Jézus csodatételei között a leprások (bélpoklosok) gyógyítását is feljegyezték. E betegségből kilábalni ugyanis csak isteni csoda segítségével lehetett. Akkoriban úgy gondolták, hogy aki ilyen állapotba jutott, csakis valamilyen földön vagy emberi belátáson túli okok miatt juthatott erre a kegyetlen sorsra. A betegek nem vegyülhettek el más emberekkel, ha pedig valaki megközelítette őket (az ókori Galileában és valószínűleg még sokfelé), azt kellett kiáltozniuk, hogy "Tisztátalan! Tisztátalan!" A lepra nagyon rossz híre szörnyű tünetein kívül talán a bibliai leírásokra vezethető vissza, mert bár a világon mindenütt előfordult, mégsem okozta annyi ember pusztulását, mint a nagy pandémiák, az elfertőződött sebek vagy a rossz higiénia miatti hasmenéses betegségek.
A kór átadásához ugyanis tartós kapcsolatra van szükség, a cseppfertőzéssel terjedő betegség mögött álló Mycobacterium leprae pedig nem igazán hatékony kórokozó, és a gazdatesten kívül nem képes a túlélésre. Ráadásul csak nagyon specifikus sejteket preferálnak a szervezetben, és előnyben részesítik a sokkal alacsonyabb hőmérsékletet, mint az emberi testé, továbbá rendkívül lassan reprodukálódnak. A népesség 95 százalékának genetikai immunitása van ellene. Ám Európában még így is léteznek leprakórházak Romániában, Ukrajnában, Oroszországban - de a hatékony gyógyszerek felfedezése óta a betegek száma egyre kisebb (pártucatnyi vagy néhány száz összesen).
A leprabaktérium titkos célja
Az elmúlt 25 évet Anura Rambukkana , az Edinburgh-i Egyetem Regeneratív Orvostudományi Centrumának professzora a lepra (vagy másik nevén Hansen-kór) tanulmányozásának szentelte. A 20. század közepén kifejlesztett gyógyszerek ugyanis lehetővé tették a betegség hatékony kezelését, de a kór hatásmechanizmusa ma sem teljesen világos. A betegek bőrmintáinak elemzése során Rambukkana rájött, hogy a fertőzött sejtek nem halnak meg, sőt nagyon is normálisnak tűnnek. Ez arra utalt, hogy a baktériumoknak lehet valamilyen elsőre nem nyilvánvaló céljuk. "Elbűvölt, hogy ezek a baktériumok mit tettek a befogadójukkal. Úgy gondoltam, hogy a baktériumokat modellként lehet használni a sejtbiológia megértéséhez" - jelentette ki a professzor. Mintegy 20 évnyi kutatás után, 2013-ban eljutott a lepra megértésének egyik legfontosabb pontjához. Rájött, hogy a leprabaktériumok képesek behatolni a sejtjeinkbe, majd arra is, hogy ezek belső működését manipulálják. Sőt a sejteket tetszés szerint megváltoztathatják, mert majdnem olyan állapotba hozzák őket, mintha őssejtek lennének.
Ha a mikrobák mégis bejutnak a szervezetünkbe, ott az úgynevezett Schwann-sejtekhez kötődnek, amelyek az idegsejteket védő úgynevezett mielinburkolatok létrehozásáért felelősek. A baktérium - bár ennek pontos mechanizmusa még nem ismert - megváltoztatja a sejtet, és hozzáfér annak DNS-éhez, így a Schwann-sejtek specifikus génjeit tetszés szerint be- és kikapcsolja. A végeredmény a teljesen érett sejt visszaalakítása lesz valamilyen őssejthez hasonló formátumba, amely aztán a kórokozó által megszabott irányban folytatja a fejlődését.
Tetszés szerint állítgatja a genetikai kapcsolóinkat
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az őssejtkutatás a jövő orvoslásának szent Grálja, hiszen ha megértjük, hogy egy semleges kiindulósejtből hogyan lehet bármilyen funkcionális sejt, akkor szinte minden szervünket újranöveszthetjük, megbetegedett testrészeinket pedig egészségesekkel helyettesíthetjük. Rambukkana pedig azt gondolja, hogy a Mycobacterium leprae már tudja, hogyan lehet elérni ezt a változást, így csak ki kell lesnünk a titkát, és követnünk kell a módszereit. A felfedezése óta eltelt években a professzor elkezdte vizsgálni a mechanizmusokat, amelyeket az M. leprae használ a DNS-ünk belsejébe jutáshoz és a genetikai kapcsolók kezeléséhez. Mindeközben egy gyakorlati problémára is megoldást keresett: hogyan lehet a betegséget minél előbb diagnosztizálni?
Habár a fejlett világban az új leprás esetek száma csak pár száz, a világ többi részén (főleg Indiában, Afrikában és Brazíliában) meghaladja a 200 ezret - ez a szám évtizedek óta stagnál. Mivel a betegség lappangása elég hosszú, az első tünetek pedig általában a fertőzést követő 1-5 évben jelentkeznek, az időben diagnosztizálás módszerének megtalálása a legfontosabb célja a leprakutatóknak. Jelenleg bőrkenetekből állapítják meg a fertőzést, de amikor ez már lehetséges, akkor a fertőzés valószínűleg már meglehetősen előrehaladott, és az idegek károsodása is valószínű. Azaz olyan biomarkereket kellene találni, amelyek már azelőtt jelzik a kórokozó jelenlétét a szervezetben, hogy a betegségre jellemző tünetek gyanút keltenének.
A lepra gyógyításra is használható
A fertőzés után az idegkárosodás ugyanis terjedni kezd, ami tartós fogyatékossághoz vezethet. "Az emberek végtagjai nem esnek le, de érzéketlenek lehetnek, ezért sok másodlagos károsodásnak vannak kitéve. Láttam sok égési sérülést, és találkoztam olyan betegekkel, akiknek hatalmas sebek voltak a térdükön, mert azon csúsztak-másztak a kavicsokon" - mondja Richard Truman, az ismert amerikai Hansen-kór kutató a Discovery Magazinnak .
Rambukkana azonban nem a leprások gyógyításában látja a legnagyobb lehetőséget, hanem az idegregeneráció területén elérhető potenciális haladásban. Sérült perifériás idegeink a Schwann-sejtek segítségével képesek meggyógyulni a sérülések után: ezért nem válik érzéketlenné például a bőrünk, ha begyógyul rajta egy seb. Központi idegrendszerünknek, beleértve a gerincet is, ellenben nincs ilyen képessége: a sejtek nem regenerálódnak eléggé ahhoz, hogy visszaállítsák funkcionalitásukat.
Az őssejtek - és most a leprabaktériumok - tanulmányozása során kiderült, hogy testünk rugalmasabb, mint amit idáig gondoltunk róla. Egy kis beavatkozással sejtjeink visszaalakulnak őssejtekké, majd potenciálisan bármivé. Azt pedig már tudjuk, hogy a Schwann-sejtek össze tudják kapcsolni a sérült idegeket .
Ez is érdekelhet
Hogy a perifériás idegek milyen módszerrel állítják helyre magukat, ma még ismeretlen, de Rambukkana szerint az M. leprae képes lesz megmutatni nekünk . "Tudják, hogyan kell az őssejteket a saját hasznukra fordítani. Most tehát azt szeretnénk tudni, hogyan csinálják ezt - és hogyan tudnánk lefordítani a módszert egy javítási folyamatra mély sérüléseknél, amelyeknél a szervezet már nem tudja helyreállítani a perifériás idegeket." Rambukkana úgy gondolja, hogy a gyógyító folyamatot akár a központi idegrendszerre is kiterjeszthetjük, ahol az újrakonfigurált őssejtek a sérült idegek elvágott végpontjai köré gyűlnek, és újra összekapcsolják ezeket. Ha pedig sikerül az eddig kizárólag ideggyilkosnak ismert baktérium módszereit követnünk, akkor a mikroba ideggyógyítóként éledhet ujjá a kutatók kezei között. A lebénultak pedig kezdhetnének reménykedni. Mintha csak Jézus mondaná: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"
