Mitikus ábrázolások
A női termékenység és a teremtő férfierő szimbolikus ábrázolásokban megjelenik már a legkorábbi (tíz-húszezer évvel ezelőtt készült) barlangrajzokban is. Ezeket természetesen nem a művészi ábrázolás, hanem a varázslás, az események befolyásolásának szándékával vésték, rajzolták a barlangok falaira: remélték, hogy például az erektált állapotban lerajzolt pénisz "önbeteljesítő jóslatként" mágikus hatással lesz a csapat tagjainak férfierejére. (Ugyanígy megpróbálták varázslással megsegíteni a női termékenységet is: ezt a célt szolgálhatta például a Willendorfi Vénuszként ismertté lett női szobrocska is.) Ahogy az aránytalanul széles - a szülést könnyen viselő - csípők, illetve a hatalmas - bőséges tejforrás? - keblek a női termékenység szimbólumává váltak, úgy lett a merev állapotban lévő hímtag a férfiasság szimbólumává. Több ezer éve a legkülönbözőbb törzsi kultúrákban volt jellemző a fallosz szinte kultikus tisztelete: amulettek, szobrocskák, ékszerek, faragványok, egyéb ábrázolások maradtak fenn ennek jeleként. Néprajzkutatók szerint nem is kell messzire mennünk ilyen hagyományokért: pl. a magyar népi díszítőművészetben, a kelengyés ládák faragásaiban, festéseiben, hímzésekben stb. fellelhető tulipánok is az aktus közben lévő hímtagot szimbolizálják...
Ha kevés a férfierő...
Ha ilyen jelentősége van a férfiasságnak, a nemzőképességnek, nem csoda, hogy a dicsőség, a hatalom képzete is kötődött hozzá, és aki netán elveszítette - mindent elvesztett vele együtt. Egy sumér legenda őrizte meg az első ilyen drámát, a féltékenységből elátkozott, a szexualitásra alkalmatlanná tett isten ötezer éves történetét. Ehhez a történethez - az átok feloldásához - kapcsolódott a sumérek tavaszünnepének hagyománya.
A sivár, kemény katonai fegyelmű Spártában a mai gondolkodásmódunk szerint meglehetősen különös szokás, a "kollektív házasság" is dívott. Abban az esetben, ha a férj nem teljesítette férfiúi kötelességeit, vagyis ha egy házasság bizonyos ideig meddőnek mutatkozott, a férj tudtával, sőt biztatására a feleséggel más férfiak közösültek, hogy a kívánt gyermekáldást elérjék. E besegítő tevékenységben előnyben részesítették azokat a férfiakat, akik már bebizonyították, hogy erős és egészséges gyermeket tudnak nemzeni.. Ez nemcsak megengedett, hanem egyenesen dicséretes volt, hiszen a katonai utánpótlást szolgálta a tevékenység.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sok századdal később, amikor háborúk és a járványok során vészesen megfogyatkozott az európai lakosság, és a kevésszámú férfi nem tudta biztosítani a kellő népességszaporulatot, hasonlóképpen "országos jelentőségű" tevékenységgé vált a gyermeknemzés. A nürnbergi tartománygyűlés 1650-ben kelt határozata jelzi ezt: "Minthogy a római szent birodalom is haladéktalanul megköveteli a szükségét annak, hogy e harmincéves, véres háborúban teljesen erejét veszített, a kardtól, betegségtől és éhségtől pusztított emberiség ismét pótoltassék, úgy ettől fogvást, a következő tíz esztendőn belül minden férfiszemélynek megengedtetik, hogy két asszonyt vegyen feleségül."
Egy korabeli bochumi dokumentum már mint megkövetelt paraszti erkölcsi kötelezettségről szól a nemzés szükségességéről: "Az a férfi, akinek jó asszonya van, de ő nem tudja kielégíteni az asszony jogait, vigye el az asszonyt a szomszédjához, és ha az sem tudja ellátni a baját, akkor vegye és szép vigyázatosan emelje fel, de ne bántsa, és vigye át kilenc mezsgyén, és ültesse le szépen, de ne bántsa, és tartsa ott öt óra hosszat, és kiabálja ki, hogy jöjjenek és segítsenek rajta. Ha így sem lehet ellátni a baját, akkor szép vigyázatosan emelje fel és ültesse le, de ne bántsa, és adjon rá új ruhát és egy zacskó költőpénzt és küldje el valami vásárra, és ha ott sem lehet ellátni a baját, akkor segítsen rajta ezer ördög..."
John Ruskin esete a nőkkel
A dolog természete folytán - különösen az újkor szemérmesebb időszakában - nem tudhat az utókor arról a sok-sok egyéni és pártragédiáról, amelyet a nemzőképesség hiánya vagy egyéb férfias gondok okozhattak. Egy-egy napfényre került eset azonban annál nagyobb botrányt kavart. Így például szexológusok nemzedékei elemzik azóta is John Ruskin művészettörténész esetét, amelyért valószínűleg a viktoriánus kor prüdériájának, a szexuális felvilágosítás hiányának pszichés romboló hatása okolható elsősorban. John Ruskin1853-ban már öt éve élt együtt a feleségével, amikor meghívta a barátját, a tehetséges festőt, John Everett Millais-t, hogy fesse meg portréját. A festő és az ifjú feleség egymásba szerettek. Ruskin - és erre Effie öt év után mégiscsak rájött - nem teljesítette férji kötelességét. A fiatalasszony így írt az apjának: "Nem hinném, hogy bármely tekintetben John Ruskin felesége lennék. Kérve kérlek tehát, segíts megszabadulnom. Visszatérve a házasságom első napjára, velem nem közölte senki, mi a házasfelek kötelessége egymással szemben. Jómagam semmit vagy alig valamit tudtam az ilyen kapcsolatokról. És John házasságunk első napjaiban megvallotta nekem: nem így képzelte el az asszonyokat. Az első este óta undorodik tőlem."
Effie szerencséjére kimondták a válást, gyógyíthatatlan impotencia miatt. Más válóokot akkoriban nem is ismertek.
Vágyfokozók, serkentők: évezredes receptek
Már az ókoriak számon tartottak bizonyos növényi, állati vagy ásványi anyagokat afrodiziákumokként, szerelmi serkentőkként. (Maga a szó is a szerelem görög istennőjének, Aphroditének a nevéből származik.)
A legrégibb erotikus "tankönyvek", a kínai Káma Szutra, az arab eredetű Illatos kert is megemlíti a lehetséges gondokat, ír a férfi terméketlenség feltételezett okairól, illetve a "a tehetetlenség okainak feloldásáról", a "a hímtagot megnövesztő és felnagyító szerekről".
A nemi vágy és a férfierő gerjesztőjének tartották a kőrisbogár kitinpáncélját (porrá törve fogyasztották, és szentül bíztak benne, még a benne lévő kantaridin súlyos húgyúti mellékhatásai ellenére is). Több, alakjában a péniszre emlékeztető növény, gyökérféle is használatos volt az erekció fokozására: a mandragóra, a gyömbér, a ginzeng, a répa. A fallikus képzeteket keltő egyéb állati testrészek, mint pl. a rinocérosz szarva, az elefántagyar is igen kedveltek voltak, több állat a kipusztuláshoz került közel e félreértés miatt. A termékenységhez, szaporodáshoz kapcsolódó egyéb étkek is szerepeltek a legkülönbözőbb receptvariációkban: méz, tej, tojás, magok, halikra, stb.
A középkorban a merevedési elégtelenség mögött általában szervi okot kerestek: Leonardo da Vinci például rájött a merevedési folyamat és a vérkeringés összefüggésére. A terápiás ajánlatokban forró fürdők, kenőcsök, tejjel, borral való lemosásos kezelés, masszázs szerepelt a leggyakrabban. A XX. században került előtérbe a pszichés okok kutatása, illetve az organikus betegségek mellékhatásaként jelentkező merevedési panaszok kezelése.
A gyógyszeres kezelések, beavatkozások, protézisek fejlődése
Az afrodiziákumok mellett a merevedési zavarok kezelésére szinte a kezdetektől ajánlották a szexterápiát, mondhatnánk, "a gyakorlat teszi a mestert" alapon. A nem organikus eredetű, pszichés gondokon a legtöbbet a meghitt, tartós, szeretetteljes párkapcsolat segíthet. A rendszerességnek, a biztonságnak, egymás ismeretének a fontosságára is korán rájöttek. (Luther Márton például a XVI. században a házastársaknak heti kétszeri együttlétet javasolt.)
Az ókortól napjainkig sokféle próbálkozás ismert a nem kellően erektált hímtag "megtámasztására", pótlására. Rómában fából és bőrből készült tartó szolgált protézisül. 1940-ben Gillis bordaporccal kísérelte meg megadni a szükséges állóképességet. Később műanyag, akril, szilikon, majd felfújható protézissel próbálkoztak. Egyre javult a hímvessző-implantátumok minősége is.
Az 1980-as években dolgozták ki az első helyi injekciós kezelési módokat (Virag - papaverin, Brindley - phenoxybenzamin). A kellemetlensége, sőt veszélyessége miatt azonban nem terjedt el széles körben. A vákuumeszköz is sokakat segített élvezetes együttléthez. Ritkábban alkalmazzák az érműtéteket a merevedési gondok kezelésére, de a technológiája ennek is kidolgozott. Mindezek után nem csoda, hogy a legutóbbi évek felfedezése, hogy a merevedési zavarok az esetek többségében szájon át szedhető gyógyszerekkel is hatékonyan kezelhetők, valóban korszakalkotónak bizonyult.
