A koronavírus-fertőzés egyik legjellegzetesebb tünetének még mindig a szaglásvesztést tartják, bár ezt az újabb variánsok már ritkábban váltják ki. A panasz a fertőzöttek nagyjából 5 százalékánál jelentkezik, tehát eddig nagyjából 29 millió ember lehet érintett.
A szaglásvesztés egészségügyi jelentőségére egyébként már a koronavírus-járvány előtt is felfigyeltek a szakemberek: a demencia, illetve az Alzheimer-kór egyik figyelmeztető jeleként tartották számon. Most pedig a koronavírus-fertőzés miatt bekövetkező szaglásvesztés és a kognitív hanyatlás közti lehetséges kapcsolatot vizsgálják kutatók – számolt be róla az NBC News .
Szaglásvesztés COVID-osként? Rossz jel lehet
Korábbi kutatások már megállapították, hogy egyes koronavírus-fertőzötteknél kognitív károsodás alakul ki a felgyógyulást követően. Egy, még publikálásra váró új tanulmányban pedig argentin kutatók azt találták, hogy erős előrejelzője lehet a későbbi kognitív hanyatlásnak, ha a COVID-19 miatt ideiglenesen szaglásvesztést tapasztalunk – függetlenül attól, hogy mennyire súlyos a fertőzésünk.
„Adataink határozottan arra utalnak, hogy a 60 év felettieknél nagyobb a COVID-19 utáni kognitív károsodás a veszélye, ha a fertőzés miatt szaglászavar lépett fel náluk” – ismertette Gabriela Gonzalez-Aleman professzor, a tanulmány társszerzője. Azt azonban még nem tudják határozottan megmondani, hogy az így kialakuló kognitív károsodás maradandó-e.
A vizsgálatba 766 idős, 55 és 95 év közötti alanyt vontak be. Csaknem 90 százalékuk átesett a koronavírus-fertőzésen. A résztvevők állapotát egy évig monitorozták, és ezalatt számos fizikai, kognitív és neuropszichiátriai tesztet végeztek el náluk. A vizsgálati időszak leteltekor a fertőzöttek kétharmadánál állapítottak meg valamilyen kognitív károsodást, ami az alanyok felénél súlyos mértékű volt.
A szaglásvesztés az agy gyulladásos reakcióját jelzi
A szaglásvesztés tehát továbbra is a kognitív hanyatlás megbízható előfutárának tekinthető, és közben az is bebizonyosodott, hogy a COVID-19 tartós szaglásromláshoz vezethet – jegyezte meg Jonas Olofsson pszichológiaprofesszor, aki a szaglás és a demencia kockázata közötti kapcsolatot tanulmányozza – az új kutatásban azonban nem vett részt. Mint mondta, az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy ez a két kutatási témakör vajon keresztezi-e egymást. Az eddig látott információk alapján ugyanis nem lehet határozott következtetéseket levonni.
Azzal egyébként más szakemberek is egyetértenek, hogy további kutatásokra van szükség a témában. „A szaglás elvesztése az agy gyulladásos reakcióját jelzi, a gyulladás pedig egyes betegségek – például az Alzheimer-kór – neurodegeneratív folyamatának része. De mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy átláthassuk, ezek pontosan hogyan kapcsolódnak egymáshoz” – mutatott rá Dr. Claire Sexton, az Alzheimer-kór Egyesület tudományos és tájékoztatási részlegének vezetője.