Felmérések szerint az egészségügyi kiadások harmadát Magyarországon a lakosság fedezi. Azaz mindenki hozzászokott, hogy bár elvben az állami egészségügy ingyenes, de a gyakorlatban akinek nem tökéletes az egészsége, annak fizetnie kell. Nem csak a wc-papírt kell újabban magával vinnie a kórházba, illetve bent fekvőként megvásárolnia a gyógyszereit vagy hálapénzt fizetnie. Egy sor diagnosztikai ellátás vagy szakorvosi vizsgálat díjáért is a pénztárcába kell nyúlni, mert az állami ellátásban túl hosszú a várólista, vagy egyáltalán nincs olyan eszköz, amellyel a szükséges vizsgálatok elvégezhetőek volnának. Akit pedig az idő vagy a fájdalom sürget, előbb-utóbb fizetni fog. A legutóbb például az derült ki, hogy Budapesten alig van már működő mammográfiai szűrőberendezés , amelynek pedig - tekintettel a céljára - könnyen elérhető alapeszköznek kellene lennie.
Ez a hiányhelyhelyzet teret nyit az egészségügyi magánszolgáltatásoknak. Ezek minősége és jellege viszont hatalmas szórást mutat. Egy pár napja megrendezett szakmai konferencián Leitner György, az Affidea Diagnosztika Kft. ügyvezető igazgatója, egyben a 12 legnagyobb privát egészségügyi szolgáltatót tömörítő Primus egyesület elnöke arról beszélt, hogy rendet szeretnének tenni piaci szegmensükben.
Ezt az a kutatás alapozza meg, amely kiderítette, hogy a betegek milyen szempontokat tartanak fontosnak az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor. Semmi meglepőt nem találtak. A páciensek ugyanis előre kiadott hivatalos árlistát szeretnének látni, aztán számlát, minőségi szakmai ellátást, kiszámíthatóságot. Továbbá megfelelő tájékoztatást akarnak kapni. Az is kiderült, hogy a páciensek szerint a magánegészségügyben nagyobb a betegbiztonság, 56 százalékuk pedig azért menne magánegészségügyi szolgáltatóhoz, mert ott nincs hálapénz.
1100 milliárdos egészségügyi magánköltés
A magánegészségügyben a költések mértéke évente 4-5 százalékkal emelkedik. A 2014-es forgalom 788 milliárd forint volt, a 2016-os 904 milliárd, a 2019-es pedig várhatóan már 1100 milliárd forint lesz a BMI Research adatai szerint. A folyamatos növekedésnek az állami egészségügy anomáliái mellett a társadalom elöregedése is oka. Kutatások szerint ugyanis az emberek 60-65 éves koruk után költik el egészségügyi kiadásaik 80 százalékát. Ezzel párhuzamosan a technológiai fejlődés is igen gyors ütemű, ami megdrágítja az ellátást, hiszen az adott betegség kivizsgálására vagy gyógyítására megvan a módszer, a technológia - aki pedig beteg, az el is akarja ezeket érni. De az állam nem képes teljesen mértékben finanszírozással követni a változásokat.
Ettől függetlenül Magyarországon rendkívül kevés a forrás az egészségügyre . Az összes kormányzati kiadás mintegy 10 százaléka megy ilyen célra. Összehasonlításképpen Hollandiában ez az arány 20 százalékos. Országunk a GDP arányosan alig 7 százalékos egészségügyi kiadással pedig (amelyben már a magánköltések is benne vannak) az EU-s lista vége felé foglal helyet - állapította meg Leitner György.
A magánegészségügyi szolgáltatásokat a 35 év alattiak gyakrabban veszik igénybe: 69 százalék mondta, hogy költött már rá, míg az idősebbek közül 48 százalék tartozik ebbe a csoportba. A családok 72 százaléka (főleg a biztonságot igénylő anyák döntései alapján), a gyermektelen pároknak viszont csak 55 százaléka adott ki pénzt a magánegészségügyben.
Ezek a szolgáltatások a közhiedelemmel szemben nem csak a legmagasabb jövedelműek számára fontosak és elérhetőek. A felső osztály és a felső középosztály (az úgynevezett A és B státuszú fogyasztók) felülreprezentáltak, de a közép- és az alsó középosztály tagjai (a D és E státuszú fogyasztók) közül is sokan vásárolnak ilyen szolgáltatásokat. Ennek elsősorban a kényszer az oka, hiszen a várólisták olykor reménytelenül hosszúak , és van, aki nem akar már várni, hanem magánszolgáltatóhoz fordul. A kapacitások ugyan Budapesten koncentrálódnak, de a szolgáltatások egyre jobban kiterjednek vidékre is.
Még a régi leosztás érvényes - de már nem sokáig
A magánegészségügy forgalmának megoszlása még a régi struktúra továbbélését mutatja. Az említett 904 milliárdba beletartozik a lakosság által a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök kiváltásakor kifizetett évi több százmilliárd forint is, de a nem kimondottan orvosi, mégis egészségügyinek nevezhető szolgáltatásokért kiadott forintok is. A kifejezetten magánorvosi szolgáltatásokra költött pénz mintegy 300 milliárd forint lehet, amelyből a NAV mintegy 200 milliárd forintot lát. A maradék 100 milliárd a szürke zónába tartozik. A Primus által tömörített szolgáltatók csak mintegy 25 milliárd forintos forgalmat tudhatnak magukénak.
Így aztán ennek a piacnak a 80-85 százaléka (mintegy 270 milliárd forint) több ezer praxisközösség , mikroszolgáltató és magánrendelő között oszlik meg, vagyis a lakásrendelők uralma még egyáltalán nem tört meg. Ezek azonban - még ha a szabályokat betartva működnek is - kicsik ahhoz, hogy a legkorszerűbb berendezéseket megvásárolják és a legmagasabb szakmai színvonalon szolgáltassanak. Ez a helyzet olyan nyomást alakít ki, amely biztos, hogy a piac átrendeződéséhez fog vezetni.
A Primus megpróbálja a maga módján kifehéríteni a piacot. A jobb tájékozódás érdekében az egyesület tagjai létre kívánnak hozni egy védjegyet a "megbízható egészségügyi magánszolgáltatók" számára. Ezt évről-évre meg kívánják majd újítani, amelyre auditálással lesz lehetőség. Olyan szempontokat vizsgálnak majd, hogy az adott szolgáltató betartja-e a szakmai protokollokat, etikusan működik-e, megbízható-e, törődik-e a betegjogokkal, illetve teljes körű-e a tevékenységének dokumentációja - mondta el Leitner György.