A kövérek izzadnak, szuszognak, büdösek, zsíros a bőrük, lökdösődnek a kövér testükkel, lusták, rendetlenek, harsányak, idegesítőek - bizonyára folytatható volna a sor az erősen túlsúlyos emberekről szóló sztereotip megállapításokból, amelyek mind részei a megbélyegző közgondolkodásnak, amely már gyermekkorban elkezdi kirekeszteni a túlsúlyosokat.
A legtöbb mai fejlett társadalomban a testi ideálnak a kisportolt, de legalább is vékony alkat felel meg. Részben ez alapozza meg a kövérek - vagy hivatalosabb megfogalmazással súlyosan elhízottak - stigmatizációját, ami jóideje a mindennapi viselkedés része az egész nyugati világban. Hívják ezt többek között grosszofóbiának , fatofóbiának, testsúly miatti előítéletnek. Mint sok olyan megnyilvánulásnál, amelynek célja az emberek kirekesztése, megszégyenítése vagy elnyomása bizonyos közös tulajdonságuk vagy identitásuk alapján, a viszolygók a fatofóbia esetében is feltételezik, hogy az általuk problémásnak látott vonás csak az egyénének szintjén létezik, azaz csakis ők tehetnek róla, hogy ilyenek.
A valóságban a súlyosan elhízottakkal szemben az ellenérzéseket összetett hitek és intézményi rendszerek egymásra rakódó rétegei táplálják, s arrafelé tolják az emberek gondolkodását, hogy a kövér test valamiféle javításra szoruló dolog, amit - megpróbálnak néha erőszakos eszközökkel is - kikényszeríteni. A fatofóbia megalázást, elhallgattatást és a kövér emberek helyretételét eredményezheti egyszerűen a létük miatt. Ez az előítéletes gondolkodás táplálja az elfogultságot, a megkülönböztetést, a mellőzést és néha akár a gyűlöletet is, amelyekkel minden kövér embernek naponta meg kell küzdenie. Márpedig Magyarországon az előítéletesség , mint azt Örkény Antal az ELTE, és Váradi Luca, a berlini Humbolt Egyetem kutatója kimutatta , európai összehasonlításban is igen erős.
A kövérség bélyegének intézményesülése
Az intézményesült fatofóbiát könnyű elcsípni a mindennapi életünkben. Elég arra gondolni, hogy a világot a szabványokon keresztül az átlagos méretű emberekhez igazítják. Ezért a túlméretesek például nehezen találnak megfelelő ruhát, nehezebben vehetnek részt közösségi eseményeken (pusztán az ülőhelyek mérete miatt), gondjuk lehet a közlekedésben, s kénytelenek szembenézni azzal a közvélekedéssel, hogy a kövér test terheket jelent a közösségre, az adók felhasználására és az orvosi ellátás minőségére, ami mindannyiunkat érint. Ráadásul az előítéletek miatt nehezebben kapnak munkát, vagy rosszabbul fizetik meg őket . De az elhízottak stigmatizációja kifejezetten kontraproduktív a társadalom számára - állítja az SHR Week érdekvédő portál.
Egy amerikai kutatás azt mutatja, hogy az elhízás stigmájának eltávolítása, gyengítése önmagában is javítja a túlsúlyos emberek egészségét, még akkor is, ha egyetlen dekát sem fogynak. A megbélyegzés ellenben sok szempontból káros az egészségre. Visszatarthatja az érintetteket például az egészségjavító testmozgástól, illetve negatívan hat a mentális egészségre is. Az Obesity szakfolyóiratban megjelent nagy tanulmány megállapította, hogy a testsúly miatti megkülönböztetés számos pszichiátriai rendellenességhez kapcsolódik, beleértve a depressziót és a szorongást. Egy másik kutatás azt találta, hogy a súlyos megkülönböztetés rövidebb élettartamhoz vezet, még akkor is, ha az érintett nem érzi, hogy rossz vagy rosszabbodó lenne az egészsége - írja a New York-i FiveThirtyEight közéleti magazin.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A megbélyegzés ördögi kört hoz létre. Azok az emberek ugyanis, akiket a kövérségük miatt stigmatizálnak, nagyobb valószínűséggel szednek fel még több súlyt a jövőben. Valószínűleg az is hozzájárul ehhez a tendenciához, hogy akik stresszhelyzetbe kerülnek, hajlamosak evéssel megnyugtatni magukat, és jó eséllyel kudarcot vallanak az önkontroll gyakorlásában. Ez azt jelenti többek között, hogy kisebb valószínűséggel ragaszkodnak az egészséges étrendhez. Arra is van azonban néhány bizonyíték, hogy a fiziológiás tényezők is hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz a megbélyegzetteknél. Az UCLA Egyetem pszichológiai professzora, A. Janet Tomiyama szerint , ha valakire ráragasztják az elhízott stigmát, az kapcsolatban áll a kortizol stresszhormon felszabadulásával. A kortizol arra ösztönzi a testet, hogy több zsírt tároljon, különösen a hasi területen, ami növeli az étvágyat, és az agy jutalomközpontjai érzékenyebbé válnak az olyan táplálékok bevitelére, mint például a cukor és a zsíros ételek. Ez teszi a megbélyegzést kétszeresen veszélyessé, azaz az okozott fájdalom és stressz súlyosbítja az eredeti állapotot - állítja a professzor.
Ezért utálják a súlycsökkentő műtétet
A súlycsökkentő műtét nagyon hatékony módszer a jelentős mértékű fogyásra és a 2. típusú cukorbetegség kezelésére, de a megbélyegzés visszatarthatja az embereket attól, hogy alávessék magukat a beavatkozásnak. Az egyik tanulmány szerint azok az emberek, akik egy komoly fogyáson áteső nőről láttak fotót, azt gondolták, hogy lustább, kevésbé kompetens és felelősségteljes, amikor azt mondták nekik, hogy műtétet végeztek rajta, mint amikor azt közölték, hogy diéta és testmozgás miatt adott le a súlyából. A JAMA Surgery folyóiratban közzétett amerikai felmérés szerint a válaszadók csaknem fele gondolta, hogy a műtétet választó emberek többségének döntését kozmetikai okok motiválták. Több mint 39 százalék pedig úgy vélte, hogy azok, akik átestek a műtéten a "könnyű utat" választották, noha a súlycsökkentő operáció sok előkészítést és hosszútávú erőfeszítést kíván.
A testsúly miatti megbélyegzés azon a téves hiedelmen alapul, hogy az emberek személyesen felelősek a testtömegükért - mondta Rebecca Puhl, a Connecticuti Egyetem professzora a FiveThirtyEight-nek. Ebből következik az a gondolat, hogy a fogyás teljes mértékben az elhízott személyek ellenőrzése alatt áll, és kezükben vannak a megfelelő eszközök a fogyásra, az akaraterő, a kevesebb kalóriafogyasztás és a több testmozgás. A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy élettani okokból nagyon nehéz lefogyni és hosszú távon elkerülni a súlygyarapodást, különösen, ha valaki már elhízott . Persze az egyéni viselkedés szerepet játszik a fogyásban és a testtömeg karbantartásában, de ez nem az egyetlen - vagy szükségszerűen a legfontosabb - tényező. Ennek ellenére továbbra is fennáll a mítosz, hogy a túlsúlyos emberek egyszerűen lusták és motiválatlanok.
A családi kritika a legkeményebb
Azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb egyéb előítélethez hasonlóan, a család és a barátok igyekeznek megóvni a hozzájuk közel állókat a káros hatásoktól. De a kutatások azt mutatják, hogy az elhízás esetében a családtagok gyakran a legelfogultabbak és a legkegyetlenebb kritikusok. "Megállapítottuk, hogy az érintettekhez legközelebb eső emberek a leginkább stigmatizálók is egyben" - mondta Tomiyama. Ez pedig különösen káros lehet.
Általában azt várjuk el, hogy az egészségügyi szakemberek együttérzőek legyenek az általuk gondozott, kezelt emberekkel, de a tanulmányok súlyos elfogultságot találtak a trénerek, táplálkozási szakemberek, medikusok, ápolók és orvosok között is. A következmények túlmutatnak a fájdalmas érzéseken. Tomiyama és kollégái megjegyezték, hogy az egészségügyi dolgozók közötti elfogultság "közvetlen és megfigyelhető következményekkel jár az elhízott személyek számára nyújtott szolgáltatások minőségére és jellegére", ami károsíthatja a betegek egészségét. Egyes tanulmányok szerint az orvosok kevesebb időt és figyelmet fordítanak azokra a pácienseikre, akiknek bizonyos határon túlmegy a BMI-je.
Ez is érdekelhet
A negatív tapasztalatok miatt a magasabb testtömegindexű betegek azt állítják, hogy kerülik az egészségügyi ellátást. Egyesek szerint az stigma kívánatos, mert társadalmi nyomást gyakorol az elhízott emberekre a fogyás érdekében. De a tudomány ennek éppen az ellenkezőjére jutott. Ha a közegészségügyi cél az elhízás visszaszorítása és az egészség javítása, akkor a megbélyegzés mindent csak rosszabbá tesz. Bármennyire is sajnálatos, de ez a jelensg egyes kutatók szerint járványosan terjed, amire reagálva már a WHO is külön munkafüzetet készített az európaiak számára a jelenség elleni fellépés érdekében. A szükséges teendőink átgondolását nem csak az indokolja, hogy a felnőtt magyarok jelentős része túlsúlyos, hanem az is, hogy már a gyerekek negyede is .
