A jelenlegi tendenciák folytatódása mellett a világ visszacsúszhat a penicillin felfedezése előtti állapotba, ami értelmetlenül elvesző életek tízmillióiban lesz mérhető. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy becsüli, hogy 2050-ig 300 millió halottal kell számolni. Az európai gazdasági övezet országaiban már jelenleg is évente 25 ezer ilyen halálesetet regisztrálnak. Azaz nem távoli és fejletlen helyeken, hanem közvetlen környezetünkben is leselkednek halálosan veszélyes mikroorganizmusok.
Ez az oka, hogy a WHO, a magyar kormány és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ nekifogott egy tanulmány elkészítésének, amely áttekinti a nemzetközi és a magyar helyzetet, és a tapasztaltak alapján megfogalmaz egy cselekvési tervet, amellyel mi magyarok (a kormány, a kórházak, az orvosok és a betegek) is hozzájárulhatunk az antibiotikumrezisztencia problémájának kezeléséhez. A hírek szerint közelesen megjelenő tanulmány néhány előzetes megállapítása szerkesztőségünkhöz is eljutott.
Köztudott, hogy az antibiotikumok helytelen alkalmazása súlyos mellékhatásokhoz vezethet. Elősegítheti például a rezisztens baktériumok kifejlődését, ami pedig felesleges költségeket, illetve romló népegészségügyi helyzetet okozhat. Mivel az antibiotikumok felhasználása széles körben elterjedt az országban, a tanulmány szerint célzott egészségügyi szakpolitikai beavatkozásokra van szükség az ilyen gyógyszerek biztonságosabb és költséghatékonyabb felhasználása érdekében.
Az antibiotikumok helytelen használata
Sokféle antibiotikum van, így e gyógyszerek felhasználását is sokféleképpen lehet elhibázni. Vannak hatóanyagok, amelyek csak kevés baktérium ellen hatnak, és vannak, amelyek sok mikroorganizmust képesek elpusztítani. Vannak készítmények, amelyeket hétköznapi helyzetekben lehet alkalmazni, míg másokat csak célirányosan, például műtét közben. Az antibiotikumok helytelen használatának formái közé tartozik az indokolatlan felhasználás (például vírusfertőzések esetén), egyes termékek túlzott használata, az antibiotikumterápia nem megfelelő kiválasztása, rossz dózisa vagy időtartam-maghatározása (például antibiotikumkombinációk alkalmazása, amikor pedig egyféle gyógyszer is elég lenne), vagy éppen a kezelés elmulasztása.
Az antibiotikumok helytelen felhasználása elsősorban abblól származik, hogy az orvosok nem megfelelően írják fel a gyógyszereket. De a lakosság helytelen hozzáállása, a gyógyszerfinanszírozási rendszer hibái és a gyógyszergyárak marketingtevékenysége is fontos szerepet játszik a WHO megállapításai szerint. Ezért a problémára csak komplex megoldás létezik. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) hangsúlyozza, hogy a lépéseket különböző szinteken, többek között a nemzetközi szervezetekkel, a nemzeti kormányokkal, az egészségügyi szolgáltatókkal és a szakemberekkel együttműködve kell megtervezni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mekkora probléma ez valójában?
Magyarországon az összes antibiotikum vényköteles, amelyek értékét a társadalombiztosítás részben megtéríti a betegeknek. E gyógyszerek több mint 90 százalékát ambuláns ellátásban írják fel, leggyakrabban légúti- és húgyúti fertőzések kezelésére. A felhasználás maradéka jut a kórházi ellátásra. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon az antibiotikumok közösségi (ambuláns) fogyasztása nem túlzott mértékű más európai országokhoz képest. Az alacsonyabb fogyasztási szintek mellett is lehet azonban helytelnül használni az antibiotikumokat.
Az antimikrobiális rezisztenciáról szóló mikrobiológiai és epidemiológiai adatok kedvezőtlen és romló helyzetet mutatnak Magyarországon, például egyes Clostridium difficile és antibiotikumrezisztens baktériumok által okozott - az egészségügyi ellátással összefüggő - fertőzésekről szóló jelentések alapján. E kórházi fertőzések száma 2014-ben mintegy 4000 volt, ami a 2005-ös 5,4-ről 24,8-ra való esetszámemelkedést jelentett 100 ezer ápolási naponként.
Az elmúlt évek növekedése főként olyan fertőzésekből származik, amelyeket egy adott baktériumcsoport rezisztens típusai (az úgynevezett Gram-negatívok) okoztak. Ez több okból is aggasztó. Egyrészt ezek a baktériumok a súlyos légúti fertőzések fő okai, ahogy a véráramban jelentkező fertőzések, sebek vagy műtéti hegek egészségügyi ellátási környezetben megjelenő fertőzései is elsősorban ezek számájára írhatóak. Továbbá jelentős a halálozási kockázatuk, amit az antibiotikumokkal szembeni ellenállásuk tovább növel. Másodsorban e baktériumoknak olyan belső képességük van, amellyel képesek új utakat találni a rezisztenciára, sőt olyan genetikai anyagokat továbbíthatnak, amelyek lehetővé teszik más baktériumoknak is a gyógyszerekkel szembeni ellenállás kialakítását. Végül pedig az ellenük bevethető, jelenlegi terápiás lehetőségek nagyon kevés antibiotikumra korlátozódnak. Az egészségügyi ellátással összefüggő Clostridium difficile fertőzések mértéke viszont csökkent, de még magas (2014-ben mintegy 6600 esetet jelentettek, míg 2015-ben 5800-at, az incidencia 37,5-ről 32,8 esetre csökkent 100 ezer betegnaponként).
Mi befolyásolja a helytelen gyakorlatot?
A nem megfelelő antibiotikumfelhasználásnak Magyarországon is számos oka van, méghozzá a felhasználásig vezető folyamat különböző szintjein. A probléma a felírásnál kezdődik.
A nemzetközi vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a nem megfelelő antibiotikumfelírás összefügghet azzal, hogy az orvosok tartanak a fertőző szövődményektől , illetve nem elégségesek az ismereteik, a betegek nyomást gyakorolnak rájuk, a pénzügyi eredmények érdekében pedig a gyógyszergyártók is arra ösztönzik őket, hogy írjanak fel ilyen gyógyszereket. De az orvosoknak kényelmes is arra az álláspontra helyezkedni, hogy az antibiotikumok szinte minden esetben hatékonyak lesznek. Még akkor is, ha tudják, hogy az antibiotikumrezisztencia vagy más káros hatások miatt volna ok aggodalomra, a terápia megválasztásakor gyakran nem veszik figyelembe. Mindezek hozzájárulhatnak, hogy az ambuláns és kórházi ellátásban dolgozó orvosok az elmúlt 20 évben Magyarországon egyre gyakrabban írtak fel széles spektrumú (sok kórokozóra ható) gyógyszereket.
Az orvosok elégtelen ismerete valószínűleg azzal függ össze, hogy Magyarországon az antibiotikumok körültekintő alkalmazásának, a fertőzések megfelelő kezelésének, illetve az antibiotikumrezisztenciával foglalkozásnak nincs megfelelő gyakorlata az egyetemi és a posztgraduális orvosi oktatásban. Végzős orvostanhallgatók körében készült reprezentatív európai felmérés eredményei szerint a legtöbb magyar medikus nem érzi magát felkészítve az antibiotikumok megfelelő kezelésére.
Kár volna azonban az orvosokon elverni a port. A lakosság elégtelen ismeretei is hozzájárulnak az antibiotikumokkal kapcsolatos rossz attitűdhöz, hiedelmekhez, téves elképzelésekhez és viselkedéshez. Nem tudják például, hogy az antibiotikumok hatástalanok a vírusfertőzésekkel szemben, ezért ilyen gyógyszert kérnek az orvosoktól, illetve nem követik az orvos utasításait az előírt antibiotikus kezeléseknél, vagy nem szedik be a szükséges gyógyszereket a WHO globális felmérése szerint.
Szerencsére az eredmények 2009 és 2013 között javultak az Eurobarométer adatai szerint. De az ismerethiány még mindig magas. A közvélemény figyelmének felkeltése ezzel együtt nem volt túl eredményes. A magyar válaszadók mindössze 17 százaléka emlékezett rá, hogy az elmúlt 12 hónapban tájékoztatást kapott az antibiotikumok szükségtelen felhasználásáról, és csak 5 százalék jutott információhoz a médiakampányokon keresztül. Ezek a legrosszabb értékek között vannak Európában.
A kormány a tanulmány szerint a legtöbbet akkor tehetne a probléma visszaszorítására, ha kialakítana egy átfogó nemzeti stratégiát és cselekvési tervet, amely magában foglalja a nemzeti antibiotikumkezelési programot a használat minden szintjén. A legfrissebb diagnosztikai és kezelési irányelvek például évek óta nem állnak rendelkezésre a legtöbb ambuláns és egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés esetében. Ezek hiányában a gyógyszerek felírását nagymértékben befolyásolhatják a piaci hatások, a gyártók marketingtevékenysége.
Az antibiotikumokkal való rossz gyakorlat szintén összefüggésbe hozható a nem megfelelő diagnózissal, mivel nem állnak rendelkezésre időben a mikrobiológiai eredmények. Az EU laboratóriumi képességeket ellenőrző, 2014-es felmérése szerint a diagnosztikai tesztek hasznosítása Magyarországon alacsonyabb, mint az EU átlagában - a magas laboratóriumi kapacitások és képességek ellenére is.
Az elmúlt években a mikrobiológiai laboratóriumokat átszervezték és sokat privatizáltak, ami helyi szinten jelentősen kevesebb laboratóriumot eredményezett. A földrajzi távolság és a szervezési nehézségek miatt akadozik az orvosok és a mikrobiológusok között a kommunikáció, ami pedig létfontosságú volna az eredmények időben kézbesítéséhez. Ezért szükség volna olyan gyors diagnosztikai tesztekre, amelyek azonnali tájékoztatást adnának a légúti fertőzések (vírusos, bakteriális) jellegéről. Annál is inkább, mert az EMMI jelentése szerint 2016-ban országos hiány állt elő a fertőző betegségekkel foglalkozó és az orvosi mikrobiológiai szakemberek között.
Hozzájárul az antibiotikumok helytelen alkalmazásához az is, hogy nincs korlátozás a széles spektrumú antibiotikumok használatára sem a kórházakban, sem a közösségi ellátásban. Költségalapú szemlélet uralkodik. A szűk spektrumú és gyakran drága gyógyszereket nem is biztos, hogy raktáron tartják a gyógyszertárak, sőt egyes készítményeknél egyedi behozatali engedélyek kellenek.
Mit lehet tenni?
A tanulmány előzetes változata három szinten fogalmaz meg ajánlásokat. Szükségesnek tartja nemzeti antibiotikumkezelési program kidolgozását, kiegészítve a fertőzések diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó, bizonyítékokon alapuló iránymutatásokkal. Másodszor meg kellene kezdeni, illetve meg kellene erősíteni orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek antibiotikumhasználatról, -felírásról szóló oktatását, képzését. Végül pedig figyelemfelkeltő, tájékoztató kampányokat kellene indítani az antibiotikum felírásáról és felhasználásáról a szélesebb közönséghez szólva, de egyéni kommunikáció révén is.
Ez is érdekelhet
