Mára a koronavírussal regisztráltak száma világszerte meghaladja az 50 milliót, a COVID-19 -cel összefüggésbe hozható halálesetek száma pedig az 1,2 milliót. A koronavírus-fertőzésről eddig megszerzett ismeretek mellett a Harvard Health Publishing összeszedte és meg is válaszolta azokat a kérdéseket, amelyek a betegség lefolyása szempontjából kulcsfontosságúak, és amelyekkel kapcsolatban egyre több információ lát napvilágot.
A terhes nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve?
A COVID-19 járvány első hulláma alatt, releváns tapasztalatok híján felmerült annak lehetősége, hogy a várandós nőkre nem igazán veszélyes a koronavírus, és ha át is esnek a fertőzésen, könnyen átvészelik. Azóta - noha az orvosok és a tudósok még mindig nagyon keveset tudnak róla, hogyan hat az anya és a magzat egészségére a SARS-CoV-2 - újabb és újabb eseteket dokumentálnak, amelyekből összességében az derül ki, hogy a legtöbb érintett kismamánál a betegség valóban enyhe vagy tünetmentes formában zajlik.
Ugyanakkor az amerikai járványügyi és betegségmegelőzési központ (CDC) közel 410 ezer nő bevonásával készült tanulmánya szerint a terhes nőknél nagyobb a kockázata a súlyos lefolyású koronavírus-fertőzésnek , mint nem várandós társaiknál. A kutatásba bevont 15 és 44 év közötti nők mindegyikénél tüneteket okozott a SARS-CoV-2, közülük több mint 23 ezren gyereket vártak. Az eredmények kiértékelésekor az egészségi állapotukon kívül számos egyéb tényezőt is figyelembe vettek, például az életkorukat, valamint etnikai és faji hovatartozásukat. Ezek alapján azt találták, hogy a várandós nők súlyos lefolyású koronavírus-fertőzés esetén nagyobb valószínűséggel szorultak intenzív ellátásra, gépi légzéstámogatásra, esetleg szív-tüdő bypass gépre, mint azok, akik nem voltak várandósak. Előbbiek a tanulmány szerint 70 százalékkal nagyobb eséllyel haltak bele a betegség szövődményeibe. A CDC ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a súlyos kimenetelű betegség kockázata ettől függetlenül körükben is alacsony: ezer tüneteket produkáló terhes nőre 1,5, míg ezer nem várandós nőre 1,2 haláleset jutott. Vagyis a kutatást végzők szerint nem volt jelentős különbség a két csoport tagjait érintő halálozási arányt tekintve.
Ahogy azt korábban a HáziPatika.com is megírta Dr. Courtney Martint, a Loma Linda Egyetemi Gyermekkórház szülészeti osztályának igazgatóját idézve: a koronavírus azért veszélyes a várandós nőkre, mert kiszámíthatatlan, hogy kinél milyen tünetet okoz, és kinek milyen gyorsan romlik le az állapota. Előfordulhat, hogy az érintettek az egyik pillanatban még jól vannak, a következőben viszont már azonnali intenzív ellátást igényelnek. Más kutatásokból az is kiderült, hogy a terhes nőknél a koronavírus korai tünetei némileg különbözhetnek a többi betegéitől: tapasztalatok szerint kevesebben lázasak, de jellemzőbb náluk a torokfájás és többet köhögnek. A CDC egy másik tanulmánya szerint a terhességük alatt koronavírus-fertőzésen átesettek nagyobb valószínűséggel számíthatnak koraszülésre. Ugyanakkor az eddigi ismeretek alapján a fertőzés nem növeli a vetélés kockázatát, sem annak valószínűségét, hogy emiatt valamilyen fejlődési rendellenesség alakul ki a magzatnál.
A maszkviseléssel megelőzhető a koronavírusos halál?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Nature Medicine nevű orvosi lapban megjelent friss tanulmány szerint a maszk széleskörű és rendeltetésszerű használatával az Egyesült Államokban a 2021 márciusáig előrevetített 500 ezer koronavírusos halálesetből körülbelül 130 ezer lenne megelőzhető. Ezek a számok egy, az Egyesült Államok lakosságára kivetített epidemiológiai modellen alapulnak, melyhez a kutatók figyelembe vették az egyes államokban élő koronavírus-fertőzésre fogékony emberek számát, hogy hányan vannak kitéve a vírusnak, mennyien fertőződnek meg (és fertőznek), és hányan gyógyulnak fel. Ezután különféle forgatókönyveket modelleztek, beleértve a maszkhasználatot is. Mivel ezek feltételezéseken alapulnak, a modell készítői szerint a pontos számok kevésbé fontosak, mint a különböző forgatókönyvek összehasonlításából levont következtetések. Az egyik szerint például ha az emberek 95 százaléka nyilvános helyen mindig maszkot hord, jóval kevesebb haláleset történik, mint egy másik változat szerint, amely azt veszi alapul, hogy az embereknek csak 49 százaléka hajlandó erre (önbevalláson alapuló adatok szerint ennyi a maszkviselők országos átlaga a tengerentúlon).
Megfertőződés: mi minősül "szoros kapcsolatnak"?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) áprilisi ajánlásában még az állt, hogy magunk és mások biztonsága érdekében tartsunk legalább 3 láb, vagyis körülbelül 90 cm-es távolságot a környezetünkben lévőktől. A CDC eddigi definíciója szerint az minősült szoros kontaktusnak, ha valaki egy koronavírus-fertőzött társaságában 15 percnél több időt töltött 6 láb, vagyis nagyjából 1,8 méteres távolságon belül. Az új definíció szerint már az szoros kapcsolatnak minősül, ha valaki 24 órán belül 15 percnél több időt tölt egy koronavírusos beteggel 1,8 méternél közelebb állva hozzá. A szoros kapcsolat számos egyéb tényezővel együtt növeli a megfertőződés veszélyét. Ami az eddigi tapasztalatok szerint attól is függ, hogy az emberek viselnek-e maszkot, hogy hány tüneteket produkáló - például köhögő - emberrel kerülnek szoros kapcsolatba, és hogy a találkozás zárt térben, vagy szabad levegőn történik-e.
A "15 perces, 1,8 méteres"- szabály csak iránymutatás, de mindig érdemes észben tartanunk, ha olyasvalaki kerül a közelünkbe, akivel nem élünk egy háztartásban. A CDC új definícióját nagyban befolyásolta egy, az amerikai járványügyi és betegségmegelőzési központ heti morbiditási és mortalitási jelentésében leírt eset, mely szerint egy vermonti tiszt feltehetően azután lett fertőzött, hogy 17 percen keresztül a javasolt távolságon belül tartózkodott hat tünetmentes emberrel, akik közül később mindnek pozitív lett a koronavírus-tesztje.
Miért lesznek egyes emberek betegek, mások viszont nem?
A tudósokat és a kutatókat foglalkoztató központi kérdések közül máig az az egyik fontosabb, hogy a SARS-CoV-2 vírus miért gyakorol különböző hatást az emberekre. Hogy egyesek miért vészelik át tünetmentesen a fertőzést, míg mások - olyanok is, akik fiatalok és egészségesek - súlyos állapotba kerülnek, vagy akár bele is halnak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szervezet eltérő reakcióinak az interferonokhoz lehet köze.
Az interferonok olyan, sejtjeink által kibocsátott fehérjék, amelyekkel szervezetünk a kórokozók (vírusok, baktériumok, paraziták) ellen küzd, úgy, hogy ezek különféle módszerekkel aktiválják immunrendszerünket. (Az interferonok és más citokinek - vagyis a sejtkommunikációban fontos szerepet betöltő jelzőmolekulák - okozzák a fertőzések bizonyos tüneteit, például a lázat, vagy az izomfájdalmat.) A legújabb kutatások szerint a súlyos koronavírusos tünetekkel küzdők 14 százalékánál nem alakul ki megfelelő interferon-válasz. Néhányuknál azért, mert a szervezetük által termelt antitestek tévesen megtámadják és semlegesítik az interferonokat. Másoknál pedig bizonyos genetikai mutáció megakadályozza, hogy testük elegendő mennyiségű interferont termeljen. Vagyis a nem megfelelő interferon-válasz lehet a magyarázat arra, hogy egyes emberek miért betegebbek másoknál.
Kínában az egészségügyi dolgozók belélegzett porlasztott interferonnal próbáltak védekezni a koronavírus-fertőzéssel szemben. De mivel ezek még mindig számos kérdést vetnek fel többek között az interferon dózisával, időzítésével és típusával kapcsolatban, kockázatokkal is járnak, így az interferon-terápia széleskörű és biztonságos alkalmazása a koronavírusos betegek kezelésében még egy kicsit várat magára.
Más tényezők is befolyásolhatják a koronavírus-fertőzés lefolyásának súlyosságát. Például az immunrendszer túlzott aktivitása (ezt a jelenséget citokin-viharnak is nevezik), ami az egész szervezetben kiterjedt és intenzív gyulladásos válaszokat generálhat. Ezek elsődleges célja ugyan éppen a kórokozók visszaszorítása, mégis kontraproduktívak lehetnek: károsíthatják a szöveteket és a szerveket.
Hogyan növeli az elhízás a koronavírus-fertőzés kockázatát?
Egy 75 nemzetközi tanulmány eredményein alapuló friss kutatás rámutatott, hogy az elhízás jelentős kockázati tényezőt jelent a koronavírusos megbetegedéseknél is. A kutatásban résztvevő túlsúlyos koronavírusos emberek adatait összevetve normál testsúlyú társaikéval, az derült ki, hogy előbbiek kétszer nagyobb valószínűséggel szorultak kórházi kezelésre. Amennyiben pedig kórházba kerültek, 75 százalékkal nagyobb valószínűséggel jutottak intenzív osztályra, és 50 százalékkal nagyobb eséllyel haltak bele a koronavírus-fertőzés szövődményeibe.
Az elhízás több szempontból is rizikófaktort jelent. Egyrészt növeli annak kockázatát, hogy a betegek immunrendszere nem megfelelően működik, ami megnehezíti a szervezet számára a kórokozók legyőzését. A túlsúly a légzést is hátrányosan befolyásolja, ez pedig - különösen ha alapból is minden lélegzetvételért meg kell küzdeni - egy olyan betegség szempontjából, ami a tüdőt is súlyosan károsíthatja, aggasztó lehet. Az elhízás a krónikus betegségek - cukorbetegség, magas vérnyomás, szívproblémák - kialakulásának rizikóját is növeli, amelyek a betegség lefolyásának szempontjából szintén kockázati tényezőt jelentenek.
A mutációk megkönnyítik a koronavírus terjedését?
A többi vírushoz hasonlóan a koronavírus-fertőzésekért felelős SARS-CoV-2 - egy lipidburkos RNS-vírus - sem képes hosszú távon túlélni élő sejt nélkül. Az új koronavírus fehérjetüskéivel kapcsolódik a sejtek felszíni receptoraihoz, majd egy sejthártyába ágyazódott enzim segítségével összeolvadnak a sejt és a vírusburok lipidmembránjai. A SARS-CoV-2 a sejtekbe behatolva el is pusztíthatja azokat, maradandó szervi - tüdő- agy-, vese-, vagy akár szív - károsodásokat okozva. Az új koronavírus genomjának , vagyis az RNS-ben kódolt teljes örökítő információjának feltárásával időközben lehetővé vált a mutációk tanulmányozása is.
A Wuhan-1 nevű genomhoz eddig nagyjából 100 ezer újabb genomszekvenciáról készült feljegyzés, ezek között 13 ezer mutációt azonosítottak. Ahogy arról a HáziPatika.com Lucy van Dorpot, a University College London mikrobiális genomikával foglalkozó kutatójának tapasztalatait idézve korábban írt , a SARS-CoV-2 az eddigi ismeretek szerint viszonylag lassan - az influenzavírusoknál feltehetően 2-6-szor lassabban - mutálódik. Az eredeti SARS-CoV-2 vírus egyik leggyakoribb mutációja, a D614G törzs, ami gyorsan elterjedt az egész világon. A kutatók szerint ennek feltehetően az lehet az oka, hogy az ezzel megfertőződötteknél több vírus jelenik meg a felső légúti traktusban, vagyis a vírus nagyobb valószínűséggel terjed át másokra. Ennek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy ez a törzs nem okoz súlyosabb lefolyású betegséget, mint az eredeti SARS-CoV-2 vírustörzs.
