A járvány miatt mindenfajta érintkezés veszélyessé vált, ez pedig világszerte kreatív megoldásokra késztette az egymást üdvözölni vágyó embereket. Vannak, akik a könyökük vagy a lábuk összeérintésével köszönnek, míg mások a távoli integetést tartják a legbiztonságosabb megoldásnak. Ezek egyike sem helyettesítheti a kézfogást, amelynek komoly szerepet alakítottunk ki az évszázadok során. Kezet nyújtottunk a másiknak, ha megismerkedtünk vele, békülés gyanánt, illetve ha egy üzleti egyeszséget szerettünk volna szentesíteni. A járvány után azonban ez a szokás is visszaszorulhat.
Honnan ered a kézfogás?
A feljegyzésekben nem szerepel az a két ember, akik a történelem folyamán először nyújtottak kezet egymásnak. Az ókori Görögországból is származhat ez a szokás, amellyel a felek azt akarták megmutatni, hogy egyiküknél sincs fegyver és jó szándékkal közelednek a másikhoz. Más felvetések szerint a középkori Európában terjedt el ez, a kéz megrázásának célja pedig az volt, hogy így kiessen az ingujjba rejtett tőr. Cristine Legare, az austini Texas Egyetem pszichológia professzorra szerint a kézfogás napjainkra az emberi kapcsolatok szimbólumává vált. Mivel több ezer éves múltra tekint vissza, a társadalomból is nehéz lenne kiirtani, ezért is próbáljuk a könyökök vagy lábak összeérintésével helyettesíteni. Egyszerűen nem akarjuk elveszíteni a fizikai összeköttetést a másik emberrel - tette hozzá.
A fizikai érintés iránti vágy nemcsak az emberben van jelen, de az állatvilágban is megfigyelhető. Az 1960-as években Harry Harlow amerikai pszichológus bebizonyította, hogy az érintésnek rendkívül fontos szerepe van a fiatal rézuszmajmok fejlődésében. De az ember legközelebbi rokonai, a csimpánzok is sokszor a tenyerük összeérintésével köszöntik egymást, sőt megölelik, sokszor meg is puszilják egymást. A zsiráfok a hosszú nyakukat érintik össze, bár nem feltétlenül üdvözlés gyanánt: a hímek így mérik fel, hogy melyikük az erősebb, majd ez alapján állítják fel a dominancia-sorrendet.
Viszont bizonyos kultúrákban a köszöntés sem jár együtt a másik ember megérintésével. A hagyományos hindu "namaste" köszöntés során például összeérintett tenyérrel meghajolnak egymás irányába a felek, Szamoában pedig mosollyal és a szemöldök felrántásával üdvözlik a másikat az emberek. A "Ne nézz rá, ne érintsd meg" (Don't Look, Don't Touch) című könyv szerzője, Val Curtis szerint a kézfogással és az arcon csókolással napjainkban azt is kifejezzük, hogy megbízunk a másikban, és akár a rajta lévő baktériumokon is osztozkodunk, annak minden negatív hozadékával együtt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kézfogás járványügyi veszélyeire nem most eszméltünk rá. Már száz évvel ezelőtt, 1920-ban is felhívták a figyelmet az American Journal of Nursing című lapban arra, hogy a kézfogással gyorsan terjedhetnek kórokozók. Emiatt azt javasolták, hogy az akkor Kínában bevett köszönési formát vegyék át az Egyesült Államokban is, ahol egyszerűen összekulcsolt kézzel üdvözölték a vendégeket. A kezdeményezés azonban nem járt sikerrel, a kézfogás szertartása pedig a mindennapjaink részévé vált. Kutatók szerint ez az üdvözlési forma az agy jutalmazásért felelős részét aktiválja, akárcsak a jó ételek vagy a szex.
"Soha nem szabadna többé kezet fognunk"
A fenti mondat a Fehér Ház koronavírus munkacsoportjának kulcsfontosságú tagjához, dr. Anthony Faucihoz köthető. Szerinte a kézfogás elhagyásának nem csupán a koronavírus elleni harcban lenne komoly szerepe, de drasztikusan csökkenthetné például az influenzás megbetegedések számát is. A korlátozó intézkedések egy része a járványt követően is érvényben fog maradni, főként az olyan helyszíneken, ahol idős, beteg emberek is veszélyben lehetnek.
Az ezzel járó izoláció azonban újabb pszichológiai megterhelést okozhat a szakemberek szerint. Sok ember ugyanis éppen a rendkívül sok feszültséggel járó járvány ideje alatt vágyik szerettei közelségére és érintésére. Az érintést és az ölelést pedig egy meghajlás vagy egy szemöldökfelhúzás sem helyettesítheti.
Ez is érdekelhet
Forrás: BBC
