Már több mint két évszázada tudjuk, hogy a tüdőgyulladásos esetek száma az influenzajárványok idején megugrik. Azok a populáció szintű járványtani kutatások azonban, amelyek az influenza szezonális mintáját és a pneumococcus tüdőgyulladás gyakoriságát vizsgálták, csupán enyhe összefüggést mutattak ki, vagy egyáltalán nem is bizonyították a két betegség jelentős kölcsönhatását.
A Michigani Egyetem kutatócsoportja most egy újszerű módszerrel oldotta fel ezt az ellentmondást. Eredményeik azt bizonyítják, hogy az aktuális számában megjelent tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az influenza és a tüdőgyulladás összefüggésének pontos azonosítása hatékonyabb klinikai ellátáshoz és közegészségügyi intézkedésekhez vezethet.
A kutatók Pejman Rohani vezetésével egy számítógépes modellt hoztak létre a pneumococcus tüdőgyulladás elemzésére, amely az egy korábbi influenzafertőzés lehetséges hatásaival kapcsolatos elméleteket elemezte. Miután a modellt 1989 és 2009 közötti valós kórházi adatokkal (influenzafertőzés és pneumococcus tüdőgyulladás következtében szükséges kórházi kezelések) töltötték fel, rangsorolni tudták az egyes hipotézisek valószínűségét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyértelmű befutó a fogékonyság-hatás elmélet lett, mely szerint az influenzával fertőzött betegek fogékonyabbá válnak a pneumococcus tüdőgyulladásra. Ez a tüdőgyulladásra való mintegy százszoros mértékű fogékonyság az influenzafertőzést követő körülbelül egy hétig tart.
Rohani az eredmények alapján azt a következtetést vonja le, hogy a bakteriális tüdőgyulladás elleni leghatékonyabb védekezés az, ha a közvéleményt ráveszik a pneumococcus és az influenza elleni védőoltás egyidejű beadatására.
Legjobban: