Az emberiség történetében eddig példátlan méretű karanténzónákat jelölt ki a kínai hatóság, miután az új típusú koronavírus megállíthatatlannak tűnő terjedésbe kezdett. A lakosság szabad mozgását nemcsak itt, de a legnagyobb európai gócpontnak számító észak-olasz régióban is korlátozták annak érdekében, hogy legalább lassítani tudják a kórokozó továbbadását. A karantén az egyik leggyakoribb járványügyi intézkedés, és egyáltalán nem új keletű: több-kevesebb sikerrel már évszázadok óta alkalmazzák.
Karantén évszázadokkal a koronavírus előtt
A mai értelemben vett karantént első alkalommal a 15. században alkalmazott Velence. Európa és Ázsia lakosságát azokban az évtizedekben a fekete halálként ismert bubópestis tizedelte. A kór még 1347-ben érkezett Európába, az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványát okozva. A kereskedővárosban már ekkor terveztek valamiféle vesztegzárat az érintett régiókból érkezők elkülönítésére, ez hivatalosan 1448-ban valósult meg. A hatóságok ekkor hozták meg az első olyan intézkedést, mely szerint a pestis sújtotta területekről érkezőknek 40 napot kell elkülönítve, egy lezárt épületben tölteniük. Ha a tünetek nem jelentkeztek náluk, szabad mozgást biztosítottak számukra.
A vírushordozók izolációjával azonban már évezredekkel a fekete halál előtt is próbálkoztak. Az Ószövetségben Mózes harmadik könyve egy egész fejezetben foglalkozik azzal, hogy a lepra jeleit mutató embereket hogyan különítsék el. A betegség első jeleire az érintett személyeket elzárták és a zsidó papi törzs egy tagjának, az egyik kohanitának a feladata volt, hogy hetente átvizsgálja rajtuk a lepra jeleit. A járványok működését először az ókori görög orvos, Hippokratész jegyezte le, aki irataiban már felhívta a figyelmet arra, hogy a betegeket minden esetben el kell szigetelni az egészséges emberektől.
Az urbanizáció és a közegészségügyi szabályozások miatt a 18. század végére már gyakorlott intézkedéssé vált járvány idején a karantén. A sárgaláz, a kolera és a himlő ekkor már visszatérő problémát jelentett az Egyesült Államokban, ahol a szövetségi kormány időnként települések lezárása mellett döntött. Nagy változást az első világháború végeztével a világon végigsöprő spanyolnátha hozott, amely a H1N1 vírus okozta influenzajárvány volt. Ez Európa-szerte annyi embert fertőzött meg, hogy bizonyos helyeken már nem is a beteg, hanem az egészséges embereket különítették el. A betegséget alig három év alatt világszerte nagyjából 500 millió ember kapta el, a halálos áldozatok számát pedig 50 millióra becsülik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze a karantén bevezetése minden esetben emberi jogi kérdéseket vethet fel, hiszen a vesztegzár alatt tartott emberek mozgását hatóságilag korlátozzák, illetve az egészségét is veszélyeztetik azzal, hogy fertőzöttek csoportjával zárják össze. Az Egészségügyi Világszervezet álláspontja szerint ugyanakkor a karantén felállítása járvány idején indokolt lehet a betegség terjedésének lassításához, az intézkedésnek azonban sosem szabad felülírnia a nemzetközi emberi jogok alapszabályait.
Forrás: The Guardian
