Az autisták száma egyre emelkedik Magyarországon. Bő egy évtizede minden századik gyermek vagy felnőtt volt autista, jelenleg már minden hatvanadik. Azaz nagyjából 160 ezer embert és környezetét érinti ez a betegség, amely súlyosságától függően nagyon megnehezíti a közösségbe való beilleszkedést. Az idegsejtjeinkre nem úgy gondolunk, mint amelyeknek egyesével közük lenne a különféle emberi tevékenységek, például a társas kapcsolatok működésére. Hanem a sejtek nagyobb hálózatáról, tulajdonképpen az agyunk egészéről feltételezzük, hogy menedzseli ezeket a bonyolult folyamatokat. De úgy tűnik, hogy vannak a társas érintkezésben kulcsszerepet játszó specializált sejtjeink .
A pszichológusok és a filozófusok régóta azt állítják, hogy a szimuláció az a mechanizmus, amellyel az emberek megértik mások elméjét. Ennek a komplex folyamatnak a neurális bázisát azonban sokáig nem tudták azonosítani. Az ismert volt, hogy az amigdalának szerepe van a közösségi viselkedéshez és az autizmushoz kapcsolódó különböző funkciókban. Ám arról nem volt információ, hogy az amigdala idegsejtjei hozzájárulnak-e a közösségről alkotott magasabb szintű tudáshoz, például más személyek döntéseinek szimulálásához. Egy nemrégiben készült tanulmány azonban egy olyan idegsejttípust azonosított, amelyet korábban még nem írtak le, és amely aktívan és spontán módon tanul más személyek döntéshozatalából, és szimulálja a mentális folyamatokat.
A döntések szimulációja és a közösségi tanulás
E szimulációs idegsejtek diszfunkciója hozzájárulhat a közösségi tudás korlátozásához, ami az autizmus egyik tünete, illetve a hiperaktivitás révén kialakíthat másokról egy túlfokozott, felnagyított tulajdonságokkal megjelenő változatot, ami fontos szerepet játszhat a szorongás létrejöttében - állítja a Cell folyóiratban közzétett tanulmányban a kutatást vezető Cambridge-i tudós, Wolfram Schultz és Gustavo Deco, az ICREA kutatóprofesszora. A munka azt sugallja, hogy ezek az amigdalában található úgynevezett "szimulációs neuronok" teszik lehetővé az állatoknak (és potenciálisan embereknek is), hogy rekonstruálják szociális partnereik mentális állapotát, és ezen keresztül megjósolják a szándékukat.
Fabian Grabenhorst, a tanulmány vezető szerzője, a Cambridge-i Egyetem kutatója elmagyarázta, hogy olyan neuronokat kerestek, amelyek részt vehetnek a közösségi tanulásban. Meglepődtek, hogy az idegsejtek az amigdalában nemcsak a közösségi megfigyelés tárgyának értékét ismerik meg, hanem ezt az információt felhasználják partnereik döntéseinek szimulálására is. Mások döntéseinek szimulációja egy kifinomult kognitív folyamat a szociális tanulásban. "Például egy másik személy élelemmel kapcsolatos döntéseinek megfigyelésével megtudhatjuk, hogy milyen élelmiszert érdemes magunknak választani. Ez a tudás nemcsak a saját döntéseinkre van hatással, hanem segíthet mások jövőbeli döntéseinek előrejelzésében is" - mondja Gustavo Deco, a tanulmány társszerzője. Majomkísérletekben meglepő módon, amikor egy állat megfigyelte a partnerét, úgy tűnt, hogy a megfigyelő amigdala neuronjai döntési számítást végeztek. Ezek az idegsejtek a döntéshozatalt megelőzően képesek voltak előre megjósolni a partner döntéseinek értékét, ami összhangban van a szimulált döntéshozatali folyamattal.
Hogyan számol az amigdala?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kapott eredmények alapján a tudósok megalkották a közösségi megismerésben részt vevő amigdala neurális áramkörének első számítási modelljét. Gustavo Deco rámutatott, hogy amikor megfigyeljük, hogy a neuronok bizonyos típusai hogyan befolyásolják egymást, kiderül, hogy az amigdalában van egy "döntési áramkör", amely azonosítja az állat saját választásait és egy külön "szimulációs áramkör", amely kiszámítja a közösségi partner választásának előrejelzését. A szimuláció és a döntési neuronok szorosan összefonódnak az amigdalában. A szerzőknek sikerült megkülönböztetni őket és különböző funkcióikat a számítási modellnek köszönhetően, amelyre nem volt lehetőség, amikor kizárólag képalkotó technikákkal figyelték meg az emberi agyat.
Ez is érdekelhet
A tudósok azt is vélelmezik, hogy a szimulációs neuronok működésének megváltozása elnyomhatja a közösségi megismerést. Grabenhorst kifejtette: "ha a szimulációs idegsejtek nem működnek megfelelően, az ember nem kerülhet hatékony interakcióba mások mentális állapotával . Nagyon keveset tudunk arról, hogy a neuronok bizonyos típusai hogyan járulnak hozzá a közösségi megismeréshez és a társadalmi kihívásokhoz, amelyekkel az autisták találkoznak. A mentális szimulációhoz szükséges specifikus áramkörök neuronjainak és mechanizmusainak azonosításával tanulmányunk új ötleteket adhat ezekről a körülményekről."
