Katie 1999-ben már évek óta masszív dohányos volt, így amikor légszomj jelentkezett nála, nem lepődött meg. Azt hitte, a dohányzás miatt van, és nem is foglalkozott vele. Étvágya se volt túl sok, de ez sem aggasztotta, úgy gondolta, normális, amit tapasztal. Mivel azonban a következő hónapokban egyre nehezebben kapott levegőt, utánanézett a tüneteinek: arra jutott, hogy bizonyára krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD) vagy tüdőtágulata (emfizéma) van, és ezen betegségek valamelyikével kell kezelni őt. Orvoshoz ment. "Miután megröntgenezték a tüdőmet, az orvos azt mondta, hogy szerinte szorongással küzdök. Nem sokkal azelőtt kezdtem el újra dolgozni egy hosszú kihagyás után, ráadásul fizetésemelést is kaptam. A házasságom remekül működött, a gyerekeim egészségesek voltak, a számlák ki voltak fizetve - miért is szorongtam volna? Minden rendben volt az életemmel. Tudtam, hogy ez nem szorongás, de képtelen voltam meggyőzni erről az orvost" - idézi a nő szavait a webMD .
Olyan kék volt, mint a törpök a mesében
Teltek a hónapok, Katie állapota pedig egyre romlott. "Elmondtam az orvosnak, hogy még mindig gondjaim vannak a légzéssel és az evéssel, de ő csak annyit csinált, hogy másikra cserélte a szorongás elleni gyógyszeremet. Nem tudtam átsétálni a lakásom egyik végéből a másikba anélkül, hogy ne fulladoztam volna, és hálaadáskor már egy szendvicset sem voltam képes normálisan megenni. Az orvos mégis csak a gyógyszereimmel babrált. Hónapokat pazaroltam el valakire, aki még csak meg sem hallgatott engem" - emlékszik vissza Katie, aki végül elkezdett másik orvost keresni.
A nagynénje háziorvosához ment el. Amikor belépett a rendelőbe, az asszisztens azt mondta, hogy olyan kék, mint a törpök a mesében, és azonnal hívták a mentőket. A következő tíz borzalmas napot kórházban töltötte, élet és halál között lebegett, és nem tudta, mi lesz vele. Napokon keresztül csak vizsgálták, és úgy tűnt, senkinek sincs fogalma arról, mi a baja. Aztán az egyik teszt végül megadta a választ - ezt a választ azonban nincs ember, aki szívesen fogadta volna. A diagnózis: AIDS .
Elérte, amire minden HIV-fertőzött vágyik
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Az első gondolatom az volt - és valószínűleg nemcsak nekem, hanem mindenki másnak is ez lett volna -, hogy meg fogok halni" - így Katie. Az orvosok sem biztatták túl sok jóval. Azt mondták, 1-5 éve lehet hátra, próbálja meg ez alatt az idő alatt elrendezni a dolgait. Később megtudta, hogy a tüdőgyulladás egy ritka fajtája, a Pneumocystis carinii tüdőgyulladás (PCP) alakult ki nála, amiatt nem tudott lélegezni. Ezen kívül a gyomra tele volt élesztőgombával, amitől mindig úgy érezte, hogy tele van, nem bír enni. Mindkét probléma összefüggésbe hozható az AIDS-cel, és szerencsére kezelhetőek is. Katie egy körülbelül egyhetes antibiotikum-kúra után újra tudott enni, és a bőre is visszakapta természetes árnyalatát. Kevesebb mint egy év antiretrovirális kezelést követően pedig elérte azt, amire minden HIV-fertőzött vágyik: olyan alacsonyra csökkent a vírusszintje, hogy a vérvizsgálat nem volt képes kimutatni a vírusszámot. Ez azt jelenti, hogy nem adhatja tovább a vírust, nem fertőz (természetesen az érintetteknek ilyenkor is folytatniuk kell a kezelést, és rendszeresen részt kell venniük kontrollvizsgálaton).
Az öndiagnózis veszélyes lehet
Katie szerencsére a betegsége ellenére is normális életet tud élni, ehhez azonban sok egyéb más mellett az is kellett, hogy legyőzze makacsságát, és szakmai segítséget kérjen. Sőt: hiába kapott szakmai segítséget, fontos volt, hogy bízzon az ösztöneiben, és érdekelje a saját egészségi állapota. "Bár millió oka lehet annak, hogy egyesek miért nem fordulnak orvoshoz, az öndiagnózis veszélyes lehet. A különféle egészségüggyel kapcsolatos internetes oldalak nem helyettesítik a szakembernél tett látogatást. Abban azonban segíthetnek, hogy felkészültebben várjuk az orvossal való találkozást, így mi is proaktív részesei lehetünk saját egészségünk karban tartásának" - magyarázza Katie.
Ez is érdekelhet
A nő azt tanácsolja, hogy ha betegnek érezzük magunkat, nézzünk utána, mire utalhatnak a tünetek, de ne diagnosztizáljuk magunkat, hanem menjünk el orvoshoz. "Bízz az orvosokban, de ne feledd, hogy ők is emberek. Ismerd a tested, hallgass a jelzéseire, és győződj meg róla, hogy az orvosod is meghallgat téged. Egy betegség kezelése mindig csapatmunka, vagyis a gyógyuláshoz rád is szükség van. Ne hagyd, hogy a félelem vagy a makacsság visszatartson attól, hogy segítséget kapj - és ne félj megkérdőjelezni egy olyan diagnózist, amellyel nem értesz egyet, mert a helyes diagnózis megmentheti az életedet" - figyelmeztet Katie.
Legjobban: