Egyéni beállítottság és szemléletmód kérdése, ki hogyan változtat életmódján, amikor megtudja, hogy várandós. Akad, aki már a baba tervezésekor igyekszik megteremteni a fogantatáshoz és a magzat kihordásához legideálisabb testi-lelki feltételeket, más abban a pillanatban kapcsol óvó-védő üzemmódba, amikor kiderül, hogy új életet hord a szíve alatt. Megint mások úgy gondolják, azzal teszik a legjobbat maguknak és születendő gyermeküknek, ha nem aggodalmaskodnak feleslegesen, és úgy élik tovább az életüket, mint korábban.
Az alapok különösen fontosak
Az egészséges, tápanyagokban, ásványi anyagokban, vitaminokban és fehérjékben gazdag, rostdús étrend kialakítása létfontosságú a magzat zavartalan fejlődése érdekében. A köztudatba jó ideje beivódott – és a terhesgondozást végző szakemberek rendre fel is hívják rá a figyelmet –, hogy vannak "tiltólistás" ételek, amelyeket várandósan nem ajánlott enni. Ezek közé tartoznak a nemespenészes élelmiszerek, a nyers húsfélék, a nyers tojás és a pasztőrözetlen tejből készült termékek, valamint bizonyos halfélék, illetve tengeri herkentyűk is.
A kismamák egy része meg is rémül attól, hogy esetlegesen veszélynek teszi ki a magzatot, és inkább teljesen lemond bizonyos ételek, például a hal fogyasztásáról várandóssága alatt. Ezzel azonban több előnytől eshetnek el, mintha körültekintően választva, rendszeresen tennének halat is a tányérjukra. Dietetikust kérdeztünk a halfogyasztás egészségügyi kockázatairól, előnyeiről, valamint arról, hogy melyek azok a szempontok, amelyeket mérlegelni kell a biztonságosan ehető halételek kiválasztásakor.
Egy igazi jolly joker
Ahogy sok más téren, várandósság idején az étrend kialakításakor is a változatosságon és a mértékletességen van a hangsúly. Nem kell lemondani a halról sem, mert ahogy arra a Nébih kismamáknak szóló, élelmiszerbiztonsági tanácsokat összefoglaló kiadványa is felhívja a figyelmet, olyan nélkülözhetetlen fehérjékben, vitaminokban, és többszörösen telítetlen omega-zsírsavakban gazdag tápanyagforrásról van szó, amire a kismama szervezetének és a fejlődő magzatnak is szüksége van. Ám akadnak olyan halfajták – például egyes tengeri halak, mint a kardhal, a nagyszemű tonhal, a királymakréla vagy a cápa – amelyekből magas higanytartalmuk miatt várandósság és szoptatás alatt nem ajánlott rendszeresen lakmározni.
A magas higanytartalom egészségügyi kockázatokat rejt: a halak húsában felhalmozódott metil-higany például idegméreg, ami hátrányosan befolyásolja egyebek mellett a magzat idegrendszerének fejlődését, valamint roncsolja a sejteket, ami súlyos esetben születési rendellenességek kialakulásához vezethet.
Azt érdemes tudni, hogy minden hal húsa tartalmaz bizonyos mennyiségű higanyt, de azoknak a fajtáknak a fogyasztásáról, amelyekben ennek szintje alacsony, a várandósság alatt sem kell teljesen lemondani. Szakemberek szerint ugyanis a bennük lévő tápanyagok egészségügyi előnyei felülmúlják a higanymérgezés kockázatát. Számos édesvízi hal, például a pisztráng vagy a harcsa biztonsággal ehető, de a hering, a vadlazac vagy a szardínia is jó választás lehet. Érdemes viszont ebben az időszakban száműzni a tányérról a kagylót és a nyers, füstölt halakat is.
„Havonta egyszer a halrudacska is belefér”
Nincs erős halízük, nem rejtenek szálkákat, a gyerekek is szeretik, könnyen beszerezhetők, hamar elkészíthetők és hosszú ideig elállnak a mélyhűtőben – megannyi praktikus tulajdonság, amelyek a halrudacskák mellett szólnak. Mi a helyzet azonban e termékek élettani hatásaival? Úgymond letudhatjuk-e a halfogyasztásra szóló táplálkozási ajánlásokat néhány halrúd kisütésével?
„A magyar gasztronómiában csak egy igazi recept létezik”
Az első nyomtatásban megjelent magyar szakácskönyvben még tucatnyi halból és rákból készült fogás receptjét megtalálhatjuk, napjainkra azonban a halfogyasztásban Európa sereghajtói lettünk, a rák pedig gyakorlatilag teljesen eltűnt az asztalokról. Cserna-Szabó András író, gasztronómiai újságíró segítségével próbáltunk utánajárni a megváltozott halfogyasztási szokások mögött álló folyamatoknak.
„A hal elkészítésétől legalább nem viszolygok”
Sosem rajongtam kifejezetten a húsért, a halat viszont mindig is imádtam. Egy idő után tehát logikus lépésnek tűnt, hogy áttérjek a peszkateriánus étrendre, és csak azt fogyasszam, amit valóban szeretek és aminek az elkészítésétől sem viszolygok. Azonban, mint bármilyen speciálisabb étrend, ez is egy kicsit nagyobb körültekintést igényel. Személyes tapasztalatok és szakértői tanácsok következnek.
„Ha megakad a szálka, ne főtt krumplival próbáljuk kiszedni”
Nemcsak egészséges, de jól elkészítve kulináris élvezetként is pazar lakoma lehet a halhús. Sokan mégis ódzkodnak tőle, részben akár az egyedi ízvilága, részben a halszálkák veszélye miatt. Utóbbiról rémtörténetek éppúgy keringenek a közbeszédben, mint bölcs népi praktikák a kezelésre vonatkozóan – de vajon minek higgyünk? Szakembert kérdeztünk a témában.
Nem mindegy, milyen formában készül
"A halhús ideális táplálék, mert egyrészt zsírszegény – és nem árt, ha a kismama nem hízik el túlságosan a terhessége alatt –, másrészt önmagában is remek fehérjeforrás. Ha egy húsfélének alacsony a zsírtartalma, mint a halnak, akkor fehérjékben gazdagabb, ami előnyös a magzat növekedése, a vérképzés és az anya optimális hormonszintjének megtartása szempontjából" – összegezte a HáziPatika.com-nak Tordai Szilvia dietetikus.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
“Szokták mondani, hogy a zsírosabb húsú halak rendszeres fogyasztása egészségtelen. A sertéstarjához képest viszont bármelyik hal, még a ponty is zsírszegénynek számít, vagyis mindenképpen jó, ha gyakran kerül belőle a tányérra. A tengeri halak zsírsavösszetétele kedvezőbb, a legtöbb – például a tonhal és a lazac – igen gazdag omega-3 zsírsavban , amit a szervezetünk nem tud előállítani, de ami a magzat agyának fejlődése szempontjából létfontosságú"– tette hozzá a szakember.
A dietetikus szerint azonban mindenképpen oda kell figyelni rá, hogyan készítjük el a halat. Mint mondta, alapvető hiba, hogy sokan alaposan megsózzák az alapanyagot. Várandósság idején a sóbevitelt is szabályozni kell, mert a sok só növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát és vizesedést okozhat. Szintén kerülni kell a vastag paníros, olajban tocsogó, esetleg vajas szószban úszó halas fogások gyakori fogyasztását. Ahogy a szakember fogalmazott: inkább a zsírszegény konyhatechnikai eljárásokat részesítsük előnyben, például forró levegős fritőzben, vagy sütőben, tepsiben készítsük el a rántott halat. Véleménye szerint a halkonzervek közül érdemes az olajos helyett a saját lében eltett vagy paradicsommártásos változatot választani. Az sem mindegy, hogy milyen köretet készítünk hozzá: sült krumpli helyett ideális opció lehet a bulgur, a quinoa, a rizs, a friss saláták vagy a párolt zöldségek.
Mikor és miért lehet veszélyes a halfogyasztás?
Amennyiben a kismamánál fennáll bármiféle táplálékallergia kialakulásának esélye – mert mondjuk eleve atópiás alkat, vagyis hajlamos a különféle allergiás reakciókra –, akkor észnél kell lenni a halfogyasztáskor is, és bármilyen allergiára utaló tünet esetén azonnal orvoshoz kell fordulni – magyarázta Tordai Szilvia.
A különféle kórokozók a méhlepényen is képesek átjutni, és megbetegíthetik a magzatot. Bizonyos mikroorganizmusok, például a szennyezett élelmiszerek útján terjedő, főként hányással, hasmenéssel járó, liszteriózist kiváltó Listeria monocytogenes, vagy a szalmonella baktériumok okozta, jelentős folyadék és elekrolitvesztéssel járó fertőzés súlyos esetben akár koraszüléshez vagy vetéléshez is vezethet. Éppen ezért az a legfontosabb – és ezt nem csak a kismamáknak érdemes szem előtt tartaniuk –, hogy kizárólag megbízható forrásból származó élelmiszereket fogyasszuk.
Ez is érdekelhet
Ez igaz a halakra is. Csak olyan helyről vásároljunk vagy rendeljünk, amiről tudjuk, hogy friss árut kínál. Fontos a hőkezelés is, hogy a hal megfelelően át legyen sütve, vagy meg legyen párolva. "A baktériumok hőkezelés hatására elpusztulnak: ilyenkor nem lesz gond akkor sem, ha véletlenül szalmonellával fertőzött húst eszünk. Egyébként minden nyers ételnél érdemes odafigyelni a hőkezelésre, a tojásnál ugyanúgy, mint a húsnál" – hangsúlyozta Tordai Szilvia. Hozzátette: minden ételt frissen fogyasszunk, és evés előtt semmit ne tároljuk órákig a szabad levegőn. Mert nem csak a baktériumok szaporodhatnak el benne: a lassan kihűlő ételnek ugyanis magasabb a hisztamintartalma, ami egy újabb, allergiát kiváltó potenciális tényező.
