Mint azt megírtuk, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) a napokban azt javasolta: noha nincs járvány, a várandósok vegyenek fel emlékeztető oltást szamárköhögés ellen. A Semmelweis Egyetem már május elején felhívta a figyelmet, hogy míg az elmúlt években legfeljebb évi egy-két esetet jegyeztek fel Magyarországon, addig idén az első negyedévben tucatnyi esetet regisztráltak. Az NNGYK pedig legfrissebb közleményében immár 153 szamárköhögés gyanúját keltő megbetegedésről ír, közte 65 laboratóriumi vizsgálattal igazolt fertőzéssel. A hatóság ezzel együtt hangsúlyozza, hogy a legtöbb eset elszórtan fordult elő, és bár néhol családon belüli halmozódást is tapasztaltak, országos járványról egyelőre szó sincs.
A hazai tendencia nem egyedülálló, hiszen Európa-szerte emelkedett esetszámokról érkeznek hírek. Egyes európai országokban már a tavalyi év végén elindult a kedvezőtlen tendencia. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) pedig májusban arról számolt be: az idei év első negyedévében (!) több mint 32 ezer megbetegedést jelentettek az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség tagállamai. Ez jelentősen meghaladja a 2023-as évben összesen feljegyzett 25 ezres esetszámot. Sőt, Európa mellett például az Egyesült Államokban is jelentős kiugrást észlelnek a járványügyi szervek a Washington Post riportja szerint. Május végéig a tavalyi év azonos időszakához képest mintegy kétszer több szamárköhögéses esetet azonosítottak a tengerentúlon.
Hogyan terjed a szamárköhögés?
A szamárköhögés, avagy pertussis egy bakteriális fertőzés okozta megbetegedés. Lehetséges kórokozói – így a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis baktérium – cseppfertőzéssel terjednek, és a fertőzöttek akár már a tünetek megjelenése előtt is megfertőzhetnek másokat. Nevét a betegség a jellegzetes, húzó belégzéssel társuló köhögéshangról kapta, amely rohamokban jelentkezve hetekig kínozhatja az érintetteket. Amint arra vonatkozó leírásában az ECDC rámutat, szamárköhögés bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően az újszülöttek és a 10 és 20 év közötti fiatalok körében diagnosztizálják leggyakrabban. Különösen veszélyes a még oltatlan csecsemőket érintő megbetegedés, amely fulladást vagy szívleállást is okozhat. Ráadásul a legkisebbeknél jelentősen nehezíti a probléma felismerését, hogy náluk nem észlelhető az említett szamárhangszerű köhögés.
Fontos megemlíteni, hogy a szamárköhögés ellen létezik védőoltás, sőt, Magyarországon a kötelező gyermekkori védőoltások közé tartozik. Itthon 1954-től kezdve oltják a gyerekeket az addig nagyobb járványokat, évi akár több tízezer megbetegedést okozó fertőzés ellen, 2006 óta pedig egy kombinált vakcina részeként a diftériával, tetanusszal, járványos gyermekbénulással és Haemophilus infuenzae b okozta gennyes agyhártyagyulladással szembeni oltóanyaggal együtt immunizálják a kicsiket. Az alapimmunizálás részeként három dózis oltóanyagot kapnak a csecsemők 2 és 4 hónapos koruk között, majd egy negyedik adagot 18 hónaposan. Ezt emlékeztető oltásként 6 és 11 évesen ismételt immunizálás követi – olvasható az NNGYK égisze alatt működő oltasbiztonsag.hu oldalon. A napjainkban használt oltóanyag jelentősen kevesebb és enyhébb mellékhatással jár, kevésbé szerencsés tulajdonsága azonban, hogy az általa kiváltott védettség gyorsan gyengül a szervezetben. Éppen ezért felnőttek számára is javasolt lenne tízévente emlékeztető oltást felvenni.
A hosszú távon gyengülő immunitás fontos szerepet játszik abban, hogy a szamárköhögést nem sikerült olyan módon felszámolni Európában, mint például a fekete himlőt vagy a járványos gyermekbénulást. A fertőzés ma is endemikusan jelen van a kontinensen, mikor több, mikor kevesebb regisztrált megbetegedést kiváltva. Galgóczi Ágnes, az NNGYK járványügyi főosztályának vezetője az InfoRádiónak nyilatkozva elmondta, a kórokozót sok esetben felnőttek hordozzák, akiknél jellemzően csupán enyhe tünetek mutatkoznak, és akár fel sem ismerik azok valódi kiváltó okát. Eközben viszont megfertőzhetnek kockázati csoportba tartozó személyeket, beleértve a csecsemőket, akik még nem vagy csak részlegesen védettek a betegséggel szemben. Náluk pedig könnyen súlyos lefolyású, kórházi kezelést igénylő megbetegedés alakulhat ki. Ráadásul, mint arra Galgóczi rámutatott, idén már nem csupán külföldről behurcolt esetekről van szó, hanem arról, hogy a fertőzés országhatárokon belül is terjed.
Miért ugrott meg a megbetegedések száma?
Pontosan a szakértők előtt sem tisztázott, mi állhat a mostani magas esetszámok hátterében. Akadnak azonban olyan trendek, amelyek valamelyest magyarázatul szolgálhatnak a jelenségre. Fontos hangsúlyozni, hogy ugye a szamárköhögés Európában is endemikusan jelen van, és megfigyelhető, hogy átlagosan minden 3-5. évben számottevő emelkedést okoz a megbetegedések száma terén, függetlenül a magas átoltottságtól. Elvégre a védőoltások célja elsősorban a kisgyermekek megóvása a súlyossá váló panaszoktól, de a kórokozó teljes eliminálását nem teszik lehetővé. Az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség területén 2018-ban 32 ezer, 2019-ben 34 ezer szamárköhögéses esetet jegyeztek fel. Aztán következett egy óriási visszaesés: 2020-ban 12 ezer, 2021-ben már alig 1,6 ezer és 2022-ben is mindössze 2,6 ezer regisztrált esettel. Mindebből kiindulva nem teljesen váratlan, hogy előbb 2023-ban, majd aztán idén is emelkednek az esetszámok, hiszen ez valamelyest követi a járványgörbe természetes ingadozását.
Ugyanakkor az is látható, hogy az elmúlt hónapok során több európai országban rendkívül erőteljes kiugrás mutatkozik. Maradva a magyar példánál: az NNGYK által az idei év eddigi részében feljegyzett 65 igazolt eset messze meghaladja a 2010-es évek alig több mint 13-as évenkénti átlagát.
Ebben pedig meglepő módon éppen a 2020 és 2022 közötti visszaesés játszhat közre. Nyilvánvalóan a koronavírus-világjárvány időszakáról beszélünk. A pandémia során jellemző volt, hogy az emberek széles körben igyekeztek olyan óvintézkedéseket követni, amelyek segítették a fertőzés terjedésének lassítását. Egyszerű eszközökről van itt szó: gyakori kézmosásról és általában véve megfelelő higiéniáról, a különböző felületek rendszeres fertőtlenítéséről, fizikai távolságtartásról és maszkviselésről. Márpedig e módszerek nemcsak az új típusú koronavírus, hanem más cseppfertőzéssel terjedő kórokozók ellen is nagyon hatásosnak bizonyultak. Így lehetséges, hogy azokban az években szinte teljesen elmaradt az influenzaszezon – és hogy töredékére csökkent a szamárköhögéses megbetegedések száma.
Lehetséges tehát, hogy az extrém alacsony esetszámokat most egy ellenkező irányú kilengés követi. Az ECDC már egy tavaly decemberi járványügyi jelentésében is erre hívta fel a figyelmet. Érvelésük szerint az utóbbi időszakban feljegyzett megbetegedések kiugróan magas számát a kórokozók koronavírus-pandémia alatti alacsony cirkulációja eredményezhette. Szintén erősítheti továbbá a tendenciát, hogy a COVID-19 okozta járványügyi helyzet az egyéb betegségeket célzó vakcinációs programokban is komoly fennakadásokat idézett elő. Ebbe beletartozik persze az oltásellenesség felerősödése is. Havasi Katalin, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének tanácsadó elnöke az InfoRádióban maga is az oltási fegyelem lazulására hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a környező országokra. Mindezek együttes hatására gyengülhetett a népesség védettsége, ami most gyors esetszám-növekedéshez vezetett. Emellett Paul Hunter, a Kelet-angliai Egyetem professzora a Deutsche Wellének arról beszélt, hogy egyfajta statisztikai torzítással is számolni kell. Szerinte azáltal, hogy előtérbe került a híradásokban a szamárköhögés, a páciensek és az orvosok is úgymond érzékenyebben reagálnak a betegség gyanújára, ezáltal több diagnózis születik.
Így védekezhetünk a szamárköhögés ellen
A fertőzés elsősorban a 6 hónap alatti kisgyermekeket veszélyezteti, ezért a legfontosabb cél az ő megóvásuk. Az idősebb korosztályoknál a szamárköhögés jellemzően enyhe lefolyású. Fontos leszögezni, hogy bár jelentősen gyakoribb a betegség előfordulása jelenleg Magyarországon, mint az elmúlt évtizedekben volt, azonban nincs járvány. Ezzel együtt nem árt az elővigyázatosság. Fogadd meg tehát az NNGYK tanácsát: várandósan vedd fel az emlékeztető oltást szamárköhögés ellen! Szintén javasolt az oltás minden, az újszülöttel egy háztartásban élő és vele gyakran érintkező hozzátartozó számára. Érdemes továbbá a szülést követő hat-nyolc hétben kerülni a közösséget. Ne vidd zsúfolt helyre a kicsit, és ha lehetséges, a rokonság is várjon a látogatással. Végezetül a legfontosabb: a gyermek kapja meg a kötelező védőoltásait az ajánlott korban, hogy védettséget szerezhessen máskülönben veszélyes fertőzésekkel szemben.
Ha pedig felmerül a szamárköhögés gyanúja, haladéktalanul fel kell keresni a házi gyermekorvost. Tünetként intő jel lehet az elhúzódó, makacs köhögés, főként, ha hányás, légzési nehézség is társul hozzá, illetve ha a kisbaba kivörösödik az erőlködéstől vagy elkékül.
Legjobban: