Maga a mukormikózis kifejezés egy gyűjtőfogalom, amely többféle megbetegedést is magában foglal. Hátterében a járomspórás gombák törzsébe (Zygomycetes), illetve azon belül is a fejespenészfélék rendjébe (Mucorales) tartozó gombafajok okozta fertőzés áll. Ezek a gombák szinte mindenütt jelen vannak a környezetben, különös tekintettel a talajra és a lebomló szerves anyagokra. Gyakran megtalálhatók például a földre hullott levéltakaróban, komposztban vagy állati ürülékben, de egyes fajaik még a kenyéren kialakuló penészfoltokban is feltűnnek. Valójában a legtöbb ember nap mint nap érintkezésbe kerül a fejespenészfélék spóráival, és lényegében lehetetlen teljes mértékben kivédeni a kontaktust. Mindazonáltal ez nem is feltétlenül szükséges, mert ezek az organizmusok normál élettani körülmények között nem tudnak elszaporodni az emberi szervezetben.
Mikor alakulhat ki mukormikózis?
Mukormikózis elsősorban legyengült immunrendszerű betegeknél alakulhat ki. Ismert például, hogy a kezeletlen cukorbetegség fontos rizikófaktor, főként, ha ketoacidózissal is társul. Ugyancsak kockázati csoportba tartoznak a rákbetegek, köztük is elsősorban azok, akiket széles spektrumú antibiotikumokkal kezelnek, illetve akiknél neutropénia alakul ki. Szintén emelkedett kockázattal kell számolni az immunszupresszív kezelés alatt álló páciensek esetében. A vas mint nyomelem elősegíti a fejespenészfélék elszaporodását, ezért jelentős vastöbblet, így például hemokromatózis fennállása esetén is kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki a fertőzés számára.
Az Egyesült Államokból származó adatokból arra lehet következtetni, hogy évente átlagosan egy-két megbetegedés jut csupán egymillió emberre, magyarán a mukormikózis kifejezetten ritkának számít. Ezzel együtt, mint azt megírtuk , indiai orvosok a hét elején arra hívták fel a figyelmet, hogy a probléma előfordulása mintegy négy-ötszörösére emelkedett COVID-19-betegek körében az ázsiai országban, összehasonlítva az átlagos populációval.
Hogyan kezelhető a mukormikózis?
A gombás fertőzés a szervezet több területét is érintheti. A legtöbb esetben a spórák belégzése nyomán jön létre, és jellemzően az orrmelléküregekből indul ki, akár a központi idegrendszerre is átterjedve. Mindazonáltal a kórokozók kiválthatnak alsó légúti vagy emésztőrendszeri fertőzést egyaránt, sebekbe jutva pedig akár bőrfertőzést is, sőt, nagyon ritkán kevésbé szokványos területeken is elszaporodhatnak. Előfordul továbbá disszeminált, azaz több szervrendszerre is kiterjedő fertőzés. Bárhol is üsse fel azonban a fejét, a mukormikózis minden esetben potenciálisan életveszélyes betegség: a fertőzöttek 50-85 százalékát nem tudják megmenteni.
A mukormikózis kezelésének alapját intravénásan adott antimikotikumok, gombaellenes gyógyszerek jelentik, de az esetek jelentős százalékában elkerülhetetlen az agresszív műtét, azaz a fertőzött szövetek - így akár az orr egy része vagy a szem - sebészi eltávolítása. A beavatkozás célja a fertőzés terjedésének megállítása, ezáltal a páciens életének megmentése.
Milyen tünetek figyelmeztethetnek mukormikózisra?
Nagyon ritka betegségről van szó, azonban a gyors felismerés és a hamar elkezdett terápia rendkívül meghatározó a túlélési és gyógyulási esélyek tekintetében. Mukormikózis gyanúját többféle fizikai panasz is felvetheti, különösen, ha a fentebb említett kockázati tényezőkkel is társulnak.
A orrmelléküregeket érintő mukormikózis tünetei:
- féloldali arcduzzanat
- fejfájás
- orrdugulás
- gyorsan súlyosbodó fekete elszíneződés az orrsövényen vagy a szájpadláson
- láz
Az alsó légutakat érintő mukormikózis tünetei:
- láz
- köhögés
- mellkasifájdalomés diszkomfort
- nehézlégzés
A bőrt érintő mukormikózis tünetei:
- fekélyszerű elváltozás a bőrön
- az érintett terület elfeketedhet
- seb körüli fájdalom, melegség, vörösség és duzzanat
Az emésztőrendszert érintő mukormikózis tünetei:
- alhasi fájdalom
- hányinger és hányás
- emésztőrendszeri vérzés
Felhasznált források: cdc.gov ; emedicine.medscape.com