A szaglásra hagyományosan úgy tekint a tudomány, mint egy pár másodpercig tartó folyamatra, amely az ez idő alatt érzékelt környezeti illatanyagokról nyújt csupán információt. Ilyen módon tehát erőteljes korlátok jellemzik. Egy friss kutatás szerint viszont ennél lényegesen precízebb lehet ez az érzékszervünk, és valójában a másodperc töredékéig érzett szagokat is képesek vagyunk felismerni. A Kínai Tudományos Akadémia és az Ohiói Állami Egyetem szakemberei mindezt egy kísérlet eredményeiből vonták le következtetésként – írja a CNN.
Első lépésben a kutatócsoport kifejlesztett egy szippantással vezérelt készüléket. Ebben visszacsapó szelepek – olyan eszközök, amelyek csak egy irányba engedik áramlani az illatot – és tefloncsövek egyaránt helyet kaptak, lehetővé téve az illatanyagok rendkívül rövid ideig tartó kibocsátását a kísérleti alanyok orrába. Második lépésként aztán megkértek 229 felnőtt önkéntest, hogy vegyék fel az eszközt. Azon keresztül a kutatók négyféle szag (alma, virág, citrom és vöröshagyma) közül véletlenszerűen választva kettőt fújtak ki, módszeresen finomhangolva a két szag megjelenése között eltelő időt.
A tesztalanyok feladata csupán annyi volt, hogy találják ki, milyen illatokat éreznek az eszközön keresztül. Az így kapott eredményekből kirajzolódott, hogy ha legalább 60 milliszekundum, avagy ezredmásodperc eltelt, akkor már képesek voltak megkülönböztetni egymástól a kétféle aromát, függetlenül attól, hogy melyiket érezték először és melyiket másodjára. Csak az összehasonlítás kedvéért: egy átlagos pislogás nagyjából 180 milliszekundum alatt zajlik le. Korábbi kutatások egyébként ugyanezt az időlimitet 1200 milliszekundumra becsülték, azaz a legújabb adatok szerint az emberi szaglás mintegy húszszor gyorsabb, mint azt korábban gondolták.
„Készülékünket terápiás célokra is fel lehet használni, például szaglástréningre szaglásvesztéssel küzdő betegeknél” – mondta el dr. Wen Zhou, a pekingi Kínai Tudományos Akadémia kutatója, a Nature Human Behaviour című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, az eredmények tágabb értelemben alkalmasak lehetnek arra, hogy alapul szolgáljanak mesterséges szagérzékelő rendszerek és szagos virtuálisvalóság-rendszerek kifejlesztéséhez, amelyeknek szintén lehetnek klinikai előnyeik a jövőben.
Legjobban: