldségek okozzák. Ha nem elég érettek, és nem fogyaszthatóak el azonnal, akkor könnyen megfeledkezhetünk róluk. Ezen úgy segíthetünk, hogy érést segítő gázokat kibocsátó gyümölcsöket, például banánt helyezünk a közelükbe. Más gyümölcsöket, például a bogyósokat pedig le lehet fagyasztani.
A különféle élelmiszerek tárolásáról rengeteg információ található az interneten, így könnyű ezek tanulmányozása. Érdemes tehát ismereteket szerezni róla, hogy mit hogyan lehet tárolni, és meddig lehet eltartani. Ez a tudás ugyanis tápértékben és pénzben is mérhető.
Feldolgozási tippek
A lefagyasztás szerencsére igen univerzális eljárás. Frissen vásárolt élelmiszerek is lefagyaszthatóak , feldolgozásra előkészített alapanyagok is, készételek és maradékok is. A fagyasztóba tehetjük a következőket:
- Olyan ételeket, amelyekről tudjuk, hogy nem leszünk képesek időben elfogyasztani, például a darabolt gyümölcsöt vagy a szeletelt húst, de akár a kenyeret is.
- A romlandó alapanyagokat, amelyeket később vagy fokozatosan kívánunk felhasználni. Ide nagyon sok minden tartozhat. A felkockázott nyers hús, a főzésre előkészített leveszöldségek, levescsont, szószok stb.
- Készételeket, amelyek kiolvasztás, átmelegítés után adagonként fogyaszthatóak.
Persze, vannak más tartósító módszerek is a befőzéstől a füstölésig, de ezek nem igen jönnek szóba a hétköznapi tárolási gondok megoldásában.
Maradékok
Mindig vannak ételmaradékok egy háztartásban, különösen főzés után. Megmaradnak a köretek, a mártások, a sütemények. De ezeket egyáltalán nem kell kidobni, sőt egyesek szerint a legízesebb házias fogások az ilyen alapanyagokból készíthetőek. Az élelmiszermegtakarítás egyik legfontosabb része, hogy a maradékokat mindig felhasználjuk . Ezért vásárlás előtt mindig meg kell nézni, hogy mi van a hűtőszekrényben, és legfeljebb kiegészítő hozzávalókat vásárolni.
Naplózás
Az élelmiszer-megtakarítás könnyebben megy, ha mindig látjuk az eredményét. Ebben sokat segít a naplózás. Egyrészt követhetjük, hogy milyen tápanyagokat fogyasztottunk el, és az egészséges étkezésre is nagyobb figyelmet fordíthatunk, de látjuk a befektetett energiánk pénzügyi megtérülését is. Összevetéseket készíthetünk az előző héttel, az előző harminc nappal vagy (ha már elég ideje alkalmazzuk a módszert) az előző év azonos időszakával is. A napló tehát nagyon jó eszköz az étkezés és az élelmiszervásárlás kontrollálására.
