A történetek kb. 40 évvel ezelőttiek, mégis hiszem, hogy ma sem érdektelen említésük.
Az esetek egy kivételével Szent László kórházi működésemhez kötődnek, de orvosi gondolkodásomat és szemléletemet egész életemre befolyásolták. Ezért is gondolom, hogy mások számára is szolgálnak a történetek érdekességükön túl némi tanulsággal is.
Meningitis és Vegacillin
Az első eset arról szól, hogy egyetlen tabletta bevétele is befolyásolhatja egy kórokozó kimutathatóságát. Olykor döntően kihat az egész kórállapot kimenetelére is.
Ügyeletes orvosként vizsgáltam este 10 órakor az akkor érkezett 5 éves gyermeket. A kis beteget vidékről hozták, eszméletlen volt. Otthon orvosa délután 4 óra körül vizsgálta és torokgyulladást állapított meg. Vegacillint rendelt, amelyet 5 óra körül vett be a gyermek. A későbbiekben többször hányt, majd eszméletlenné vált. Ekkor küldték osztályunkra. A vizsgálattal észlelhető jelek agyhártyagyulladásra utaltak. A diagnózist az elvégzett gerinccsapolás (lumbalpunctio, ún. "agyvíz" = liquor vizsgálatára szolgál) megerősítette. Az agyi folyadék (liquor) mikroszkópos vizsgálata baktérium által okozott gyulladásra utalt. A döntést segítő baktérium azonban nem volt látható mikroszkópos vizsgálattal, és a tenyésztés is eredménytelennek bizonyult.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez sajnálatos módon a beadott Vegacillin tabletta miatt lehetett. Célzott kezelés emiatt nem jöhetett szóba, de a klinikai kép mégis meningococcus nevű baktérium kóroki szerepére volt gyanús. Szerencsére a vénás folyadékban (infusio) adott antibiotikus kezelésre a gyermek másnap reggel 9 óra körül kinyitotta a szemét, magához tért. Ettől kezdve a remény felcsillant a gyógyulásra, amely valóban be is következett. Gyógyultan távozott.
Az eset egyik tanulsága számomra az volt, hogy az antibiotikus kezelés megkezdése mindig megfontoltan és lehetőleg a baj pontos megállapítása után történjen. Ezen intelem figyelembe vétele manapság is fontos.
Egy gyermek, aki "furcsán hányt"
Ez az eset az orvosi tudás oldaláról marad örökre emlékezetes számomra.
Lázas gyermeket hoztak bizonytalan panaszokkal kivizsgálásra az elkülönítő osztályra. Jól képzett és igazán gondos kollégánk enyhe torokpírt és néhány apró kiütést észlelt csupán a gyermeken, amint azt ismertette a professzori vizit során. A kiütések akár izzadástól is keletkezhettek volna. A gyermek vizsgálata után a Tanár Úr ekképpen szólt:
"Laci! Vizit után légy szíves megpungálni a gyereket!" (gerinccsapolásról van szó). Kedves kollégánk megdöbbenve nézett, hiszen agyhártyagyulladásra utaló tünetet nem észlelt. A lumbalpunctio megtörtént, és az eredmény számunkra meglepetésként gennyes agyhártyagyulladást igazolt. Furdalt bennünket a kíváncsiság, vajon milyen tünet alapján gondolta a Tanár Úr, hogy a gyermeknek agyhártyagyulladása lehet.
Kérdésünkre ennyit mondott: "Láttátok, hogy lehányt, amikor a torkát vizsgáltam." Egymásra néztünk. Értetlenségünk valószínűleg feltűnő volt, mert imigyen folytatta: "Persze a torok vizsgálatakor előfordul, hogy hány valaki, de figyeltétek, hogyan hányt?"
Az eset egész életemre emlékezetes maradt. Azt sugallja, hogy a híres orvosok olyan dolgokat is tudnak, amelyeket könyvből sohasem lehet megtanulni. Az alaposság és figyelmesség nem csak a kriminológiában fontos. A példa követésre méltó.
Sétáló gyermek agyhártyagyulladással
A következő esetünk is érdekes és szokatlan volt. Az adott gyermekosztály orvosai által már ismert agyhártyagyulladásos gyermek rácáfolva minden szokásos és tankönyvi tényre, vidáman sétálgatott kiságyában a rácsot fogva. Eközben életveszélyes kórfolyamat zajlott szervezetében, hiszen neki is gennyes agyhártyagyulladása volt. Vendégeink voltak az osztályon olyan kollégák, akik a szakvizsgájuk megszerzéséhez kötelezően előírt fertőző osztályos gyakorlatuk miatt jártak hozzánk. A Tanár Úr megkérdezte tőlük, mi baja lehet a gyermeknek. Amint sejthető, nem találták ki, annál nagyobb volt meglepetésük, amikor megtudták az igazságot.
Tanulság: a betegségek bizony sokszor nem olvassák a tankönyvet, és nem tudják így azt sem, milyen tünetekkel illene megjelenniük. Talán ezért is született meg a mondás, miszerint a gyógyítás művészet.
Osztálytárs gyermekének esete
A következő eset az intenzív osztályon zajlott. Egyik kedves középiskolai osztálytársam 10 hónapos kislányát hozták eszméletlen állapotban egy másik budapesti kórház gyermekosztályáról. A gyermeknek vizsgálattal igazolt Haemophilus influenzae baktérium okozta a gennyes agyhártyagyulladását. Ez a tokos baktérium mindig is félelmetesnek számított, mert nehezen kezelhetőek az általuk okozott betegségek. 40 évvel ezelőtt csaknem reménytelen volt az ilyen beteg sorsa. Ha mégis gyógyult valaki akkoriban, az rendszerint súlyos maradványtünetekkel szokott történni. Osztálytársam és felesége naponta látogatta a gyermeket. Ilyenkor mindig megkerestek, várva a jó híreket gyermekük állapotával kapcsolatban.
Elvárásuknak igyekeztem megfelelni, bár a betegség lehetséges lefolyását nem személyes tapasztalatból, inkább csak a tankönyvekből ismertem. Ezek pedig nem voltak túlzottan reménykeltőek. Utólag is be kell vallanom, hogy egyre nehezebb volt biztató szavakat mondanom. A gyermek betegségének alakulása miatt már sötét színben láttam a dolgot. A csecsemő ugyanis napok óta eszméletlen volt, táplálása is csak gyomorszondával és infúzióval volt megoldható. Gépi lélegeztetésre szorult és három alkalommal a - szívműködés leállása miatt - újraéleszteni is kellett. Ezek után iskolatársamat a tényeknek megfelelően tájékoztattam. Emlékszem, hogy gyermekük szomorú elvesztését véltem az ügy jobbik kimenetelének. Nem rejtettem véka alá azon véleményemet sem, miszerint a gyermek "gyógyulása" csak súlyos agyi károsodás tüneteivel lehetséges. Azt is ecseteltem, hogy mindez milyen borzasztó. Tettem mindezt azért, hogy a még tragikusabb megélésre, gyermekük reálisan várható elvesztésére felkészítsem őket.
A történet azonban meglepően kedvező fordulatot vett. A gyermek magához tért, táplálhatóvá vált és néhány hét múlva látszólag gyógyultan távozott.
Néhány év múlva apró sebészeti beavatkozásra volt szükség. Egyik alsó végtagján ugyanis kisebb kontraktúra (ínrövidülés) alakult ki. A ma már 40 éves, egykori betegünk főiskolát végzett és a közelmúltban doktori címet is szerzett.
Az eset az egész orvosi pályámra, szemléletemre kihatással volt. A legfőbb tanulságnak azt éreztem mindig, hogy egy gyermek életéről sohasem szabad lemondani.
A történet kapcsán egy kiegészítő megjegyzés is kívánkozik a mai szülőkhöz.: Ez az a baktérium ugyanis, amely ellen 1995 óta lehet védőoltást kapni Magyarországon és 1999 óta már kötelező is. (HIB)
Agyhártyagyulladás szeptikus esete
Az agyhártyagyulladás meningococcus baktérium által okozott szeptikus lefolyású esetét az orvosi szakirodalom Waterhouse- Friderichsen szindrómának nevezi. Egy ilyen eset következik. Lázas eszméletlen kisgyermeket hoztak, bőrén kiütésekkel. A kiütések pontszerű bőrvérzések voltak. A klinikai tünetek, a laboratóriumi eredmények (beleértve a liquor [agyvíz] vizsgálatát is) a fenti betegséget igazolták. Az antibiotikus kúra (penicillin), szteroid, intravénás táplálás, ill. tüneti kezelés és gondos ápolás mellett a gyermek meggyógyult és teljesen egészségesen hagyta el a kórházat.
Ennek természetesen a gyermek szülei mellett mi is nagyon örültünk. Számunkra az örömöt még fokozta, hogy egy gyakran bizony tragikus lefolyású kórképről volt szó. Nem kis büszkeséggel ismertettem az esetet egy Budapesten megrendezett gyermekorvosi rendezvényen. Tapasztalt kollégák elismerően nyilatkoztak és gratuláltak kis betegünk sikeres gyógyításához. Az eset 1972-ben történt, de ma is örülhet mindenki, ha egy ilyen megbetegedés sikeres kezeléséről számolhat be. (A közelmúltban sajnos hasonló megbetegedés szomorú kimenetű esetéről hallhattunk a híradásokban.)
Az eset üzenete a következő: lázas gyermek esetén a látványosabb idegrendszeri tüneteken túl a látszólag apró bőrtünetekre is figyelni kell. Különösen fontos, hogy néhány apró bőrvérzést is nagyon komolyan kell venni (gyanús, ha nyomásra, ill. a bőr megfeszítésére nem halványul el egy kiütés) Ha ilyet észlel valaki lázas betegen, javasolható, hogy azonnal forduljon orvoshoz. Érdemes még megjegyezni, hogy a meningococcus baktérium C típusa ellen ma már hatékony védettséget nyújtó oltóanyag áll rendelkezésünkre. Sajnálatos viszont, hogy a baktérium C típusa csak a meningococcus baktérium okozta megbetegedések kisebbik hányadában szerepel kórokozóként.
Már írás közben jutott eszembe, hogy vajon kiknek írom történeteimet. Az orvosoknak? A "laikus" olvasóknak? Arra törekedtem, hogy az érdeklődők, legyenek akár orvosok vagy nem, egyaránt megértsenek. Főleg pedig az volt a célom, hogy a rémület keltése helyett tanácsoljam: figyeljünk a betegség tüneteire, gondolkodjunk, döntésünk legyen ésszerű, határozott. Cselekedjünk "időben", ha komoly bajra van gyanúnk. Végül: soha ne veszítsük el a reményt, ha beteg gyermekről van szó.
Ez is érdekelhet
