Az egészségi és egészségügyi adataink rendkívül értékesek, mert talán bármilyen másik adatkészletnél jobban elmondják, hogy kik vagyunk, milyen volt az életünk, és milyenek az életkilátásaink. Ezekkel gyakran mi magunk sem vagyunk tisztában, mert az adatok az idők folyamán szétfolynak, és nem állnak össze információkká. Pedig ez a tudás nyilvánvalóan a hasznukra volna. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) üzembe állítása ezen a problémán jelentősen változtat, miközben felvet egy sor másikat. Tekintsük át tehát, hogy mi az az EESZT, milyen haszna lesz számunkra, és mire kell vigyáznunk a jövőben a legbelsőbb tulajdonunkat jelentő adatok integritásának megőrzéséért.
Annak, aki valaha is kapcsolatba került az egészségügyi ellátórendszerrel, biztosan van emléke a sajátos állami egészségügyi adminisztrációról. Ebben nemcsak arról van szó, hogy feljegyzik az egyes páciensek által igénybe vett szolgáltatásokat, hanem rögzítik többek között a kezelési eljárásokat, a leleteket és vizsgálati mintákat is (amelyek manapság már lehetnek írásos dokumentumok, képalkotó-vizsgálatok fájljai, szövetminták stb.), a betegutakat, az alkalmazott gyógyszereket és egy sor másik dolgot. Gyakran e dokumentumok, archív anyagok egymástól elkülönült rendszerekben születnek és maradnak, s a beteg viszi magával a leleteit, reménykedve, hogy minden megvan, ami a kezelésének következő állomásán szükséges. Ha valami hiányzik, akkor persze utólag le lehet kérni. De egy ilyen rendszerben a legnagyobb precizitás mellett is van egy nagy adag esetlegesség, hiszen rengeteg a beteg, rengeteg a vizsgálat és másfajta dokumentált esemény. Szinte már nem is volt kérdés, hogy szabad-e ezt a módszert fenntartani egy olyan korban, amely elé nemes egyszerűséggel az "információs" jelzőt szokás illeszteni.
Az orvoshiány miatt egyre kevésbé valószínű, hogy hosszasan fennmaradhat az a valaha széles körben elterjedt gyakorlat, hogy reggelente a kórházi osztályokon végigvonult a főorvos nyomában a sleppel, és közösen összeadják az információkat, amelyek egy beteg állapotváltozásának megítélését megalapozzák. Életszerűbb, hogy egy orvos a kezében egy hálózatra kötött tablettel látogatja végig a betegeket, és minden kezeléshez szükséges információt, leletet azonnal el tud érni. Méghozzá nem csupán a gyógyításnak egy adott szakaszából és helyszínéről, hanem a teljes kórtörténetből.
Az EESZT tulajdonképpen egy olyan rendszer, amely képes egy adott páciensről minden szükséges tudást koncentrálni, s a megfelelő és arra jogosult szakemberhez a szükséges időben eljuttatni. Továbbá a beteg is hozzáférhet minden róla szóló egészségügyi információhoz, amelyeket a sajátjaként kezelhet, s a jogszabályi keretek között akár meg is tilthatja a használatukat. (Az EESZT alapbeállítása szerint a kezelőorvos bármilyen információhoz hozzáférhet, kivéve az érzékeny adatokat, például a pszichiátriai ellátással vagy a nemi betegséggel kapcsolatosakat. Az adatainkról "önrendelkezni" az www.eeszt.gov.hu oldalon az ügyfélkapun belépve és a tajszámot megadva lehet. Akinek nincs ügyfélkapuja, a kormányablakoknál kérhet segítséget.)
Az egységes ágazati informatikai rendszer tehát minden közpénzből finanszírozott egészségügyi szolgáltatót - kórházat, háziorvost, patikát - támogat, amelyeknek ebbe a központosított adatbázisba kell feltölteniük a betegekkel kapcsolatos információkat, vizsgálati adatokat, beutalókat, recepteket, stb. (A mentők és a magánszolgáltatók egy év múlva csatlakoznak a rendszerhez.) Ezzel mindenkiről, aki orvoshoz megy - a megfelelő jogosultságok birtokában - azonnal tudják, hogy milyen gyógyszereket szed, milyen érzékenysége, allergiája van, vagy milyen betegségei, műtétei voltak korábban. Elkerülhetővé válnak majd az ismételt, felesleges vizsgálatok, és a betegnek nem kell a leleteit, diagnosztikai felvételeit magával vinnie. Az ellátás ezzel gyorsabbá és biztonságosabbá válik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nézzük a részleteket
Az EESZT nyilvánvalóan az életünk szerves részévé válik, ezért hasznos, ha minél előbb megismerkedünk a működésének jellemzőivel. Következzenek a legfontosabb kérdések és válaszok!
Mindenki részévé válik az EESZT-nek?
Minden magyar állampolgár, akinek TAJ-száma van, automatikusan bekerül a rendszerbe, de az adatainak elérhetőségét a jogszabályi keretek között korlátozhatja. Ezt a rendszer próbaüzeme alatt arányaiban igen kevesen, mindössze 8 ezren tették meg. Az önrendelkezésre az EESZT lakossági portálján (bejelentkezés után) van lehetőség. Az állami egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során keletkező adatok november 1-től jelennek meg a rendszerben, a mentőknél és a magánegészségügyi szolgáltatóknál keletkező adatok, dokumentumok, leletek egy év múlva kerülnek be a rendszerbe.
Kik láthatják az adataimat?
November 1-től bármi is történjen egy beteggel, ha kapcsolatba kerül az EESZT-hez kapcsolódó szolgáltatóval (háziorvossal, rendelőintézettel, kórházzal vagy gyógyszertárral), annak nyoma marad a rendszerben. A vizsgálatok és kezelések, a receptek és beutalók, leletek és egyéb dokumentumok (beleértve a gyógyszerek kiváltását) nyomon követhetők lesznek. Az orvosok (akár több helyről egyszerre is) láthatják a kórtörténetünket és bármilyen leletünket, így azokat nem kell magunkkal vinni. De a gyógyszerész már nem nézhet bele ezekbe az adatokba, ahogy a kórházi felvételünket intéző nővér sem. Mindenki személyi azonosítóval ( e-személyi igazolvány olvasóval) dolgozik az egészségügyi rendszerben, és a legmagasabb szintű biztonsági ellenőrzés akadályozza meg, hogy egy másik személy identitását használhassa valaki.
Mi az a betegkarton és mi van rajta?
A betegkarton (háziorvosi törzskarton) jelenleg nem része az EESZT-nek, de egy kormányrendelet minden korábbinál részletesebb egészségügyi adatgyűjtésre kötelezi a háziorvosokat. A jövő júliustól életbelépő rendelkezés szerin, egy tetőtől talpig végzett, alapos vizsgálat valamennyi adatát rögzítik majd az elektronikus törzskartonon. A Népszava beszámolója szerint a kérdések között szerepel majd például, hogy a családban mikor és milyen krónikus betegségek fordultak elő, volt-e valakinek daganata, és ha igen, hány éves korban, illetve diagnosztizáltak-e allergiát, cukorbetegséget vagy magas vérnyomást a rokonságban. A törzskarton külön rákérdez az apa, anya, testvér, gyermek és unokatestvér betegségeire is. Illetve olyan, a páciens egészségéhez közvetlenül nem kapcsolódó kérdések is szerepelnek a listán, amelyek a kormány túlzott kíváncsiságára utalnak szakértői vélemények szerint. Ezeket a válaszokat azonban meg lehet tagadni.
Mitől más az e-recept és az e-beutaló?
Az egészségügyben korábban is működtek különféle informatikai megoldások, de ezek nem voltak összevonva egy egységes rendszerbe. Hiába is láttuk, hogy a háziorvos számítógépet használ a leletek feljegyzésére, a beutalók vagy a receptek megírására, annak nem volt minden érintett számára elérhető nyoma.
<iframe width="750" height="422" src="//videa.hu/player?v=91spXUin7MoziGn5" allowfullscreen="allowfullscreen" webkitallowfullscreen="webkitallowfullscreen" mozallowfullscreen="mozallowfullscreen" frameborder="0"></iframe>
Mostantól viszont nem kell papír recepttel a patikába, illetve papír beutalóval a szakorvoshoz vagy kórházba menni. Csak a TAJ-kártya és a személyigazolvány segítségével (az e-személyi önmagában is elég) azonosítani kell magunkat, és a gyógyszerész vagy az orvos annak alapján látni fogja, hogy mire van szükségünk, miért járunk nála. Egy darabig (a jövő év végéig) a biztonság kedvéért még papír alapon is működik a rendszer, de végül minden digitális alapokra kerül át.
Az EESZT nem statikus rendszer, folyamatosan fejlesztenek hozzá új alkalmazásokat. A háziorvos a lakáson is felírhat gyógyszert vagy beutalót, s azt például mobilinterneten át feltöltheti a rendszerbe. Amíg ez nem lehetséges, a papíralapú dokumentumok működnek tovább, amelyeket a gyógyszertárban vagy ellátóhelyeken visznek fel a rendszerbe.
Távvizsgálatra is lehetőség lesz?
Az orvos, ha akart, eddig is tudott a betege egészségi állapota után érdeklődni a különféle online csatornákon. Az emberi test azonban nem digitális, a vizsgálatok jelentős része ezért nem végezhető el online módon. Vannak országok, ahol a hatalmas távolságok miatt a doktorok digitális csatornákon keresztül adnak tanácsot, de nálunk nem az alaszkai vadon vagy az ausztrál sivatagok körülményei a mérvadóak. Ezért a vizsgálat mindig személyes, ami azért is fontos, mert gyógyszert is csak a beteg jelenlétében lehet felírni.
Én magam is kutathatok a rólam nyilvántartott dolgok között?
Nyilvánvalóan mindenki kíváncsi rá, hogy mit tartanak róla nyilván. Ezt az EESZT lakossági portálján lehet megtekinteni. Pontosabban a november elseje után felírt gyógyszerek, valamint a szakorvosi és kórházi ellátások itt lesznek nyomon követhetők. A korábbi évekről szóló információk viszont a NEAK (korábbi OEP) adatbázisában érhetőek el. Ide a magyarorszag.hu kormányzati portál Ügyintézés/szolgáltatások/TAJ-nyilvántartással összefüggő szolgáltatások menüpontján keresztül lehet eljutni. A bejelentkezéshez ügyfélkapu, majd TAJ-szám szükséges.
Mit tehetek, ha van, amit nem szeretnék másnak megmutatni?
Az EESZT alapbeállítása szerint a kezelőorvosok az érzékeny adatok (például a pszichiátriai kezelésekkel vagy függőséggel kapcsolatos, illetve a nemi úton terjedő betegségekről, így az AIDS/HIV-ről szóló információk) kivételével a teljes kórtörténetünket látják. De ezt a lakossági portál " önredelkezés " menüpontjában megváltoztathatjuk. Ha valaki nem szeretné például, hogy a plasztikai műtétei láthatóak legyenek, akkor azt letilthatja. Sürgős esetben, amikor az orvos ezzel például a beteg életét mentheti meg, feloldhatja ezeket a korlátozásokat. De nyilvánvalóan ennek is nyoma marad.
Mindent egybevetve, jó nekem ez a rendszer?
Hogy az EESZT jól fog-e működni, azt ilyen rövid idő után még nem tudhatjuk, de a célja, hogy könnyebbé, gyorsabbá, hatékonyabbá váljon a gyógyítás, és a páciensek biztonsága, tájékozottsága és kényelme javuljon. Vegyünk néhány példát ennek bemutatására!
Ha az orvosok konzíliumot akartak tartani, akkor minden szakemberhez el kellett juttatni a leleteket, ami sokszor gondot okozott, de mindenképpen időveszteséget jelentett. Az új rendszerben mindenki hozzáfér a szükséges információkhoz, és egy videós konferenciabeszélgetéssel úgy is megtarthatják a konzíliumot, hogy nem kell összegyűlniük egy helyre.
A különböző orvosok figyelemmel kísérhetik az egyes betegek gyógyszerezését. Nem kell az időt felesleges kikérdezéssel tölteniük, mert látják, hogy például milyen gyógyszerekre érzékenyek. De azt is láthatják, ha egy kollégájuk más okból felírt már egy hasonló hatóanyagú gyógyszert, amit ők is indokoltnak tartanának. Így elkerülhető, hogy a beteg ugyanazt az orvosságot kétszer is megkapja: például a háziorvostól, aztán a szakorvostól.
Az olyan esetekben, amikor valaki nagyon sokféle gyógyszert szed a különféle bajaira (és ez különösen az idős embereknél jelenthet problémát), nem feltétlenül tudja követni, hogy ezek a készítmények milyen viszonyban lehetnek egymással. Az orvos átláthatja ezt a helyzetet. De attól is megkímélheti a páciensét, hogy csak gyógyszerfelírás miatt meg kelljen jelennie a rendelésen, és időben elhúzva írja fel a recepteket. Ezek csak az adott időpont után válnak kiválthatóvá, ami megelőzi a keveredést.
A kezelések és azok hatásosságának története az orvosnak segítséget jelent a hatékonyabb gyógymód kiválasztására, amely gyakran olcsóbb is lehet a betegnek. Az elvégzett vizsgálatok ismerete azt is megmutatja, hogy mit nem vizsgáltak meg még, ami elősegítheti a gyógyulást.
Ez is érdekelhet
Összességében tehát az EESZT nagy előrelépés az egészségügyben. De csak egyetlen eleme annak a korszerűsítési folyamatnak, amelynek révén a magyar egészségügyi rendszer akkorát javulhat, ami jelentősen - mondjuk az uniós átlag szintjére - javítja a magyarok élettartam-kilátásait. Az egészségügyi reformok Magyarországon eddig nem sok sikert hoztak, az EESZT várhatóan segít ezen változtatni.
