Jonas Salk harca a Augsburger Allgemeine online kiadása.
A Wikipedia angol szócikke is azt emeli ki Salk kapcsán, hogy a második világháború után az atombombán kívül az amerikaiak a legjobban a gyermekbénulástól tartottak. A súlyos helyzetet jelképezte, hogy az 1945-ben elhunyt amerikai elnök, Franklin Delano Roosevelt is a betegségben szenvedett.
Kollégái nem szerették
Salk évtizedekig kutatott laboratóriumában, mielőtt 1955-ben előállt az első védőoltással, amely a súlyos betegség visszaszorítására végre alkalmas volt. Ráadásul rendkívül sikeresen: mára az ipari országok többsége az Egészségügyi Világszervezet szerint mentesek a poliótól.
A felfedezés után valódi sztár lett a tudósból hazájában, aki október 28-án töltötte volna be századik életévét. A kollégái viszont nem szerették. Soha nem kapta meg például a Nobel-díjat, de nem került be még az USA tudományos akadémiájára sem: a National Academy of Science nem választotta ugyanis a tagjai közé.
Csak a Salk Kutatóintézet fűzhető a nevéhez. Erről meg is jegyezte: "Sosem lehettem volna ennek a tagja, ha nem én alapítom." A kollégáival vitatkozó Salknak különösen Albert Sabinnal gyűlt meg a baja. Sabin a róla elnevezett cseppek feltalálásával vált szintén ismertté. A Sabin-cseppek szintén a gyermekbénulás elleni küzdelemben jelentettek fontos eredményt.
Ám ahelyett, hogy a két tudós együttdolgozott volna, inkább nyilvános vitákat folytattak."Tiszta konyhakémia" - mondta például Sabin arról a munkáról, amit Salk végzett. Az 1914-ben született tudós nem zavartatta magát, általában szokatlan módszereket alkalmazott. Az első polio-oltásokat például a három fián tesztelte.
Az AIDS is foglalkoztatta
Nagy felfedezése után folytatta a munkát, és a nyolcvanas években például az AIDS elleni oltóanyag kifejlesztésén dolgozott. Ekkor már nagyrészt a kaliforniai La Jollában lakott, ahol 1960-ban megalapította a saját "tudományos katedrálisát" (ezt ő nevezte így), a Salk Institute for Biological Studies-t. Második házasságát egyébként Pablo Picasso korábbi élettársával, Françoise Gilot-val kötötte.
Csak az atombombától féltek jobban
Salk felfedezéséről a Wikipedián megtudhatjuk, hogy ez volt az első sikeres inaktivált poliovakcina. Felfedezése nem sokkal azután történt, hogy 1952-ben nagyon súlyos gyermekbénulás-járvány sújtotta az USA-t. Majdnem 58 ezer esetet jelentettek, 3145-en haltak meg, több mint 21 ezren pedig enyhébb vagy súlyosabb, maradandó bénulást szenvedtek. A legtöbb beteg gyermek volt. Ez szinte pánikot okozott egész Amerikában, valóban az atombomba után ettől féltek a legjobban az emberek.
Magyarországon az első jelentős írta szakértőnk, Dr. Győri József .
A tudománytörténet legnagyobb projektje
Salk 1948-tól dolgozott a paralízis elleni kutatásokon. Először a poliovírus különböző fajtáit próbálta elkülöníteni. Később pedig már a vakcina kifejlesztésére is kiterjesztette a projektet. Ebben egy kutatócsoport is segítette, amelyet országos (amerikai) támogatásból finanszíroztak. Hét éven át dolgoztak, és a tudománytörténet egyik legkiterjedtebb programját hajtották végre. Húszezer orvos és egészségügyi dolgozó, 64 ezer iskolai alkalmazott és 220 ezer önkéntes vett részt a projektben. A kísérletek 1,8 millió iskolás gyereket érintettek. Az eredményeket 1955. április 12-én jelentették be.