A szaglásunk milyenségéért bizonyos kémiai receptorok, az orr szaglóhámjában található szaglósejtek felelősek, melyek felszínét nyúlványok, szaglószőrök "nagyobbítják". Mellettük nyálkatermelő mirigyek is találhatók, melyek váladékának köszönhetően nedves az orrüreg belső felszíne. A szaglás leegyszerűsítve úgy működik, hogy a beáramló illat- és szaganyagok ingerületet keltenek a fentebb említett szaglósejtben, az ingerület pedig továbbítódik, és a homloklebenyünkig meg sem áll. Az ingerületből információ lesz, és kialakul a szagérzet. De kinél milyen?
A kezdetek
Már csecsemőkorban különbséget tud tenni egy baba bizonyos szagok és illatok között, például édesanyját egészen bizonyosan képes sok közül felismerni. Azt is tudjuk, hogy ez az érzékszervünk akkor fejlődik erőteljesebben csecsemőkorban, ha tápszer helyett anyatejen nevelkedik a baba, robbanásszerű fejlődés pedig 2,5-3 hónapos korban következik be.
Emóciók és egyedi tapasztalatok
A további szagérzetek és szaghatásokhoz kapcsoló reakcióink mind inkább emóciókkal és emlékekkel párosulnak, ezekkel magyarázhatók. Jobbára azok a szagok bizonyulnak (és raktározódnak, könyvelődnek el bennünk) megterhelőnek és rossznak, amelyek "kedvezőtlen időpontban" fejtik, fejtették ki hatásukat a korábbiakban, és a kor, a nem, a szaglóképesség és az idegi állapot is jelentősen befolyásolják a szag hatására kiváltott reakciót.
Agyunk szaglásért felelős központjai szoros kapcsolatban állnak a limbikus rendszerrel, azaz az érzelmeket, a félelmet és az emlékezetet koordináló ősi agykérgi hálózattal. Ez azonban nemcsak hasznunkra válik alkalmasint, hiszen egy-egy szag vagy illat ugyanúgy képes rontani a józan ítélőképességünket is az elénk toluló emlékek és érzeteknek köszönhetően.
Viszonyításon alapul
Amikor le kell írnunk egy-egy szagélményt, kiütközik, hogy az állatokhoz képest mégiscsak csökevényesebb a szaglásunk: inkább konkrét dolgokat (pl: pinceszag, penészszag stb.) hívunk segítségül, és azokhoz kötjük, viszonyítjuk az aktuális élményt, és sokszor egy adott szag emlékeztethet is bennünket egy helyre, ahol korábban éreztük, esetleg egy tevékenységre, amikor ez a szag volt a levegőben, vagy egy komplett vizuális élményre is akár.
A testszag az más
A természetes szagok elutasítását vagy elfogadását mindenki a szocializációs folyamatok során tanulja meg, ezért lehet az, hogy a különböző kultúrákban az egyes szagok megítélése nagymértékben eltér .
A szaglásban nem csalódunk időskorban sem
Bár a korral jár, hogy szaglásunk is gyengül - és bizonyos betegségeket is előre jelezhet pl. a szaglásvesztés - mégis ez az egyetlen olyan érzékszervünk, mely páratlan emlékező, emlékidéző akkor is, amikor memóriánk vagy többi érzékszervünk már cserben hagy.
Köszönjük Dr. Balogh Katalin fül-orr-gégész, allergológus segítségét a cikk elkészítésében!