Szabadon lélegezni!
A reménytelenül eldugult orrot szinte pillanatok alatt kidugítja egy jól irányzott cseppentés vagy sprayfuvallat. Valóságosan fellélegzik az ember, s ha egy idő múlva ismét bedugul, kézen fekvő, hogy megint az orrcsepp a segítség.
Bizonyára sokan elképednének, ha valaki ezekről az igazán kis mennyiségben használatos mindennapi csodaszerekről azt állítaná, hogy függőséget okoznak vagy komoly káros hatásuk lehet. Mások viszont már olvashattak is róla. Mégis mi az igazság?
A válasz bizonyára megnyugtatóan hangzik majd. Ahhoz azonban, hogy valóban jól éljünk e szerekkel, előbb feltétlenül tájékozódni kell. Az igazság szabaddá teszi az embert - tartja a bölcsesség -, orrjáratait nem különben.
Vele vagy nélküle?
Manapság olykor jogos az óvatosság, de divat is félni a vegyszerektől. Mégsem helyes, ha inkább az eldugult orrot választja az ember. Miért is fontos e kellemetlen tünet enyhítése?
Egyrészt az orrjáratok átjárhatóságával biztosítjuk a toroktájékot védő, orron át történő légzést, és megelőzzük a kihűlt, érzékeny légutak felülfertőződését további kórokozókkal.
Másrészt az orr és melléküregei által termelt váladék könnyebben kiürül, így megelőzhető a középfül- és arcüreggyulladás.
Az orrjárat elzáródását elsősorban nem a váladék, hanem az orrnyálkahártya duzzanata okozza. Igaz, a fokozott nyálkatermelés nem független ettől, mégsem várhatunk eredményt az erőteljes, sokszor már-már fájdalmas orrfújástól. A probléma megfelelő megoldása a nyálkahártya duzzanatának megszüntetése.
Mielőtt cseppentünk
Az orr "kinyitásának" legjobb módszere, hogy a beteg otthon marad, jól befűt, melegen felöltözik, ideális esetben bebújik az ágyba és a fülére húzza a takarót.
Az orr kidugításának igen egyszerű módja a meleg lábfürdő. Készítsünk testhőmérsékletű vizet egy lavórba, majd kis adagokban óvatosan öntsünk bele forrót, egészen addig, míg a víz még épp elviselhetően forró nem lesz. A láb nem csak felmelegszik, a kitágult vérerek jobb vérellátást tesznek lehetővé, az orr és a légutak nyálkahártyáinak reflexesen - az idegi szabályzásnak köszönhetően - javul a vérellátása, ami segíti a gyógyulást. Az ellenkezője játszódik le, mint amikor valaki "lábról" fázik fel, és a légúti nyálkahártyák rossz vérellátása miatt azok hűvösebbek, így kevésbé működik az immunrendszeri védelem.
A hatást a vízbe cseppentett illóolajokkal lehet fokozni. Főként az eukaliptuszos, kámforos, mentás olajoknak van orrjárat nyitó hatása. Természetesen a kíméletes, sós vizes, kamillateás inhalálás is segíthet. Áldásos lehet az infralámpás kezelés is.
Ha azonban mindez sem segít, netán úgy érezzük, hogy "egy kis nátha" miatt nem lehet mindjárt beteget jelenteni, kénytelenek vagyunk erőteljesebb módszert alkalmazni, ami többnyire nem más, mint az orrcsepp.
Orrtisztítás
A hatékony orrcsepp-használat és a spórolás érdekében először is tisztítsuk ki az orrot, amennyire csak lehet. Az erőteljes zsebkendőbe fújkálásnál jobb, ha a fürdőszobában meleg vízzel kimossuk. Előbb-utóbb sikerül minden váladékot eltávolítani, és szembesülünk vele: valóban a nyálkahártya-duzzanat az oka a dugulásnak.
Előfordulhat, hogy a reménytelenül eldugult orrot még kitisztítani sem tudjuk rendesen. Ilyenkor is jó szolgálatot tehet az orrcsepp. Fekve egy csöppet vagy egy fuvallatot engedünk az orrba, majd enyhe masszírozással és az orr szívogatásával segítünk eloszlatni a hatóanyagot. Várjunk két percet a hatásra. Ha így sem járunk eredménnyel, 5 perc után megismételhetjük a műveletet.
Tisztaság, eltarthatóság, adagolás
A pusztán sós vizes, fiziológiás oldatot tartalmazó orrcseppeknek vegyszer híján nincs mellékhatásuk, viszont nem is eléggé hatékonyak. Az orrcseppek hasonlóan hatnak - összehúzzák a gyulladt, duzzadt orrnyálkahártya ereit és javítják a keringést - de erőteljesebben. Kevesen gondolnak rá, de pont az érösszehúzó hatásból adódik az orrcseppek másik felhasználási területe: A nyálkahártya-lohasztó cseppek az orrvérzés csillapításában is hatásosak lehetnek.
Fontos, hogy mindenkinek külön orrcseppje legyen, így nem adjuk tovább a kórokozókat. Az üvegcse lehetőleg ne érje az orrot, mert elfertőzhetjük a gyógyszert is. Némelyik szert épp ezért tartósítóval látnak, célszerűbb azonban e nélküli cseppeket vásárolni, mert annak további nem kívánatos hatásai lehetnek. A szerek tartósítva sem jók tovább, mint a kinyitástól számított négy hét. Ezután a maradékot el kell dobni.
Ha mégis tartósított készítmény mellett döntünk, ezekben leggyakrabban benzalkonium-klorid, klórhexidin vagy thiomersal található, melyek az orrnyálkahártyára kerülve bénítják a tisztogatásban fontos csillós hengerhám csillócskáinak hullámszerű mozgását. A segítséggel együtt károsítjuk az orr saját tisztító-mechanizmusait.
Az orrcseppeket hűvös helyen kell tárolni, mielőtt azonban becseppentenénk, kezünkkel melegítsük föl.
A spray formában beadható szerek használata egyszerűbb, könnyebben eloszlathatók, hatóanyaguk nagyobb felületen éri a beteg nyálkahártyát, elkerülhető vele, hogy pont az orrcseppes üveggel vigyük vissza a fertőzést. Leglényegesebb előnye azonban, hogy nehezebben adagolható túl, amit a korlátlanul ömlő orrcsepp. S hogy miért olyan fontos ez?
Amit nem mindig kötnek az orrunkra - szívdobogás és függőség
Tény, hogy a legtöbb orrcsepphez hozzá lehet szokni, és bizonyos gyakoriságú használat vagy huzamosabb ideig kezelendő nyálkahártya-duzzanat esetén már nem segítenek annyira. Vajon miért?
Egy németországi ökoteszt 45 nátha elleni szerből - köztük orrcseppekből - mindössze 13-at talált kifejezetten jónak. Az ítélet nem teljesen jogos, hiszen a "valamit valamiért" elv értelmében a gyógyszerek hatékonyságának ára van. Márpedig részben pont a kiváló nyálkahártya-lohasztó, ún. szimpatomimetikumokat - ilyen az oxymetazolin, a xylometazolin - tartották aggályosnak. Ezek a szimpatikus idegrendszerre ható efedrinszármazékok valóban túladagolhatók. Annak mechanizmusa, hogy miért szokik hozzá a nyálkahártya, nem pontosan ismert, de egyre rövidebb ideig hatékonyak. A legkorszerűbb készítményekben azonban bízhatunk: ezek már egészen kis dózisban 12 órán keresztül is képesek tisztán tartani az orrot. Mégis jobb az óvatosság. Orvosi ellenőrzés nélkül legfeljebb naponta négyszer és 7-10 napig alkalmazzuk őket, majd egyhetes szünet következzék.
Az idegrendszerre élénkítő hatású hatóanyagok valóban fel tudják dobni az embert. Az erre érzékenyek, - különösen, ha hajlamosak nem cseppenként, hanem nagy adagban az orrba fröccsenteni az oldatot - tapasztalhatják, hogy nehezen alszanak el. (Főleg gyerekeknek érdemes éjszakára inkább fiziológiás oldatot cseppenteni.) A nyálkahártya hozzászokása pedig egyre gyakoribb használatra sarkallna. Megnyugtatásul: szinte kizárt, hogy a közönséges nátha, hozzászokást okozzon. Olyan esetben azonban, amikor allergiás nátha vagy orrsövényferdülés miatt tartóssá vált az orrnyálka-hártya duzzadása, volt már rá példa, hogy a beteg súlyos szívritmuszavart, függőséget észlelt magánál. Ebben az esetben tehát nem az orrcsepp a megoldás. A fül-orr-gégésszel kell megbeszélni a gyógyulás útját. Az orrcsepp nem megfelelő használata miatt azonban kár volna sutba vágni egyik leghasznosabb segítőnket nátha idején.
Melegen ajánlott? - A megelőzés
A meghűlés kifejezés félrevezető. A gyermeket a meghűléstől féltő szülők sokszor túlságosan befűtenek a szobában, márpedig pont ezzel veszélyeztetik a nyálkahártyákat. Ezek főként a száraz levegőjű szobában válnak érzékennyé, s ha azután a gyerekkel sétálni megyünk, teljesen védtelen lesz a kórokozókkal szemben. Ügyelni kell tehát mérsékelt fűtésre, párásításra. Éjszaka is inkább hűvösebb (16-18 °C) legyen a szobában, mint túl meleg.
Ha viszont már sikerült összeszedni a megfázást, az egyenletes párás meleg jobban segít. Nem szabad megfeledkezni azonban az időnkénti szellőztetésről sem.
Szellőztetés idejére a beteg vonuljon a lakás másik helyiségébe, és akkor menjen csak vissza, ha a szoba levegője ismét kellemes meleg. Az orr ki- és bedugulása a legjobb "műszer" a megfelelő hőmérséklet mérésére.