Ahogy világszerte egyre többféle COVID-19 elleni védőoltást engedélyeznek és számos országban megindult a tömeges oltás is, a szakemberek és tudósok bizakodóbbak lettek a járvány terjedését és lecsengését illetően. Decemberben viszont Nagy-Britanniában megjelent a SARS-CoV-2 új mutációja , a B.1.1.7 néven emlegetett vírusvariáns, ami olyan gyorsan kezdett terjedni a szigetországban, hogy azonnal szigorú intézkedéseket vezettek be, mostanra pedig a brit kormány zárlatot rendelt el, hogy megfékezzék az exponenciálisan megugrott fertőzések számát.
Nem ez az első eset, hogy az új típusú koronavírus egyik, dominánssá váló mutációja az egész világon elterjed: az első hullámban pontosan ezt tette a D614G elnevezésű variáns. Az új, B.1.1.7 mutáció viszont annyiban különbözik a D614G vírusvariánstól és az összes eddig azonosított mutációtól, hogy sokkal gyorsabban terjed. Alighogy felütötte fejét Nagy-Britanniában, máris megjelent Európában, pár nappal később pedig már az Egyesült Államokban is kimutatták: először egy coloradói férfinél, aki az elmúlt időszakban egyáltalán nem utazott, tehát nem Nagy-Britanniából "szerezte be". A jelenség kapcsán a The Atlantic témával foglalkozó cikkében nemrégiben olyan, az új mutációval kapcsolatos kérdésekre keresett választ, amelyek epidemiológusok szerint aggodalomra adhatnak okot.
Szaporodnak a kérdések az új mutációról
Néhány alapvető kérdésre már az eddigi tapasztalatok alapján is van valószínűnek tűnő magyarázat: virológusok szerint például az új mutáció ellen is hatékonyak lehetnek az eddig engedélyezett vakcinák - ez ténylegesen majd a gyakorlatban dől el, amikor az első oltottak megszerzik a védettséget -, és az epidemiológusok egy része úgy véli, hogy a B.1.1.7 mutáció nem okoz majd súlyosabb megbetegedést, mint az egyéb koronavírus-variánsok.
Ugyanakkor összességében még nagyon keveset tudunk az új mutációról, ezért nem lehetünk biztosak benne, hogy pontosan milyen rövid- és hosszú távú hatásai lesznek. Annyi már kiderült, hogy a SARS-CoV-2 új mutációja villámgyorsan terjed, mert 70 százalékkal fertőzőképesebb, mint az egyéb variánsok. Emiatt viszont sokkal veszélyesebb lehet, mint például egy súlyosabb megbetegedést okozó, ám kevésbé gyorsan terjedő mutáció - figyelmeztetnek a szakemberek. Az exponenciálisan növekvő betegszám ugyanis azt jelentheti, hogy többen kerülhetnek kórházba, mint eddig, mivel minden új fertőzött potenciálisan sokkal több embernek adhatja át a vírust. Ez viszont rövid időn belül katasztrofális helyzetet idézhet elő az egyes országok eddig is túlterhelt egészségügyi ellátórendszerében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az esetszámok exponenciális növekedése veszélyes
Hogy könnyebben megértsük az exponenciális és a lineáris kockázatok közötti különbséget, Adam Kucharski, a londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Iskola professzora a The Atlantic-nak nyilatkozva egy olyan példát hozott fel, ami a fertőző betegségek által okozott járványok matematikai elemzésére helyezi a hangsúlyt. Kucharski összehasonlította a vírus letalitásának (a halálesetek számának aránya a megbetegedések számához viszonyítva) 50 százalékos növekedését a vírusátvitel 50 százalékos növekedésével. Ha körülbelül 1,1-es szaporodási rátát és 0,8 százalékos fertőzés okozta halálozási kockázatot veszünk alapul, tízezer aktív fertőzéssel számolva - ami Kucharski szerint elég valószínű forgatókönyv számos európai nagyvárosban - egy hónap alatt 129 halálesetre számíthatunk. Ha a halálozási arány 50 százalékkal nőne, az körülbelül 193 halottal járna. Amennyiben viszont a vírusátvitel emelkedne 50 százalékkal, az Kucharski számítása szerint egy hónap alatt már 978 halálesethez vezetne ( mindkét forgatókönyv esetén hatnapos lappangási idővel számolva). Utóbbi következményei egy-egy ország teljes lakosságára vetítve beláthatatlan következményekkel járnának.
Kucharski szerint a Nagy-Britanniában azonosított variáns nem okoz feltétlenül súlyosabb megbetegedést, viszont sokkal nagyobb veszélyt jelent a társadalom egészére nézve, éppen az exponenciálisan növekvő esetszám miatt.
Trevor Bedford, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ tudósa rámutatott: az új változatnak valószínűleg magasabb a másodlagos támadási aránya - vagyis egy-egy ismert esettel összefüggésbe hozható későbbi fertőzöttek száma -, mint az eddigi vírusvariánsoké. "A jelenlegi adatok alapján ez a változat körülbelül 50-70 százalékkal jobban terjed, mint a korábbiak. A B.1.1.7-variánsban szokatlanul sok a genetikai változás, különösen ami a tüskefehérjét illeti, ezért lehetséges, hogy immunrendszerünket kijátszva ügyesebben replikálódik, esetleg jobban képes kötődni azon testrészeinkhez vagy szerveinkhez, amelyek elősegíthetik a fertőzés átadását. De ezek egyelőre csak feltételezések" - osztotta meg témával kapcsolatos gondolatait Bedford. Az új, gyorsan terjedő mutáció működési mechanizmusa körüli bizonytalanság egyben azt is jelenti, hogy nem lehetünk biztosak benne, vajon az eddigi óvintézkedések - a maszkviselés , a távolságtartás, a kézfertőtlenítés - továbbra is hatékonyak lesznek-e.
Az új mutáció okozta esetek mielőbbi azonosításával, pontos és alapos kontaktkutatással és a járványügyi szabályok szigorításával Bedford szerint lehetne nyerni néhány hetet, késleltetve az új variáns széleskörű elterjedését, némileg ellaposítva a járványgörbét. Szerinte optimális esetben akár februárig vagy márciusig is ki lehetne húzni, ami azért lenne különösen fontos, mert amellett, hogy a kórházi kapacitás minden országban véges, a vakcinák engedélyezésével egyre több ember juthat oltáshoz, védettséget szerezve. (Becslések szerint az Egyesült Államokban március végéig 50-100 millió ember kaphatja meg a védőoltást.) Az oltottak pedig nemcsak, hogy sokkal kisebb valószínűséggel kapják el a vírust, az is kevésbé valószínű, hogy tünetmentes fertőzöttekként másoknak észrevétlenül továbbadják. Minél kevesebb ember képes hatékonyan továbbítani egy kórokozót, az annál nehezebben terjed, ami idővel a járvány végét jelenti.
