Felfedezték például, hogy a Physarum polycephalum nyálkagomba egész ügyesen old meg intelligencia-teszteket, többek között rálel egy labirintusban az A-ból B-pontba vezető legrövidebb útra . Az, hogy ezek az élőlények emlékeznek az eseményekre, felismerik a mintákat és megoldják a problémákat, arra ösztönzi a tudósokat és a filozófusokat, hogy újragondolják a gondolkodást.
A 20. század nagy részében a tudomány úgy tartotta, hogy az ember az egyetlen, amely komplex gondolkodást mutat. Az etológusok azonban kiderítették, hogy a törzsfejlődés egészen más ágán helyet foglaló állatok (például egyes polipok és madarak) szintén jelentős kognitív teljesítményre képesek. Újabban pedig a gombák és a növények világában is folyik a kutatás, ami segíthet a tudósoknak jobban megérteni a megismerés működését és eredetét, de a Földön kívüli intelligencia kereséséhez is támpontokat adhat - írja a CS Monitor .
Mire tanít a nyálka?
A nyálkagombák (amelyek nem is gombák valójában) saját ágat alkotnak az élet fáján a növények, az állatok és gombák mellett. Minden kontinensen előfordulnak, de mivel nem voltak hasznosak az emberek számára, a jelenlétüket nagymértékben figyelmen kívül hagytuk. Egy nyálkagomba önálló sejtként él, vagy becsatlakozhat másokhoz a nyálkán keresztül egyetlen akár tenyérnyi óriássejtbe, amely számos olyan egyedi sejtmagot tartalmaz, amelyek genomja olyan különböző, ahogy két ember örökítőanyaga eltér egymástól. A Physarum sejtmagok alkotta plazmódium citoplazmája 50 másodpercenként oszcilláló mozgást végez előre és hátra, s ezzel a súlypontját kissé eltolja, közel egy centiméterrel óránként. Amikor a táplálék közelbe kerül a plazmodium karcsú ágacskák hálózatát bocsátja ki, amelyek feltérképezik a helyzetet, s végül megtalálják az optimális utat.
A matematikusok és a számítógép-tudósok érdeklődését is felkeltette, ahogy a nyálkagombák geometriai és információtovábbítási problémákat optimalizálnak . Egy 2010-es japán tanulmányban a tudósok zabpehelyből olyan csomópontokat raktak ki, amelyek elhelyezkedése a Tokióhoz közeli városokat utánozta. Tokió maga egy Physarum plasmodium folt volt. Alig telt el egy nap, és a nyálkagomba hálózatot alakított ki, amely meglepően hasonlított a japán főváros agglomerációját behálózó vasúti rendszerre. (Lásd a videót!) Hasonló és eredményes kísérleteket végeztek Nagy-Britannia, Kanada és Spanyolország autópályarendszerével, illetve a klasszikus Róma úthálózatával is.
A tudósok azt is kiderítették, hogy a nyálkalények képesek tanulni is. Rendszeres időközönként a plazmódiumot behatásnak tették ki, ami megváltoztatja a viselkedését, mert készült már a következőre. Ha azonban a behatás ártalmatlan ingerületet képezett, a nyálkagomba egy idő után azt figyelmen kívül hagyja. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a nyálkagombák viselkedése akár az intelligencia eredetére is rávilágíthat. Bizonyos körülmények között a plazmódium olyan kinövést, kocsányt hoz létre, amely szétszórja a sejteket, hogy azok új telepeket formálhassanak. De ehhez a kinövésben lévő egyes sejteknek fel kell áldozniuk magukat a jövő nemzedékei érdekében. Ez a hétköznapi emberi viselkedéstől elég távol áll.
Gyorsan és lassan gondolkodni
A nyálkagombák intelligens viselkedésének felismerését sokáig az rejtette el előlünk, hogy más tempóban zajlanak a világukban a változások, mint ami az emberi időskálán könnyen észlelhető. De időzített kamerákkal készített felvételek felgyorsításával máris könnyebben megértjük a tevékenységüket. De találunk példákat az emberi léptékkel is valós időben létező alternatív intelligenciára. A Mimosa pudica (szemérmes mimóza) növény, amely arról híres, hogy érintésre összezárja a leveleit (a túlérzékenységet jelölő mimóza szó átvitt értelmét is ez a viselkedés magyarázza), képes megszokni az ismétlődő ingereket. Sőt az ennek során megtanult viselkedést akár egy hónapig is megtarthatják. Ha úgy tetszik, emlékeznek rá, hogy mit kell csinálniuk.
Erre a következtetésre Monica Gagliano, a perthi Nyugat-ausztráliai Egyetem evolúciós ökológusa jutott, aki más növények esetében is kimutatta a tanulási képességet . Például borsókat vizsgálva rájött, hogy a hüvelyesek képesek az asszociatív tanulásra. A kutatók megtanították a növényeknek, hogy a fény és egy ventilátorból érkező levegőáramlás ugyanabból az irányból érkezik. A kiképzés következtében a növények, ha lekapcsolták a világítást, a levegőáramlás irányába növekedtek, amely a fény várható érkezési irányát jelezte nekik. Azaz a növények is képesek felkészülni a várható változásokra.
Azaz nem szabad az élőlényeket alábecsülni csak azért, mert az emberekéhez mérve más tempóban élnek, vagy különös megoldásokkal állnak elő. Egészen a közelmúltig az intelligencia egyetlen formája, amit ismertünk az agy és az idegrendszer volt. De mindinkább ráébredünk, hogy az intelligencia alapkövetelményei nem határozhatók meg az ismert emberi, biológiai vagy földi feltételekkel.