A betegség bár nehezen, de kezelhető, az okát legtöbbször sikerül tisztázni. A kimutatott kórokozót, baktériumot, gombát vagy az élősködő trichomonászt, illetve ezek vegyes előfordulását célzottan lehet kezelni, bár ez a beteg és orvosa részéről egyaránt türelmet igényel. A nem bakteriális prosztatagyulladás összefoglaló név, az esetek döntő többségében ismeretlen eredetű prosztata "gyulladást" jelent.
A betegek panaszaik felsorolásakor általában a prosztatagyulladás szinte valamennyi tünetét elmondják. Panaszkodnak vizelési nehézségről, alhasi nyomó érzésről, gáttáji szorításról. Azonban a panaszok kikérdezése után végzett prosztatavizsgálat, és a mirigy váladékának mikroszkópos vizsgálata sem kórokozót, sem fehérvérsejtet nem mutat és legtöbbször a baktériumtenyésztés is negatív eredményű.
A betegség tehát produkálja a bakteriális prosztatagyulladás tüneteit, de kórokozó nem mutatható ki a jelenleg ismert vizsgálati módszerekkel. A kórelőzményben sokszor szerepel valódi prosztatagyulladás, ezért egyes kutatók kóroki tényezőnek a gyulladás okozta hegesedéseket és azok az idegsejtekre gyakorolt nyomását tartják. Mások a prosztatavizsgálatkor észlelt feszes, váladékkal teli prosztatát okolják, a prosztataürülési nehézséget és ezáltal a feszülést látják bűnösnek. Az igazság valószínűleg mindkét állításhoz közel áll.
A betegség speciális formája az, amikor a prosztatán áthaladó húgycsőszakasz elmerevedik és a hólyagzáró izmok működési zavara lép fel. Ez szintén kellemetlen - a felsorolt tünetekhez hasonló - panaszokkal jár.
A nem bakteriális prosztatagyulladás kezelése hosszadalmas.
- Antibiotikus kezelést nem igényel.
- Prosztatakímélő életmódot kell folytatni (szeszes ital és erős fűszerek tilalma).
- Hasznos a meleg fürdők rendszeres alkalmazása.
- Gyulladáscsökkentő gyógy-szerek hosszú távú szedése.
- Prosztatamasszázs, mely a prosztata rendszeres mirigyváladékának kiürítését szolgálja.
IX. évf. / 8. szám