"Soha nem volt gondunk az ágyban, rendszeresen összebújtunk, ezért is volt furcsa, hogy András egyre ritkábban igényli a szexet. Azt is észrevettem, hogy nem tud ugyanúgy teljesíteni, sőt néha eltorzul az arca és összerándul a teste, mint akinek fájdalmai vannak. Többször is megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e, de mindig kibújt a válaszadás alól" - emlékszik vissza Bernadett, aki, bár igyekezett megértő lenni férjével, a lelke legmélyén nagyon el volt keseredve: rettegett attól, hogy az ő hibájából történik mindez.
"Szégyellte bevallani, min megy keresztül"
Az idő előrehaladtával András egyre elutasítóbban viselkedett, és félő volt, hogy ők, akik egykor imádták egymást, teljesen elhidegülnek a másiktól. Bernadett úgy érezte, most már komolyan el kell beszélgetniük Andrással. A férfi végül engedett a kényszernek, és bevallotta, hogy pár hete zavaró, hol enyhülő, hol erősödő tünetektől szenved: merevedési zavart tapasztal, fájdalmat érez szex közben, ami magömléskor még inkább felerősödik, medencetájéki, gyakran a végbélbe, herékbe sugárzó fájdalom és gyakori vizelési inger gyötri, a vizelés maga pedig nehéz, és égő, csípő érzéssel jár.
Biztosította a feleségét, hogy nem azért nem akar vele összebújni, mert már nem szereti vagy mert nem kívánja őt, egyszerűen csak igyekszik kerülni az olyan helyzeteket, amelyekben a panaszai fokozódhatnak. "Szégyellte bevallani, min megy keresztül, ő is magát hibáztatta. Bár az nagyon megnyugtatott, hogy az érzései változatlanok irántam, a tüneteit hallva megijedtem, hiszen tudtam, hogy valószínűleg valamilyen betegség áll a háttérben" - mesélte Bernadett, aki meggyőzte férjét, hogy minél előbb megy el orvoshoz, annál hamarabb derül ki, mi a probléma, a kezelés hatására pedig biztosan jobban fogja érezni magát.
Először a háziorvoshoz fordultak, aki András tünetei alapján prosztataproblémára gyanakodott, és urológushoz irányította a férfit. A szakember felvette a családi anamnézist, majd részletesen kikérdezte Andrást azzal kapcsolatban, mióta és milyen panaszokat tapasztal. Mindezt a fizikális vizsgálat követte: az orvos áttapintotta az alhasat, majd a végbélen keresztül (rektális vizsgálat) ujjal kitapintotta és megvizsgálta a prosztatát. A pontos diagnózis felállításához mindezeken kívül szükség volt még vér- és vizeletvizsgálatra is, illetve a prosztata, a hímvessző váladékának kitenyésztésére, hogy ellenőrizni lehessen, igazolható-e kórokozók jelenléte. Az eredmények alapján kiderült, hogy Andrásnak krónikus prosztatagyulladása van, azon belül is a nem bakteriális típus (más néven krónikus kismedencei fájdalom szindróma).
Ami segít, és ami nem
A prosztatagyulladás (prosztatitisz) a dülmirigy fájdalmas duzzanatát jelenti. Négy típusa van: akut bakteriális prosztatagyulladás, krónikus bakteriális prosztatagyulladás, krónikus nem bakteriális prosztatagyulladás és aszimptomatikus, vagyis tünetmentes prosztatagyulladás. A páciensek 90 százalékánál krónikus nem bakteriális prosztatagyulladást diagnosztizálnak, amely egyébként a fiatalabb férfiak betegsége, 20 és 50 éves kor között alakul ki a leggyakrabban (András 38 éves, vagyis pont a veszélyeztetett korosztályba tartozik). Hátterében baktérium nem igazolható, és bár kiváltó oka többnyire ismeretlen, a lehetséges mögöttes tényezők között tartják számon egyebek mellett a baktérium, vírus vagy gomba okozta fertőzés után visszamaradó hegesedést és ezeknek az idegsejtekre gyakorolt nyomását, a stresszt, a cinkhiányos táplálkozást, a túl kevés folyadék fogyasztását, a túlzott alkoholfogyasztást, a dohányzást is, illetve az esetleges korábbi sport- vagy egyéb sérülést, amely a nemi szervet érintette.
A krónikus nem bakteriális prosztatagyulladás kezelése a panaszok csökkentésére irányul. A beteg általában többféle gyógyszert, így például fájdalomcsillapítókat és gyulladáscsökkentőket kap, kiegészítésképpen pedig tünetenyhítő növényi szereket is lehet alkalmazni. Kiemelendő, hogy a kezelés sok esetben nem gyógyítja meg véglegesen a betegséget, így az gyakran kiújulhat. Ezért is fontos, hogy az érintett beépítsen a mindennapjaiba bizonyos étrendi, életmódbeli változtatásokat, amelyek segítségével kiiktathatja a hajlamosító tényezőket. "Az orvos felhívta a figyelmet, hogy Andrásnak hanyagolnia kell az alkoholos, valamint a koffeintartalmú italok és a fűszeres ételek fogyasztását, a biciklizést, a hosszadalmas ülést, és a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a stresszkezelésre" - magyarázta Bernadett, aki arról is beszélt, hogy a célzott mozgásgyakorlatok is sokat segítettek a férjének.
Bernadett tudta, hogy férje számára nem könnyű a betegséggel való megbirkózás, ezért igyekezett türelmes lenni és támogatni őt. András állapota lassan, de biztosan javult, és ma már jól érzi magát. Bár korábban nem mozgott annyira otthonosan az egészségmegőrzés területén, az átéltek hatására tudatosabb lett. "Azért is örülök, hogy sürgettem a szakorvosi vizsgálatot, mert a tünetek alapján akár komolyabb betegség, például prosztatarák is fennállhatott volna, amelynél az idejében megkezdett kezelés szó szerint életmentő lehet" - szögezte le a nő.