A social distancing, vagyis társadalmi távolságtartás kifejezést egy csapásra mindenki megtanulta év elején a koronavírus terjedésével. A fertőzés elkerülésének érdekében ugyanis nem ajánlották, egyes helyeken tiltották a fizikai érintkezést. Családtagok szakadtak el egymástól, barátok hetekig csak a képernyőn találkoztak, nagyszülők serege pedig csak fotókon láthatta újszülött unokáját.
A személyes kontaktus hiánya pedig nem csak a hangulatunkra, hanem fizikai közérzetünkre is rányomta a bélyegét. Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy az embernek szüksége van az ölelésre. A szeretet eme fizikai kifejezése nyugtatólag hat a szimpatikus idegrendszerre, ezáltal csökkenti a stresszt. "Az emberi agyban megtalálhatóak olyan idegpályák, amelyeknek az a speciális feladatuk, hogy érzékeljék a gyengéd érintést - magyarázza Johannes Eichstaedt, a Stanford Egyetem pszichológiai és szociológiai professzora. - Az ilyen érintések a biztonság és szeretet üzenetet közvetítik, tudatják, hogy nem vagyunk egyedül."
Jó hír, hogy ha úgy érezzük, most már végre újra szeretnénk találkozni szeretteinkkel, nyugodtan szervezhetünk közös programot - néhány speciális esetet, például krónikus betegeket, leszámítva. Az ölelésről sem kell lemondanunk, legalábbis Linsey Marr, a Virginia Tech tudósa, a légúti betegségek szakértője szerint viszonylag kicsi az esély, hogy így kapjuk el vagy adjuk tovább a SARS-CoV-2 vírust. A The New York Times kérésére kifejtette, hogy matematikai elemzések szerint az ölelés fertőzéskockázata meglepően alacsony. Dr. Marr azonban arra figyelmeztet, hogy csak akkor ölelkezhetünk biztonságosan, ha betartjuk a következő szabályokat:
Találkozzunk a szabadban
Szerencsére itt a nyár, így könnyebb szabadtéri programot szervezni. Amennyiben az időjárás és lehetőségeink engedik, inkább kültéren találkozzunk rokonainkkal, barátainkkal, hiszen a zárt térben nagyobb egy esetleges fertőzés esélye. Amennyiben mégis otthonunkban vagy más zárt helyen ölelkezünk, ajánlatos a védőmaszk viselése. Arcunkat és a maszkot pedig ne nyomjuk hozzá a másik ruhájához, arcához.
Nem mindegy, merre fordulunk
Ügyeljünk rá, hogy ölelkezés közben ne ugyanarra fordítsuk az arcunkat. Ez azért lényeges, mert így ellenkező irányba fújjuk ki a levegőt, vagyis kisebb az esélye, hogy a lélegzetünkkel kiürülő kórokozók bejussanak a másik orrjáratába.
Ha lehet, tartsuk vissza a levegőt
A szakemberek azt javasolják, hogy lehetőleg ne is lélegezzünk az ölelés tartama alatt. Maximum 10 másodpercig karoljunk a másikba, utána pedig rövid időre távolodjunk el egymástól 1,5-2 méterre, és csak azután fújjuk ki magunkat. Ez nagyon körülményesnek tűnik, de azért van rá szükség, mert kísérletek szerint közvetlenül az ölelés után jobban ki vagyunk téve a fertőzés lehetőségének, mint az ölelés alatt - éppen a légzés miatt. És mivel beszéd közben akaratlanul is levegőt veszünk, ez most a néma ölelések időszaka kell, hogy legyen. Folytassuk inkább mondanivalónkat, ha már kibontakozunk az ölelésből.
Mi a helyzet a nagyszülőkkel?
Az idősebb embereket továbbra is óvni kell, de amennyiben egészségesek, nem feltétlen kell őket távol tartani a fiatalabb családtagoktól . Jobb azonban, ha az unokák csak a derekukat, lábukat ölelik át, ők nem hajolnak le hozzájuk. Puszit pedig lehetőleg a csemete fejbúbjára adjanak, mögéjük állva, így minimalizálhatják a légúti fertőzés esélyét. A gyerekeknek pedig magyarázzuk el, hogy most egy darabig nem szabad a nagymama és nagypapa nyakába csimpaszkodni, még akkor sem, ha korábban szívesen játszottak így.