A hosszú COVID jellegzetességeit feltáró eddigi vizsgálatok - függetlenül attól, hogy milyen országban készültek - ugyanarra a következtetésre jutottak az érintettek arányát, a betegség tartósságát, tüneteit és a járóbeteg-ellátással való összefüggéseit illetően. Ezért feltételezhető, hogy ezek az eredmények (bár kisebb eltérések előfordulhatnak) lényegüket tekintve Magyarországon is érvényesek.
Egy több mint 2000 beteget érintő brit tanulmány ból az derül ki, hogy a COVID-19 miatt kórházi kezelésre szorultaknak csak körülbelül negyede érzi magát tökéletesen gyógyultnak a hazabocsátása után egy évvel. A The Lancet Respiratory Medicine című folyóiratban közzétett tanulmányt – amelyben a páciensek átlagéletkora 59 év volt, 36 százalékuk volt nő, és 28 százalék gépi lélegeztetésen is átesett – Christopher Brightling, Rachael Evans és Louise Wain, a Leicesteri Egyetem kutatói vezették.
Veszélyben a nők és az elhízottak
Kiderült, hogy a betegség után 12 hónappal a nők 32 százalékkal kisebb valószínűséggel érezték magukat teljesen gyógyultnak, mint a férfiak. Az elhízottak a normál súlyúakhoz képest fele akkora valószínűséggel gyógyultak meg teljesen egy év alatt. Azoknál pedig, akik gépi lélegeztetésre is szorultak, már 58 százalékkal volt kisebb a valószínűsége annak, hogy tünetmentességről számoljanak be egy évvel a kórházi elbocsátást követően. A leggyakoribb tartósan fennálló tünet a fáradtság, az izomfájdalom, a fizikai lelassulás, a rossz alvás és a légszomj volt.
Rachael Evans elmondta: a megfigyelt betegeknél a kórházi kezelést követő 5 hónap és 1 év között szembetűnő volt a korlátozott gyógyulás a mentális egészséget, a testmozgási képességet, a szervi károsodást és az életminőséget illetően is. „Azt találtuk, hogy a női nem és az elhízás voltak a fő kockázati tényezők abban, hogy egy év múlva sem következett be a gyógyulás. E két tényező súlyosabb folyamatos és egy éven túli egészségkárosodással is összefüggött, beleértve a csökkent fizikai teljesítményt és az egészséggel kapcsolatos életminőséget. Ez pedig potenciálisan kiemelt egy olyan csoportot, amelynek nagyobb intenzitású beavatkozásokra, például felügyelt rehabilitációra lehet szüksége” – hangsúlyozta.
Wain professzor rámutatott, hogy a hosszú COVID-ra nem létezik specifikus terápia, de az adatok megmutatták, hogy sürgősen szükség van hatékony beavatkozásokra. A tartós szisztémás gyulladásról szóló megállapításaik – különösen a súlyos kognitív károsodást szenvedőknél – ugyanis arra utalnak, hogy ezek a betegek reagálhatnak a gyulladáscsökkentő kezelésekre. A tünetek enyhítése érdekében olyan komplex beavatkozások indokoltak, amelyek a fizikai és a mentális egészségkárosodást is megcélozzák, de PTSD kezelésére is szükség lehet – állította a kutató.
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy sürgősen szükség van olyan egészségügyi szolgáltatásokra, amelyek támogatni tudják azt a nagy és gyorsan növekvő betegpopulációt, amelynél a tünetek jelentős terhet jelentenek, beleértve a csökkent mozgásképességet és az egészséggel kapcsolatos életminőség jelentős romlását a kórházi elbocsátás után egy évvel. „A kezeléseket indokolt lehet az egyes betegek profiljához igazítani az egészséggel kapcsolatos életminőségük helyreállítása érdekében – szögezte le Christopher Brightling a MedicalXpress szerint .
Meglepően sok lehet a hosszú COVID-ban szenvedő
Luxemburgi kutatók szintén a Klinikai Mikrobiológiai és Fertőző Betegségek Európai Kongresszusán (ECCMID) számoltak be arról, hogy vizsgálatok szerint tízből hat koronavírusos betegnek még egy évvel később is van legalább egy tünete. Azt is megállapították, hogy a betegségnek azon tünetei, amelyek 15 hét után sem múlnak el, valószínűleg legalább egy évig fennállnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Becsléseik szerint a COVID-19-ben szenvedők 25-40 százalékánál alakul ki hosszú COVID . A tartósan fennálló tünetek több szervet is érinthetnek, és mentális problémákat is magukban foglalhatnak. Az eddigi elemzések többsége azonban olyan betegek adatain alapult, akiket a koronavírus-fertőzés miatt kórházba szállítottak, és nem világos, hogy ezek az adatok milyen viszonyban vannak az összes COVID-19-es esettel.
Hogy többet megtudjanak, Aurelie Fischer és kollégái a Luxemburgi Egészségügyi Intézetben 289 embert kérdeztek meg egy évvel azután, hogy COVID-19-et diagnosztizáltak náluk. A résztvevők (50,2 százalékban nők) átlagéletkora 40,2 év volt. A kezdeti fertőzés súlyossága alapján három csoportba sorolták őket: tünetmentes, enyhe és közepesen súlyos/súlyos fertőzés alapján.
Arra kérték őket, hogy töltsenek ki egy részletes kérdőívet arról, hogy tapasztaltak-e gyakori (64 felkínált választási lehetőség között szereplő) hosszú COVID-dal kapcsolatos tünetet. Emellett kitöltöttek egy kérdőívet az alvásminőségükről, valamint egyet, ami a légzőszervi tünetek, például a légszomj életminőségre gyakorolt hatását vizsgálta.
Tízből hat résztvevő legalább egy tünettel küzdött egy évvel a kezdeti fertőzés után, és a leggyakoribbak – ahogy a briteknél is – a fáradtság, a légszomj és az ingerlékenység voltak. Egyharmaduk egy évvel később is fáradtságot tapasztalt, és 12,9 százalék számolt be arról, hogy a légzőszervi tünetek befolyásolták az életminőséget, és a válaszadók több mint felének voltak folyamatos alvászavarai. Minden hetedik megkérdezett (14,2 százalék) azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy hosszú távon megbirkózzon a tüneteivel.
Aurelie Fischer szerint a tanulmányuk azt mutatja, hogy a hosszú COVID még egy évvel az akut fertőzés után is nagy hatással lehet az életminőségre. Általánosságban elmondható, hogy minél súlyosabb az akut betegség, annál valószínűbb, hogy valakinél folyamatosan fennálló tünetek maradjanak hátra. De azoknál is előfordulhat az életminőség-romlás, akik tünetmentesek voltak vagy enyhe fertőzéssel estek át a COVID-19-en.
„Kiemeltük azt is, hogy a hosszú COVID valószínűleg több alkategóriából áll, amelyeket a tünetek sajátos kombinációi különböztetnek meg" - tette hozzá Fischer a ECCMID által kiadott közleményben .
A luxemburgi kutatás megállapításait arról, hogy a hosszú COVID klinikai pályája és jellemzői eltérőek lehetnek a kezdeti SARS-CoV-2 fertőzés súlyosságától függően, egy másik ECCMID kongresszuson bemutatott vizsgálat is megerősítette. Ebben több mint 205 ezer svéd felnőtt adatait elemezték. Kiderült, hogy az intenzív osztályon kezelt betegek több mint egyharmadánál diagnosztizáltak hosszú COVID-ot. A kórházba - de nem intenzív osztályra - kerülteknél ez az arány 6 százalék, a kórházi kezelést nem igénylő betegeknél pedig 1 százalék volt.
Általános a fáradtság
A fertőzés enyhébb formáiban szenvedő nőknél több mint kétszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak hosszú COVID-ot, mint a férfiaknál. A kórházba, de nem intenzív osztályra kerülő betegeknél ez a kapcsolat gyengébb volt. A mentális betegség vagy asztma duplájára növelte a hosszú COVID kialakulásának kockázatát azoknál, akik kezdetben enyhe fertőzésen estek át, de a kórházi betegeknél ez a kapcsolat is gyengébb volt.
A világjárvány első három hulláma alatt Pontus Hedberg, a stockholmi Karolinska Intézet kutatója és munkatársai által végzett nagyszabású vizsgálat kiderítette, hogy a hosszú COVID, a hozzá kapcsolódó egészségügyi ellátási igény előfordulása, illetve a betegség kockázati tényezői (a kezdeti fertőzés előtt és után) továbbra is kevéssé ismertek.
Vizsgálatukban a SARS-CoV-2 fertőzésben szenvedő 205 241 felnőtt közül az intenzív osztályon kezeltek közel egyharmadánál (32 százalék), valamint a kórházban kezeltek 6 százalékánál és a járóbetegek 1 százalékánál alakult ki hosszú COVID. Ez teljesen egybevág a másutt készült vizsgálatokkal. A nem kórházban kezelt betegek körében a fáradtság volt a leggyakrabban regisztrált tünet, a légszomj pedig a kórházban kezelt betegek és az intenzív osztályon kezelt betegek esetében.
A kutatók arra is felfigyeltek, hogy a hosszú COVID-osok körében a kezdeti fertőzést követő 10-12 hónapban a járóbeteg-ellátási látogatások aránya lényegesen magasabb volt, mint azt megelőzően. Ez pedig arra utal, hogy a betegség jóval az akut fertőzés időszakán túl is fennmaradt.
Ez is érdekelhet
Hedberg a kongresszus által kiadott közleményben kifejtette, hogy az eredményeik különböző összefüggéseket mutatnak az életkor, a nem, a társbetegségek, a tünetek és az egészségügyi ellátás igénybevétele között a betegség súlyosabb és enyhébb formáiban szenvedő embereknél. Mivel a hosszú COVID-nak eltérő klinikai pályái és jellemzői lehetnek, a jövőbeni kutatásoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy jobban megértsék, miért és hogyan marad fenn ez a „legyengítő” állapot a különböző betegcsoportokban.
