A prosztatagyulladásos betegek döntő többsége, 90 százaléka krónikus prosztatagyulladásban szenved, ahol sokszor a kórokozót ki sem lehet mutatni. Ilyenkor a szerteágazó tünetek hosszú ideig fennállhatnak, bár előfordulhatnak viszonylag panaszmentes időszakok is. A kezdeti antibiotikumos vagy más, gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásán kívül ezekben az esetekben szóba kerülhet gyógynövénytartalmú készítmények bevetése is.
Mi a prosztata, és milyen tünetei vannak a gyulladásának?
A prosztata kis méretű, kerekded mirigy, amely a végbél előtt, a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és körülveszi a húgyhólyagból kivezető húgycső egy szakaszát. Ha a prosztataállomány például akut vagy krónikus gyulladás következtében megnagyobbodik, akkor a húgycső e szakasza összenyomódik. Emiatt a prosztatagyulladás közvetlen következményként gyakori vizelés, illetve vizelési nehézségek léphetnek fel. A gyulladás jele, hogy vizeléskor sokszor csípő érzés is kínozza a betegeket.
Ráadásul a gyulladás nem csak vizeléskor kínozza a pácienseket. A kellemetlen szúró, égő, feszülő érzés változatos panaszokkal párosulhat: hólyagtáji, gáti, deréktáji, herékbe sugárzó, végbéltájékon lüktető fájdalom, gáttájon hidegérzetet keltő tünetek léphetnek fel. A betegek életminősége a pszichés terhelés miatt romolhat.
A család és a munka közötti egyensúlyozás, az állandó stressz miatt súlyosbodhatnak a panaszok, illetve a szexuális életben is zavarok jelentkezhetnek. Minthogy a prosztatagyulladás a mindennapi életünket teszi keservessé, fontos, hogy időben forduljunk orvoshoz.
Kiket érint a prosztatagyulladás?
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egyes kutatók ( Domingue és Hellstrom ) szerint a prosztatitisz akár minden második férfit érinthet élete valamely szakaszában. A Harvard Egyetem honlapján publikáló Patrick J. Skerrett viszont úgy véli, hogy "csak" minden hatodik férfinál merülnek fel ilyen panaszok.
Magyar és nemzetközi adatok arra engednek következtetni, hogy az ötven év alatti férfiaknál ez a leggyakoribb urológiai probléma, de 50 év felett is a harmadik helyen áll a dülmirigy gyulladása. Egyes amerikai egészségügyi statisztikák szerint az urológiai panaszokkal orvoshoz fordulók nyolc százalékát sújtja a prosztatagyulladás, más források még ennél is lényegesen nagyobb arányra utalnak.
Ötven év felett sajnos már más problémák is felléphetnek (ilyen korban a leggyakoribb a prosztatamegnagyobbodás), ezért fontos a rendszeres orvosi kivizsgálás. Ha ugyanis a férfinak bármilyen vizelési vagy egyéb, prosztatával kapcsolatos panasza van, akkor előfordulhat, hogy a gyulladásnál és megnagyobbodásnál is komolyabb bajon kell segíteni.
A diagnózis nehézségei
Prosztatagyulladáson többféle betegséget, tünetegyüttest értünk. A kór diagnózisa is változott az utóbbi évtizedekben. Először Meares és Stamey dolgozott ki módszert a betegség kimutatására 1968-ban, de ezt az ezredforduló tájékán már háttérbe szorította az amerikai NIDDK (az emésztési, cukor- és vesebetegségekkel foglalkozó tudományos intézmény) új osztályozási rendszere.
A prosztatagyulladást nem is olyan könnyű felismerni. A szakemberek több módszert alkalmaznak . A beteg állapotát kérdőív segítségével mérik fel, a prosztatát pedig tapintással vizsgálják meg. Laboratóriumi vizsgálatokkal elemzik a vizeletüledék összetételét, és a vizelettenyésztés is fontos. Ilyenkor a baktériumok és a gyulladásos sejtek jelenléte a fertőzéses eredetet igazolja. Sajnos a vizsgálat nem minden esetben jár eredménnyel, erre utaltunk a gyakran előforduló krónikus prosztatagyulladásnál is.
A vizeletáramlás mérése és a képalkotó vizsgálatok (ultrahang) is fontosak. Mérik azt is, hogy vizelés után mennyi vizelet marad vissza a húgyhólyagban. További diagnosztikai módszer a prosztataspecifikus antigén (PSA) meghatározása vérvétellel.
A betegség típusai
A prosztata gyulladását az Európai Urológiai Társaság négy típusba sorolja. Az első az akut/heveny bakteriális gyulladások csoportja, melyek hirtelen lépnek fel. Láz és hidegrázás kínozza a beteget. Vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, csökkent vizeletáramlás és -csepegés előfordulhat. Végbéltáji, lágyéki, keresztcsont-tájéki panaszok léphetnek fel, fájdalmas lehet a székelés, váladékozhat a húgycső.
A második csoportot a krónikus, azaz hosszú lefolyású, bakteriális eredetű gyulladások jelentik. Ilyenkor segíthet az antibiotikumok bevetése.
A krónikus prosztatagyulladás harmadik - de gyakoriságát tekintve legnagyobb - csoportját tünetegyüttesként írják le a szakértők. Az úgynevezett krónikus kismedencei fájdalom szindrómáról van szó. Ezen a harmadik csoporton belül megkülönböztetik még a gyulladásos és a nem gyulladásos változatokat. Feltételezik ugyanakkor, hogy a nem gyulladásos típusnál is baktériumok okozzák a megbetegedést, csak a jelenlegi diagnosztikai módszerek nem teszik lehetővé a kórokozók kimutatását. Végül a negyedik kategóriába az "aszimptomatikus", vagyis tüneteket nem produkáló, véletlenül észlelt jelenségeket sorolják.
Mikor segíthetnek a gyógynövénytartalmú készítmények?
Akut gyulladásnál mindenképp, de krónikus prosztatagyulladás esetén a kísérő betegségek, tünetegyüttesek kezelésére is általában antibiotikumokat szoktak alkalmazni. Ugyanakkor mindig megfontolandó olyan gyógynövénytartalmú készítmények alkalmazása, melyek klinikai vizsgálatokkal igazolhatóan enyhítik a panaszokat.
A kezelés így kiegészíthető a Proxelan kúppal , amelynek növényi összetevői enyhíthetik a panaszokat. A tartósan is használható kúp hialuronsav, E-vitamin és olyan, gyógyhatásukról ismert növényi hatóanyagok kombinációja, mint a tökmagolaj-kivonat, ázsiai gázló, tömjénfa, szalmagyopár, ausztrál teafa. Helyi alkalmazásának köszönhetően a Proxelan kúp közvetlenül a panaszok forrásánál fejti ki hatását, így nemcsak önmagában, de akár a szájon át szedhető gyógyszerekkel együtt is alkalmazható, kiegészítő kezelésként.
A mozgásterápia, a medencealapi izomzat tréningje vagy a helyi melegítő kezelések szintén hasznosnak bizonyultak az állandó vizelési kényszer enyhítésében. A legfontosabb azonban az, hogy senki se féljen a szűrővizsgálatoktól, és járjon rendszeresen urológushoz.
Legjobban: