A szobanövény gyönyörű szép,
a lakás dísze, nem vitás,
jól tudja ő, hogy többet ér,
mint száz vacak vadvirág.
Ígérhet bármit a rádió,
azon ő csak nevet,
itt nem fúj a szél, nem esik a hó,
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
garantált a meleg.
( KFT zenekar - vers Márton András, Lengyelfi Miklós, Laár András)
A szobanövények biztonságos környezetet kapnak tőlünk, de mit nyújtank cserébe nekünk? Az biztos, hogy népszerűségüket alaposan megtámogatja a légtisztító hatásukról szóló közvélekedés, amely igen régi keletű, de csak az 1980-as évek végén kapott tudományos megerősítést. Ekkor készült ugyanis az a vizsgálat , amelyben Bill Wolverton, a NASA kutatója arra keresett választ, hogy a jól ismert szobanövények eltávolíthatnak-e a levegőből bizonyos típusú légszennyező anyagokat, az úgynevezett "illékony szerves vegyületeket", angol rövidítésük után a VOC -kat. Ezeket olyan közönséges háztartásban fellelhető termékek bocsátják ki, mint a gipszkarton, a festék, a körömlakk, a sampon és szinte bármi, aminek illata van. Káros hatásaik a torokviszketéstől az orrgaratrákig terjedhetnek - írja a The Atlantic magazin.
A légszennyezés egyéb típusaitól, mint például a koromtól vagy a lebegő szilárd részecskéktől eltérően, a VOC-k nem szűrhetők ki a levegőből finom filterekkel. Ez azt jelenti, hogy képesek a hermetikusan zárt környezetben, például laboratóriumokban vagy űrhajókban felgyűlni. A NASA problémája nyilvánvaló volt. Tehát Wolverton -, aki pályafutását annak tanulmányozásával kezdte, hogy képesek-e a növények lebontani a hírhedt Orange Agent katonai gyomirtót -, megvizsgálta, hogy a szobanövények elnyelhetik-e a VOC-kat.
Rosszul értelmezték a NASA eredményeit
A jelentésében, amely 1989-ben látott napvilágot, Wolverton azt jelezte, hogy a növények ígéretes, gazdaságos megoldást jelentenek a beltéri levegőszennyezésre. Majd 1996-ban azt az elképzelését is közzétette, hogy miként kell friss levegőt termelni. Erre megnevezett 50 szobanövényt , amelyek tisztítják az otthoni vagy irodai környezetet. Ez aztán elindította a hír- pontosabban bejegyzéslavinát az interneten a növények légtisztító hatásáról, amelyre a legtöbbször azzal a megjegyzéssel is ráerősítettek, hogy igazolja a NASA kutatása is.
Azt azonban valahogyan elfelejtették, akik készpénznek vették Wolverton jelentését, hogy az eredményeit a megszokott polgári környezetben nem lehet teljesen elfogadni, mert az a növények erejének jelentős túlbecsülése . A kutató ugyanis légmentes laboratóriumi környezetben vizsgálódott. De egy otthon nem hermetikus kamra. Nyitott ablakokkal és ajtókkal, huzattal, szivárgásokkal teljesen más környezet, mint egy labor vagy egy űrhajó belseje.
A közelmúltban Michael Waring , a Drexel Egyetem professzora és munkatársai újraértékeltek összesen 195 tanulmányt, amelyek azt vizsgálták, hogy a szobanövények képesek-e szűrni a levegőt. Megállapították, hogy egyes növénytípusok nagyobb mennyiségű VOC-t távolíthatnak el, mint mások. De egy nagy helyiségben egyik növény sem képes csodát tenni. Waring azt mondta, hogy egy 3,05x3,05x2,44 méter méretű apró irodába 1000 növényt kellene elhelyezni, hogy ugyanolyan légtisztító kapacitás jöjjön létre, mint egy tipikus szellőztetőrendszeré, amely óránként kicseréli a levegőt.
Az ózon is kemény dió
Időközben az is felmerült, hogy a tudósok talán rossz szennyező anyagot vizsgáltak. Néhány évvel ezelőtt egy kutatócsoport ezért megvizsgálta, hogy a szobanövények eltávolíthatják-e a talajszintű ózont. Az ózon hatását gyakran úgy írják le, mint a "tüdőben végbemenő napégést", hiszen fájdalmas légzést, asztmás rohamokat és akár krónikus obstruktív tüdőbetegséget (COPD) is okozhat. Azt találták, hogy még a leghatékonyabb növények is alig csökkentették az ózon szintjét a belső térben. "Ha az ózon koncentrációja 30 részecske volt egymilliárdból (ppb), akkor azt le lehetett csökkenteni 29,7 ppb-re" - mondta Elliott Gall, a Portlandi Állami Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
Gall szerint, ha megnézzük a szobanövények felületét az otthonunkban, majd megfigyeljük minden más tárgy felületét is, a növények felszíne nagyon kicsi összehasonlítva azokkal a dolgokkal, amelyek a légszennyeződések forrását jelentik. Ahhoz, hogy a beltéri ózont akár csak minimálisan is csökkentsük, legalább egy szobanövényre lenne szükség (Gall úgy becsülte) nem egészen 2 négyzetméterenként. Ennek pedig az óriási helyszükségleten kívül az a komoly hátránya, hogy egy beltérben élő rendszer komolyan megnövelheti a páratartalmat. Ez pedig különféle problémákat okozhat, a bútorok vagy elektromos berendezések benedvesedésétől kezdve a penészedésig .
Ez is érdekelhet
Ezért végül a szakértők jelentős része a szobanövények legfontosabb tulajdonságának már nem a légtisztító hatást tartják, hanem a természetes környezet megidézését , ami a legtöbb emberben boldogságot, örömérzetet kelt. Azaz a növények jelenléte miatt javulni fog a hangulatunk, függetlenül attól, hogy kiszűrik-e a káros anyagokat, vagy több oxigént juttatnak-e a levegőbe.
