Az óceánjárót február 5-én vonták vesztegzár alá Jokohamánál, miután több utasnál is kimutatták az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzést. A vesztegzárat február 19-én oldották fel , három napon belül pedig az emberek többsége elhagyhatta a hajót. Összesen mintegy hétszázan betegedtek meg, közülük hatan életüket vesztették. Az amerikai Carl Goldman, a Santa Clarita-i KHTS rádió tulajdonosa is egyike volt azoknak, akik elkapták a vírust. A 60-as évei végén járó férfi a The Washington Post számára nyilatkozott személyes tapasztalatairól, és mint elmondta, utólag nem is tűnik számára túl ijesztőnek a betegség.
"Nem ijesztett meg a vizsgálat eredménye"
"Amikor néhány hete elhagytuk a hajót a feleségemmel, Jerivel, még jól éreztem magam. Megmértük a lázunkat, de az értékeink normálisak voltak, valamint mintát is vettek tőlünk vizsgálati célra. A teszteredmények azonban nem érkeztek meg, mielőtt elhagytuk volna a fedélzetet, majd buszokkal a repülőtérre szállítottak minket, ahol az amerikai kormány gépei vártak ránk" - emlékezett vissza Goldman. Kifejtette, miután elhagyták Tokiót, enyhe köhögési ingere támadt, de betudta azt a száraz levegőnek. Valamelyest fáradt is volt, de ez szintén érthetőnek tűnt az ő helyzetükben.
Végül elaludt a repülőn, mikor azonban felébredt, már lázas volt. Azonnal a gépen felállított karanténterületre ment, ahol az egészségügyi személyzet 39 Celsius-fok feletti lázat mért nála. Az út további részét tehát a karanténban töltötte, ahol ismét elaludt, és nem is kelt fel, csak amikor már leszálltak a kaliforniai Travis légibázison. Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) munkatársai végül a férfinek és két másik elkülönített utastársának is azt mondták, hogy tovább kell repülniük - ha szeretnék, házastársukkal közösen - Omahába, ahol a Nebraskai Egyetem kórházában működik egy karanténállomás.
"A kórházban egy elkülönített szobában helyeztek el. A helyiség le volt zárva, csupán két dupla üvegű ablaka volt, amik a folyosóra néztek, illetve egy nagy és nehéz, szigetelt ajtaja. Két kamera nézett engem folyamatosan, illetve néhány monitor is volt ott mikrofonnal felszerelve, így az orvosi személyzet és én tudtunk kommunikálni a CDC munkatársaival. A szobát utoljára a 2014-es ebolajárvány során használták" - fogalmazott Goldman. Mint elmondta, az orvosok és nővérek több laboratóriumi tesztet is elvégeztek rajta, és csak ragasztószalaggal lezárt védőruházatban mentek be hozzá, aminek saját motoros légkeringető rendszere is volt. Néhány órán belül meg is jött a tesztek eredménye, igazolva, hogy a férfinek valóban koronavírus-fertőzése van. Később a tokiói vizsgálati eredmények is megérkeztek, kimutatva, hogy még a hajón kapta el a vírust.
"Nem ijesztett meg túlzottan a dolog. Tudtam előre, hogy nagy valószínűséggel fertőzött vagyok. Legalább két hétig voltam bezárva a karanténba, így valószínű volt, hogy elkapom a vírust. Számos utastársam megbetegedett, beleértve egy barátomat is. Ebből gondoltam úgy, hogy én is érintett lehetek. A feleségem tesztje ugyanakkor negatív lett, így a kórház egy külön létesítményébe vitték át. Miután napokig össze voltunk zárva a hajón, úgy gondoltam, mindketten élvezzük majd, hogy kicsit magunk lehetünk. Ráadásul telefonon így is tudtunk kommunikálni" - foglalta össze első érzéseit Goldman.
"Nem segít, ha pánikolunk"
Kitért rá, az első pár napban elővigyázatosságból infúzióra kötötték, magnéziumot és kalciumot pótolva a szervezetében. Ezen felül csupán annyiból állt a kezelése, hogy rengeteg energiaitalt ivott, amikor pedig felszökött a láza, ibuprofént kapott. A nővérek néhány óránként ellenőrizték az állapotát, illetve vért vettek tőle. Tíz nap elteltével őt is átszállították az elkülönített szobából abba a létesítménybe, ahol a felesége is tartózkodott. Szomszédos helyiségekben laktak, videochaten pedig tudták tartani egymással a kapcsolatot. Február 28-án jelent meg a férfi beszámolóját közlő cikk. Akkor még mindig pozitív eredményt hoztak a tesztjei, haza pedig csak akkor engedhetik, ha három egymást követő napon negatív eredményt produkál.
"A koronavírus valószínűleg el fog terjedni az Egyesült Államokban, de az semmiképpen sem segít, ha mindannyian elkezdünk pánikolni. Igaz, a betegség sokkal végzetesebbnek tűnik az idős emberek és a rossz egészségi állapotban lévőkre nézve. Viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, hiszen még mindig fiatalabb vagyok, mint a legnagyobb veszélyben lévő kockázati csoportok, illetve jó formában vagyok, ezáltal kevésbé tűnik riasztónak a helyzet. Mások, akik elkapták a vírust, már nem voltak ilyen szerencsések. Legalább hatan a Diamond Princess utasai közül meghaltak a betegségben" - mutatott rá Goldman. Hozzátette, a koronavírusra így sem kell azonban szörnyű csapásként tekinteni. "Tapasztalataim alapján azt szeretném javasolni, hogy mindenki szerezzen be egy jó digitális lázmérőt. Ez csupán komforteszközként szolgál, megnyugtatandó magunkat, ha esetleg folyni kezd az orrunk."
"Ha valaki azt mondta volna nekem, amikor januárban elhagytam az otthonom, hogy márciusig nem is jutok vissza - mert bezárnak 24 napra, miután elkapok egy új vírust valaminek a kellős közepén, ami aztán világjárvánnyá alakulhat -, alighanem teljesen kiborított volna. Most azonban, hogy pont ez történik, csak a mindennapos problémáimra koncentrálok" - zárta gondolatait Goldman.
Forrás: washingtonpost.com