Ez az egyedülálló felfedezés segíthet, hogy a jövőben sokkal jobb védelmet dolgozzanak ki a tudósok a zajártalom miatt kialakuló hallásvesztés ellen. Az ausztrál Új-Dél-Wales Egyetem kutatói, Gary Housley professzor vezetésével, vizsgálataik során rájöttek, hogy a visszafordítható hallásvesztés egyfajta fiziológiai alkalmazkodási mechanizmus, ami lehetővé teszi a belső fülben lévő csiga normális működését akkor is, ha a fül erős zajhatásnak van kitéve.
"Ez megmagyarázza, miért nem nyerjük vissza hallásunkat órákkal, vagy akár még napokkal később sem egy-egy rockkoncert után. Szervezetünk így védekezik a maradandó halláskárosodás ellen" - nyilatkozta Housley professzor, aki az Auckland és a Kalifornia Egyetem szakértőivel közösen dolgozott a mostani kutatáson.
A tudósok rájöttek, hogy a zajszint növekedésével a csigában lévő sejtek ATP hormont kezdenek kiválasztani, amelyek a receptorokhoz csatlakozva időlegesen csökkentik a hallás érzékenységét. A laboratóriumi kísérletek közben felfedezték, hogy a receptorokkal nem rendelkező egerek esetében még hosszan tartó zajártalom esetén sem csökkent a hallás érzékenysége, ugyanakkor ezek az egerek sokkal nagyobb eséllyel szenvedtek el maradandó halláskárosodást, mint a receptorral élő állatok. Ez egybevág azokkal a korábbi kutatási eredményekkel, amelyek felfedték a süketség kialakulásának genetikai hátterét: a tudósok a korábban két kínai családot vizsgáltak meg, amelynek tagjai zajos környezetben dolgoztak és folyamatosan romló halláskárosodást tapasztaltak. Mint kiderült, mindez az ATP receptor mutációjának volt köszönhető. Most hogy egyértelműen kiderült, hogy a receptor védőhatással rendelkezik, a tudósok remélik: ennek a tudásnak a birtokában jobb módszereket dolgozhatnak ki a zajos környezetben dolgozók hallásának megóvására.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár a vizsgálatokból kiderült, hogy a csiga képes kompenzálni az időszakos és rövid ideig tartó zajszennyezést, az állandó zajos környezet visszafordíthatatlan halláskárosodáshoz vezethet. "Ez olyan, mint a napsütés" - magyarázta Housley professzor. "Egy-egy rövid napfürdő nem okozhat gondot, de az állandó leégés komoly következményekkel járhat."
Nem csak azoknak kell azonban tartaniuk a halláskárosodástól, akiknek családjában előfordult már hasonló eset. "Mivel a hallásküszöbünk alkalmazkodik, képesek vagyunk elviselni a nagyobb zajokat is, de nem érzékeljük a hangok abszolút intenzitását, ezért ha a hangerő túllépi a biztonsági szintet, mindenképp károsítani fogja a hallásunkat, mindenféle védőmechanizmus ellenére" - mondta Housley professzor. "Ez főként a hordozható zenelejátszók esetében jelenthet problémát, hiszen ezek az eszközök sokkal nagyobb zajterhelésnek teszik ki a hallásunkat, mint ami a természetes környezetünkben amúgy előfordulna."
Ez is érdekelhet
A kutatás részletes leírása a című tudományos szaklapban olvasható.
