Az onkológia különböző diagnosztikai (molekuláris patológia, képalkotás, labor) és terápiás (sebészi, sugárkezeléses, gyógyszeres) módozatainak az utolsó években tapasztalt rendkívül gyors fejlődése minden képzeletet felülmúlt.
A rák kialakulásában számtalan fizikai, kémiai, biológiai, genetikai, életmódbeli, táplálkozási és egyéb tényező együttes hatása játszik szerepet. Ezek feltárása és megjelölése a medicina feladata, kiiktatásuk lehetősége a törvényhozás dolga (primer prevenció). A legtöbb rákos megbetegedés hosszú időn keresztül - kezdeti stádiumban - nem okoz tüneteket és panaszokat, ugyanakkor néhány lokalizációban diagnosztizálható (népességszintű szűrés, korai kimutatás) és rendkívül jó eredménnyel gyógykezelhető.
Az onkológia különböző diagnosztikai (molekuláris patológia, képalkotás, labor) és terápiás (sebészi, sugárkezeléses, gyógyszeres) módozatainak az utolsó években tapasztalt rendkívül gyors fejlődése minden képzeletet felülmúlt.
A négy fejlődési állapotba sorolt, legalább kétszáz szövettani típust és ennél lényegesen többféle tumorbiológiai tulajdonságot reprezentáló gyűjtőnév. A rák tehát nem egy, hanem sok száz megbetegedést ölel fel, amelyek kivizsgálása és gyógykezelése során számtalan lehetőségből kell választanunk. A helytelen választás vagy a választás lehetőségének a hiánya legtöbbször korrigálhatatlan.
Tovább komplikálja ezt a bonyolult helyzetet, hogy a klaszszikus európai medicina szervek és orvosi módszerek szerint alakult ki és határozza meg tevékenységét, illetve igazolja létét. A rákos megbetegedések pedig nem igazodnak az orvosi diszciplínák határaihoz, ellenkezőleg: az onkológia a legkülönbözőbb szakterületek módszereit, ismeretanyagát szintetizálja, más minőségi szinten, a legszigorúbban szervezett együttműködés formájában. A szakmai döntéseket kiemeli az egyes orvosok, sőt diszciplínák hatásköréből - mivel azok ismeretanyaga az összetett feladat megoldására legtöbbször elégtelen -, és a szakterületek közös felelősségébe emeli (onkológiai team).
Az egyes beteg egyedi tumorja pontos tumorbiológiai jellemzéséhez, térbeli elhelyezkedésének meghatározásához, kezeléséhez, rehabilitációjához, palliatív kezeléséhez nagyon sokféle, szinte évente megújuló és bővülő eszközparkra, műszerre, módszerre, technológiára van szükség, és olyan - különböző szinten, de speciálisan a legmagasabban képzett - multidisz-ciplináris szakszemélyzetre, amely ki tudja választani a lehetőségekből a legmegfelelőbbet, és azt úgy alkalmazza, ahogy kell. Az ismeretanyag robbanása olyan továbbképzési rendszert igényel, amely a daganatos betegek ellátásában szerepet játszó valamennyi szakember számára kötelezően lehetővé teszi a szükséges ismeretek birtoklását.
A rákos megbetegedések kérdése nemcsak magyar, hanem közös európai kérdés. A francia és olasz nemzeti onkológiai intézet vezetőjének javaslatára az Európai Bizottság kiemelten kezeli az onkológiát, és közös európai megoldást kezdeményezett. Így született meg a European Code Against Cancer legújabb formája (2004), amelynek kidolgozásában részt vehettem. Az európai program egységes prevenciót, epidemiológiai és betegforgalmi adatbázist, informatikai rendszert, tumorbankot, transzlációs kutatásokat, közös onkológiai képzést és továbbképzést, illetve homogén, magas színvonalú ellátórendszert tervez, ajánl és kíván megvalósítani. Ennek struktúrája az onkológiai (területi) centrumok szervezete, amelynek csúcsintézete, irányítója és szervezője a Nemzeti Onkológiai Intézet, amely egyúttal szakmai vezetője a feladatokat és prioritásokat nemzeti szinten meghatározó nemzeti rákkontrollprogramoknak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Magyar Nemzeti Rákkontroll Programot - amely az egyik legrégebbi Európában, és amely az egyik alapja a WHO ajánlásainak - az Országos Onkológiai Intézet 1993-ban dolgozta ki. A komprehenzív program több elemét átvették a népegészségügyi programok, sőt Nemzeti Rákellenes Program néven jelentős része 2006-ban kormányprogrammá vált. Felépítése és tartalma teljes mértékben megegyezik a WHO ajánlásaival és az európai törekvésekkel. Evidenciákon alapuló korszerű szakmai program, amelynek megvalósításához nemcsak pénzügyi források, hanem elsősorban szakmapolitikai elhatározás és döntések kellenek.
A primer prevenció területén - a sok ezer rákkeltő tényező törvények erejével történő folyamatos kiküszöbölése mellett - a HPV (a közeli jövőben a hepatitisvírusok) elleni vakcináció a legjelentősebb feladat. A szekunder (másodlagos) prevenció három szervi lokalizáció népességszintű szűrését teszi szinte kötelezővé. A mellrákszűrés - minden nehézség dacára - az első szűrési periódus 43 százalékos részvételi arányával elindult, szemben a cervixrák (méhnyakrák) szűrésének elképesztően alacsony, egy számjegyű részvételi arányával. Utóbbi teljes újjászervezése szükséges.
A vastag- és végbélrák népességszintű szűrését rosszízű álvita késlelteti. Az európai rákellenes kódex, az amerikai ajánlás és a lobbikon kívüli mérvadó szakmai testületek egybehangzóan az emberi vér valamelyik alkotóelemének székletből való laboratóriumi kimunkálását jelöli meg a szűrés módszereként. Tumorgyanú esetén szövettani mintavétel, a státus rögzítése, esetleg az elváltozás eltávolítása történik endoszkópos úton. A különböző lokalizációjú daganatok vizsgálatára alkalmas módszerek (izotópok, ultrahang, CT, MRI, PET, CT stb.) specifikuma, illetve szenzitivitása, azaz információértéke más és más. Túl kell lépni azon, hogy a fentiek figyelmen kívül hagyásával minden lehetséges vizsgálatot minden ellátóhelyen különbözően vagy egyáltalán nem standardizált körülmények között - ahol a beteg megfordul - elvégezzenek. Ez szakmailag indokolatlan és mérhetetlenül drága. A kór patológiájától a szövettani diagnózison túlmenően azt várjuk, hogy határozza meg - a molekulák, gének, fehérjék szintjén - a daganatok kialakulásában, kórlefolyásában, a terápia érzékenységében, a biológiai viselkedésben szerepet játszó receptor- és génelváltozásokat, amelyek meghatározzák a beteg kezelését és annak eredményességét. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet megtervezni, véghezvinni a komplex kezelést, amely a sebészeti, a sugár-, a kemoterápiás, a hormoncélzott biológiai kezelések számtalan variációjából a beteg számára a legkedvezőbb.
Az onkológia legnagyobb kihívása és prioritása Európában, Amerikában, a káprázatosan fejlődő Ázsiában, de más kontinenseken is az onkológiai centrumoknak, illetve azok hálózatának a létrehozása, ahol minden együtt van, ahol képesek multidiszciplináris diagnosztikai, terápiás, kutatási és oktatási tevékenységre. Legelőrébb Franciaország tart, ahol rákcentrumokba koncentrálták az erőket, országos hálózatot alakítottak ki a központokból egy nemzeti centrum köré, a közös irányelvek, minőségbiztosítás, akkreditáció, továbbképzés, a betegirányítás és a fejlesztések harmonizálására. Csak ezzel kb. 9 százalékkal csökkent a francia rákmortalitás. Az Országos Onkológiai Intézet által kidolgozott és gondozott Magyar Rákkontroll Program 15 év óta meghatározza a magyar onkológia fejlődését. Ami eddig kimaradt, vagy ha úgy tetszik, a közeli jövő feladata, megtalálható benne.
Európában elsőként elkészült a háromszor megújított onkoterápiás protokoll, illetve az irányelvek, az első magyar graduális onkológiai és sugárterápiás tankönyv, nyomdában van a szakorvosjelöltek tankönyve. Folyamatos - felfrissítés alatt áll - a továbbképzés. Ezek a könyvek és tartalmuk megalapozzák a szakorvosképzés és a gyógyítás gyakorlatának magas színvonalát. Ugyanakkor kötelezni kellene az összes érintett szakorvost egy központilag szervezett komplex és folyamatos továbbképzésre, amelyet nem pótol, hanem kiegészít a kongresszusi részvétel.
Kidolgoztuk a javaslatot (a legnagyobb ellátóhelyek, az egyetemek részvételével) a magyar onkológia struktúrájára, amely - az európai ajánlásoknak megfelelően - a nemzeti intézet köré szerveződő hét regionális centrumból és azok köré szerveződő megyei központból épül fel. Leírtuk működésük szabályait, a rendelkezésünkre álló nagyon pontos epidemiológiai és betegforgalmi adatok alapján felmértük jelenlegi műszerezettségüket és szakember-ellátottságukat, meghatároztuk működésük szükséges tárgyi és személyi feltételeit (a kettő közti különbség a fejlesztési igény). A centrumok fejlesztését a Nemzeti fejlesztési terv teheti lehetővé. Csak rendszerszerű, harmonizált fejlesztésnek van értelme, a különböző csomagokban megjelenő nem egyeztetett, nem egy egységes rendszer különböző komponenseit megvalósító fejlesztés káoszt eredményez.
A szakmapolitika felelőssége a struktúra jóváhagyása, működtetési körülményeinek rendeleti biztosítása, a fejlesztések centralizált és harmonizált szakmai alapú támogatása. A tervek elkészítésekor emellett figyelembe vettük a geográfiai, közlekedési, a tradicionális és a jelenlegi szakmai felkészültséget is, különös tekintettel az ugyancsak nagy munkával elkészült, különböző daganatlokalizációk ellátásához szükséges módszerek gyűjteményére.
A szerző az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója
(2007.06.13. 10:32)
Ez is érdekelhet
Prof. dr. Kásler Miklós - Világgazdaság
