Egyes becslések szerint a földön 10
31 mennyiségű bakteriofág található, azaz olyan vírus, amely megtámadja és megöli a baktériumokat. A tízmilliószor ezermilliárdszor ezermilliárd olyan nagy szám, hogy nem is vagyunk képesek felfogni. Ezt a potenciált vagy ennek csak egy elenyészően kis részét azonban jó volna felhasználni a baktériumokkal folytatott küzdelmünkben.
Az első nagy port kavaró eset a közelmúltban egy amerikai pszichiáter professzoré volt, akit 2015-ben egyiptomi nyaralásán fertőzött meg a Acinetobacter baumannii nevű baktérium, amely egy opportunista és gyakran halálos kórokozó a beteg kezelését végző San-Diego-i Egyetem ismertetése szerint. Az antibiotikumokkal való beavatkozás nem sok sikerrel járt. A beteg szeptikus sokkot kapott, és már nem is lélegzett, amikor utolsó eszközként az orvosok a fágterápia mellett döntöttek. Négy nap múlva a páciens magához tért és felismerte a családtagjait, majd felépült a halálos fertőzésből.
Pár hete hasonló sikerről számolt be a brit sajtó. Egy cisztás fibrózis miatt tüdőátültetésen átesett lány súlyos bakteriális fertőzést kapott, s az orvosok már-már lemondtak az életéről, mert antibiotikumokkal nem tudták legyűrni az ellenálló tuberkulózisszerű mikrobát. Egy bakteriofágokkal foglalkozó amerikai kutatóorvos azonban képes volt kifejleszteni egy olyan génmódosított vírustörzset, amely megtámadta, és elpusztította a lány betegségét okozó gyilkos baktériumot. Ha ez ilyen egyszerű, akkor vajon miért nem használjuk széles körben a módszert?
Jobb kell az antibiotikumoknál
Az antibiotikumok alternatíváinak keresését nem csak a rezisztens törzsek megjelenése ösztönzi, hanem az is, hogy az antibiotikumok a szervezetünkkel szimbiózisban élő, az egészséges működésünkhöz nélkülözhetetlen jó baktériumokat is megtámadják. A mikorobiomunk helyreállítása pedig korántsem egyszerű dolog, mert a hiába is próbáljuk meg pótolni probiotikumokkal, a visszajutatott törzsek nem lesznek teljesen azonosak az elpusztultakkal. Van alternatívája az antibiotikumoknak, de azt a gyógyszert évekkel ezelőtt elutasították - írta a The Convetrsation magazinban David Pride a Kaliforniai Egyetem (San Diego) vezető mikrobiológusa.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez az alternatíva a fágterápia volt. A módszerben használt vírusok, a bakteriofágok megfertőzik és elpusztítják a betegségeket okozó baktériumokat. Az életveszélyes fertőzések kezelésére az 1920-as és 40-es évek között a korai és pre-antibiotikus korszakban gyakran használtak bakteriofágokat vagy röviden fágokat.
Csakhogy a fágterápiának sok hátránya volt. Az első, hogy a fágok kiszámíthatatlanok. Az egyik fág elpusztíthatja a rossz baktériumokat az egyik emberben, de semmit sem tesz egy másikban. Tehát a kórházaknak a fágok széles gyűjteményét kellett készleten tartaniuk, hogy minden betegükben képesek legyenek elpusztítani a betegséget okozó baktériumokat. Az antibiotikumok ennél sokkal praktikusabbak, hiszen összehasonlíthatóan és megjósolható módon megöli a velük megcélozható teljes baktériumcsoportokat. A fággyűjtemények további hátránya, hogy karbantartást kívánnak, azaz nem lehetett őket úgy tárolni, ahogy egy antibiotikumot, állandó munka volt velük. Ezért nem csoda, hogy amint lehetett más módszerre váltottak át az orvosok.
Visszatérhetnek-e a bakteriofágok?
Az antibiotikum-rezisztencia nyilvánvalóan ismét ráirányította a figyelmet a fágokra, de ez egyelőre még nem lenne elég nyomós ok, hogy újból bevessék őket. Ehhez az orvosoknak képeseknek kell lenniük annak feltárására, hogy melyik fág a legmegfelelőbb egy adott mikroba megsemmisítésére. Ha erre van lehetőség, akkor az egyre nagyobb gondot okozó antimikrobiális rezisztencia miatt már érdemes új fágterápiák kifejlesztésén dolgozniuk. Jelenleg a fágterápiás kutatások nagy része a "fágvadászatra" irányul, ahol mikrobiológusok mindenhol keresik a céljainknak megfelelő, azaz az ellenséges baktériumokat elpusztító vírusokat. A vadászterepnek nincsenek korlátai, a tengerek, a talaj, de az emberi test úgyanúgy megfelelő helyszín lehet e munkához. Míg ezeknek a tanulmányoknak a tempója lassú volt, az új kutatások a gyógyszer fágok terápiás potenciáljának feltárásával már gyorsabban haladnak.
Az antibiotikumok egyik előnye, hogy az évtizedekre visszatekintő használatuk miatt sokat tudunk a biztonságosságukról. Az orvosok rendszeresen egyszerű számításokat végeznek az antibiotikumok alkalmazásának kockázat-haszon arányáról. Hasonló számításokat azonban a fágok esetében nem tudnak végezni. Ameddig ez nem történik meg, kétséges, hogy egy orvos szándékosan megfertőzné-e egy vírussal a betegét, abban a reményben, hogy ezzel megszabadulhat a betegséget okozó baktériumtól.
Ez is érdekelhet
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni - figyelmeztet Pride -, hogy a fágok természetesek. A testünk minden felületén ott vannak, ahogy az óceánokban, a talajban, a WC-ben vagy éppen a mosogatóban. Így a fágok bejutása a szervezetünkbe nem valamiféle rendkívüli esemény, hanem egy mindennapos dolog , s a természet gyógyító keze gondoskodik róla, hogy elvégezzék a szükséges pusztító munkájukat. A kérdés az, hogy ezt a folyamatot képesek vagyunk-e szabályozott és kontrollálható keretek között utánozni. A fágok becslések szerint 48 óránként megölik a világ baktériumainak felét, és valószínűleg a leghatékonyabb antibakteriális ágensek. Jobban kell-e aggódnunk amiatt, hogy egy orvos ad be nekünk fágokat, annál, amikor a koszos kezünkről juttatjuk be azokat a szervezetünkbe? Erről valószínűleg az idő fog dönteni. Ha az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia tovább növekszik, és nem találunk egyéb alternatívát, lehet, hogy eljön a pillanat, amikor már nem lehet tovább várni az alkalmazásukkal.
