Az állati termékek fogyasztása, amely az Állategészségügyi Világszervezet (ÁVSZ) előrejelzése szerint 2020-ig 50 százalékkal nő a jelenlegi szinthez képest, komoly egészségügyi kockázatokkal jár és veszélyezteti a környezetet - hangoztatják az AFP által megkérdezett szakértők.
A húsfogyasztás növekedése elsősorban a feltörekvő gazdaságoknak, főleg Kínának és Indiának tulajdonítható, és az állati termékek mind tömegesebb szállításával jár. "Ez további egészségügyi kockázatokat támaszt, a termékek ugyanis rövidebb idő alatt jutnak el a célállomásra, mint a betegségek lappangási ideje" - mutatott rá Jean-Luc Angot, az ÁVSZ vezérigazgató-helyettese.
Abban, hogy új betegségek jelentkeznek vagy régiek terjednek ismét, közrejátszik az éghajlat felmelegedése, az ökorendszerek módosulása és az étkezési szokások változása. A szakember ezzel hozza összefüggésbe a szarvasmarhákat sújtó "kék nyelv kór" feltűnését olyan térségekben, ahol eddig ismeretlen volt: a tropikusnak tekintett betegség manapság Európa északibb részein is előfordul.
Az ökoszisztéma jelentős változása új kórokozóknak teszi ki az embereket és az állatokat. A múlt század 90-es éveinek végén a malajziai erdőirtás következtében az erdőkből szabad térségekre is kijutottak a gyümölcsevő denevérek, és megbetegítették a sertéseket. Ennek következtében kipusztult az ország sertésállománya és a betegségnek 300 emberi áldozata is volt.
Az olyan vérzékenységi betegségek, mint az ebola, az ember és a majom közötti érintkezés miatt terjednek - ezt az érintkezést pedig az erdőirtás növelte. Az étkezési szokásokkal függhet össze az AIDS-vírus terjedése, amely egy komoly - bár tudományosan még nem bizonyított - feltevés szerint esetleg azért fertőzhette meg az embert, mert az majomhúst fogyasztott.
A szárnyasok számának növekedése pedig fokozza azt a veszélyt, hogy a madárinfluenza vírusának egy napon olyan mutációja alakul ki, amely könnyen terjed át emberről emberre - szerencsére úgy tűnik, hogy a H5N1-törzsről ez egyelőre nem mondható el.
Általában véve "az ipari módszerekkel történő állattenyésztés Délkelet-Ázsiában, Kínában és Indiában, a városok kapujában, felveti az állati salakanyagok hiperkoncentrációjának és nem megfelelő kezelésének problémáját" - mutat rá André Pflimlin, a párizsi állattenyésztési intézet kutatási- és fejlesztési illetékese.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
2006 végén az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO egyik jelentésében kifejtette, hogy a szarvasmarhák által kibocsátott gázok nagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, mint a gépkocsik által termelt szén-dioxid - ugyanis az állatok által kilehelt metángáz és ürülékük bomlási termékei sokkal inkább előmozdítják a felmelegedést, mint a CO2. A jelentésből az is kitűnt, hogy ezeknek az állati kibocsátásoknak nagy része a Száhel-övezet és Délkelet-Ázsia igen szegény, az állatállománytól függő lakosságának szabad pásztorkodási módszereivel függ össze.
A metánkibocsátások csökkentésére kevés a lehetőség, de "ha minden állattartási módszer művelői optimális mértékűre szorítanák vissza a kibocsátásokat és a trágyahasználatot, anyagilag is jobban járnának és csökkentenék a víz és a levegő szennyezésének kockázatát" - mutatott rá Pflimlin.
Ez is érdekelhet
A trópusi övezetekben a hústermelés csökkenti a "szénkutakat" is, azokat a térségeket, amelyek a növényzetben tárolják a szén-dioxidot. "Amikor Brazíliában, Közép-Amerikában és Indonéziában felégetik az erdőt, ezt nagyon gyakran állattenyésztési célból teszik, és nem egyszer szójatermesztési célból, a szója pedig sertések és szárnyasok táplálására szolgál" - fejtette ki a szakértő.
