A nő három testvérével a napfényes Kaliforniában nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte őket. Boldog, kiegyensúlyozott gyerekkora volt, később lediplomázott, majd ő is szingli anyaként gondoskodott három gyerekéről. Az élete azonban egy csapásra megváltozott, amikor megállapították, hogy HIV-fertőzött. Egyszerre érzett szégyent, megbánást és félelmet. "45 éves voltam akkor, az életem rendben, a gyerekeim remekek, és szerelmes is voltam. Eszembe sem jutott, hogy megfertőződhetek" - idézi Jennifert a healthline.com . A nő egyébként az után fordult orvoshoz, hogy hetekig nem érezte jól magát. Semmi rosszra nem gyanakodott azonban, arra gondolt, talán szörfözés közben megfertőződött valamilyen parazitával.
"Nem ez volt a tervem"
Amikor kiderült, hogy az éjszakai izzadást, a lázat, a testszerte jelentkező fájdalmat, a hányingert és a szájpenészt a HIV (human immunodeficiency virus) okozza, a sokkoló valóság mintha felerősítette volna a tüneteit. Csak az motoszkált a fejében, hogyan fertőződhetett meg. Úgy érezte, mindaz, amit anyaként, tanárként, társként elért, és amit a jövőtől még remélt, nem számít, hiszen őt innentől kezdve a HIV határozza meg.
Később újabb pofonokat kapott, kiderült ugyanis, hogy már kialakult nála a HIV által okozott betegség, az AIDS (acquired immunodeficiency syndrome), illetve, hogy mindemellett még tüdőgyulladása is van. "Miután megtudtam, hogy AIDS-es vagyok, az első, ami eszembe jutott, hogy ez abszurd. Emlékszem, elkezdtem nevetni azon, milyen őrült fordulatot vett az életem. Nem ez volt a tervem. Szerettem volna hosszú, boldog életet biztosítani a gyerekeimnek, és szerettem volna egy szexuálisan kiteljesedett kapcsolatot a párommal. Őt is letesztelték egyébként, és szerencsére negatív lett. Mindenesetre fogalmam sem volt róla, hogyan tudnám minden vágyamat, álmomat megvalósítani úgy, hogy HIV-pozitív vagyok" - így Jennifer.
A cél a kimutathatatlanság
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nőt az orvosa ugyanakkor már az első találkozásukkor megnyugtatta: megígérte neki, hogy eljön az idő, amikor úgy gondol majd minderre, mint régi, rossz emlékre. A gyógyulása alatt végig ezek a szavak lebegtek Jennifer előtt, és minden adag gyógyszer bevétele után egyre jobban és jobban érezte magát. Az viszont még számára is meglepő volt, hogy állapota javulásával párhuzamosan a szégyenérzete is fokozódott, úgy vélte, soha többé nem lehet normális élete.
Jennifer és családja arra törekedtek, hogy idővel a vérében lévő vírus mennyisége kimutathatatlan, azaz a méréshatár alatt legyen. Ezt szerencsére sikerült is elérni, ami így többé már nem a vírus irányította Jennifer életét, hanem ő kontrollálta a vírust. "Ez egy olyan dolog, amit meg kell ünnepelni. Azt jelenti, hogy a gyógyszerek hatnak, az egészséget nem veszélyezteti a HIV. Az érintettek akár óvszer nélkül is szeretkezhetnek a párjukkal, hiszen nem kell amiatt aggódniuk, hogy megfertőzik őt" - mondja a nő.
Ne engedjük, hogy a vírus nyerjen
A HIV-fertőzöttek számára egyértelműen az a legoptimálisabb egészségügyi forgatókönyv, ha a vírus mennyisége kimutathatatlanná válik a vérükben. Ez - mivel azt is jelenti, hogy az érintettek szexuális úton nem tudják továbbadni a kórokozót - nagyban segíthet annak a stigmának az eltüntetésében, amit sajnos máig ráragasztanak a HIV-fertőzöttekre .
Ez is érdekelhet
"Végeredményben a HIV csak egy vírus - egy alattomos vírus. Köszönhetően a ma elérhető gyógyszereknek, büszkén hirdethetjük, hogy a HIV nem más, mint egy krónikus, de kezelhető, kontrollálható állapot. Mindazonáltal, ha továbbra is engedjük, hogy a vírus szégyent, félelmet generáljon bennünk, vagy, hogy úgy tekintsünk rá, mint valamiféle büntetésre, akkor a HIV nyer. 35 éve tart a világ leghosszabb járványa, nem lenne itt az ideje másként tekinteni erre az egészre?" - teszi fel a fontos kérdést Jennifer.
