A betegség okai
A tuberkulózis sokáig halálos kórnak számított, ám az orvostudomány és a gyógyszerkutatás fejlődésével párhuzamosan a gyógyíthatatlannak hitt betegség gyógyíthatóvá vált. Az antibiotikum-kezelések, a védőoltások bevezetése a nyolcvanas évekre átmenetileg megállította a kórokozó terjedését. A tuberkulózis (rövidebb elnevezéssel tbc, gümőkór) olyan idült fertőző betegség, amelyet az ún. Mikobaktériumok (Mycobacterium tuberculosis) okoznak. Felfedezőjéről szokták Koch-féle bacilusnak is hívni.
A tbc leggyakrabban a tüdőt támadja meg, ezért is nevezték régebben tüdőbajnak, tüdővésznek. A tüdőtuberkulózis cseppfertőzés útján terjed. A fertőzőképes tüdőbeteg által kiköhögött cseppek tartalmazzák a baktériumot, amit közvetlenül lélegzünk be, vagy a környezetben beszáradt váladék és por belélegzésével is fertőződhetünk. A kórokozó fertőzőképességétől és a szervezet ellenálló-képességétől függ, hogy a szervezetbe jutott baktérium betegséget okoz-e vagy sem. Az egészséges ellenálló-képességgel rendelkező szervezetben a baktérium körül fehérvérsejtekből és falósejtekből álló kemény burok, ún. gümő alakul ki. Az esetek többségében a gyulladás felszívódik, és szóródás nem következik be, tehát a folyamat spontán, magától gyógyul. Gyógyulása hegesedéssel és/vagy elmeszesedéssel történik, azonban a gyógyultnak vélt gümőben is sokáig lehetnek élő kórokozók. Éppen ezért nem árt az elővigyázatosság, hiszen, ha a szervezet ellenálló-képessége valamilyen okból csökken, a fertőzés fellángolhat.
Ha a szervezet nem képes elpusztítani a kórokozókat, a gümős góc tovább növekszik, sőt újabb gócok keletkeznek, melyek később egybeolvadhatnak. Amennyiben a gócok ellágyulnak, levegővel telnek meg, ún. kavernák jönnek létre, tartalmuk fertőző.
Egy egészséges ellenálló-képességű ember esetében a betegség kialakulásához többnyire a kórokozóval való ismételt találkozásra van szükség.
Mikor kell gyanakodni fertőzésre?
Az elsődleges tbc általában tünetmentesen kezdődik, vagy a kezdeti tünetek nagyon sok esetben egyáltalán nem jellemzőek a tbc-re. Később a köhécselés, köhögés, gyakori hőemelkedés, izzadékonyság fokozódása, főleg éjszakai izzadás az, ami a mellkas betegségére irányítja a figyelmet. A betegség előrehaladásával párhuzamosan a klinikai képben egy általánosan senyvesztő betegség tünetei uralkodnak, a nagyfokú, fokozatos fogyás, vérszegénység, az általános állapot romlása, a gyengeség. Reggelente a köhögéssel kezdetben kis, majd növekvő mennyiségű köpet ürülhet, mely a betegség előrehaladtával vérrel is keveredhet. Nagy mennyiségű vér ürítése csak ritkán fordul elő. A tüdőből a kórokozók a nyirokcsomókba vándorolhatnak, a nyirokcsomók megnagyobbodását okozhatják.
A betegség lefolyása egyénenként változhat. Az aktív tuberkulózis általában a tüdőben kezdődik, ha a mikobaktériumok a vérárammal szóródnak, és más szervekben is megtelepednek, tüdőn kívüli, egyéb szervi (extrapulmonális) tuberkulózis alakulhat ki (csont, nemi szervi, húgyúti, központi idegrendszeri, gyomor-bél, szív vagy akár mellékvese). A fej-nyaktáji tbc esetén a nyaki és állkapocs alatti nyirokcsomók megbetegedése jelentős nyirokcsomó-megnagyobbodáshoz, sipolyok képződéséhez, kiterjedt bőrhegesedéshez vezet. Mindez elkerülhető az időben elkezdett hosszú ideig adagolt kombinált antibiotikumok alkalmazásával.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Diagnózis
A diagnózist röntgen, fizikális és laboratóriumi vizsgálat együttes eredménye alapján lehet felállítani. A röntgenfelvételen a normálisan sötét háttérhez képest szabálytalan fehér foltok láthatóak. Mivel ez egyéb fertőzésekre és daganatokra is jellemző lehet, a biztos diagnózis felállításához a köpetből, fertőzött folyadékból vagy szövetből vett mintából lehet kimutatni a kórokozót.
Kezelés, megelőzés
Az idejében felismert fertőzés, valamint betegség hatékonyan és akár maradéktalanul kezelhető, gyógyítható antibiotikumokkal, ún. antituberkulotikumokkal. A kezelés során egyszerre több antibiotikumot kell szedni annak érdekében, hogy a kórokozó ne alakítson ki rezisztenciát az alkalmazott gyógyszerrel szemben. Mivel a tuberkulózis lassan szaporodó kórokozóinak teljes kiirtása sok időt vesz igénybe, a gyógyszert hónapokig kell szedni. Tartós kezeléssel a betegség kiújulásának esélye is minimálisra csökkenthető.
A félbeszakított vagy nem megfelelő kezelés a betegség súlyosbodásához vezet, és eközben az érintett személy folyamatosan fertőzi környezetét. A legjobb kezelés a megelőzés. Mindent meg kell tenni a fertőzés elkerülése érdekében.
A megelőzés elsődleges eszköze a védőoltás. Magyarországon az újszülöttek és a gyermekek rendszeres BCG-oltása kötelező. A védettség kialakulását injekciós bőrpróbával (tuberkulin vagy Mantoux-próbával) lehet igazolni. A tüdők rendszeres röntgenvizsgálatával a kezdődő folyamatok jól kimutathatók, és idejében, hatékonyan gyógyíthatók.
A fertőzőképesség időszakában be kell tartani a következőket:
- Köhögésnél, tüsszögésnél mindig tartsunk szájunk elé zsebkendőt, és a köpetet mindig zsebkendőbe köpjük.
- A szobában, lakásban nedvesen takarítsunk, kerüljük a porral járó takarítást.
- Lehetőleg papírzsebkendőt használjunk, és a használt zsebkendőt égessük el vagy zárt tasakban dobjuk el.
- Ha vászonzsebkendőt használunk, azt gyakran cseréljük, a használt zsebkendőt főzzük ki, majd mosás-száradás után vasaljuk ki.
Globális veszély
A betegség súlyosságára való tekintettel az Egészségügyi Világszervezet szakemberei sajtóközlemény formájában tették közzé, hogy fenyegető, globális veszélynek vélik a tuberkulózist, mert felbukkantak, és egyes térségekben terjednek az olyan (úgynevezett multidrog-rezisztens, azaz MDR) baktériumtörzsek, melyek nem, vagy csak alig gyógyíthatóak a hagyományos terápiákkal. A WHO statisztikái évi félmilliónyi olyan esetről tudnak, ahol a beteg többféle gyógyszerre sem reagál a kezelés során - az évi 9 millió új megbetegedés 5 százalékában fordul ez elő ilyen típusú eset. Adataik szerint a tuberkulózis 1,6 milliónál több halált okoz évente, látens formájával a Föld lakosságának akár harmada is fertőzött lehet.
Magyarországon javul a helyzet, de van még teendő
Magyarországon is folyamatosan figyelik a tuberkulózis helyzetét. A legutóbbi felmérések eredményei szerint a hazai járványhelyzet kedvezően alakul: az új megbetegedések gyakorisága (az incidencia) 1996 óta folyamatosan csökken, 2007-ben mindössze 1634 új esetet regisztráltak.
Alacsony "átfertőzöttségűnek" azok az országok számítanak, ahol az előfordulási gyakoriság 20% alá csökkent - a nyugat- és közép-európai országok többsége ilyen.
Hazánk 2005-ben elérte a határértéket, azóta kevesebb az új megbetegedés. Ami a kor és nem szerinti megoszlást illeti, a 30 év felettiek körében kétszer, a 40-70 közötti korcsoportokban háromszor több a férfi, mint a nő. A betegek csaknem felénél (44%) nem fordul elő magasabb rizikót jelentő tényező, a legjellemzőbb kockázatfokozó az alkoholbetegség (285) és a hajléktalanság (154 eset), náluk a tbc előfordulása az átlag többszáz-szorosa lehet. Jelentős gond a fővárosban, itt csaknem minden harmadik tbc-s beteg a hajléktalanok közül kerül ki. A hazai tuberkulózis helyzet egyik legkritikusabb, sok vitát kiváltó gondja: a kiújult esetek kezelése és azoknak a nyomon követése, akik az ismételten megjelenő betegség ellenére sem jelentkeznek kezelésre. Az érintettek jelentős része hajléktalan, vagy alkoholbeteg, akik a problémával nem törődve kiesnek az ellátórendszerből, így gyógyításuk meglehetősen nehéz. A 2007-ben a TBC miatt kezeltek 19,2 százaléka tartozott azok közé, akiknél a betegség ismét jelentkezett. 2006-ban ez 17,8 százalék volt, miközben Nyugat-Európában mindössze 7% körüli az arány. A visszaeső betegek jelentős része az ambuláns kezelési szakaszban feltehetően nem szedte be gyógyszereit. Ezért a terápia eredményessége, a gyógyszer-rezisztencia megelőzése érdekében a kezelést, főként a kezdeti, intenzív szakban, a magas rizikójú csoportokban egész idő alatt ellenőrzött módon kell végezni - azaz minden alkalommal egészségügyi dolgozó, vagy megbízható családtag/segítő jelenlétében, ellenőrzése mellett kell bevennie a betegnek a gyógyszert. A hazai gyakorlatban ez az ellenőrzés csak kivételesen és egyes területeken, a hosszabb ideig fekvőbeteg-intézményben lévőknél valósul meg. Emiatt olykor bizonytalan, hogy beszedi-e a beteg az előírt gyógyszert. A rezisztens esetekben különösen fontos elérni, hogy ellenőrzött módon történjen a kezelés. A multidrug-rezisztens esetek előfordulása Budapesten, Somogy, Szolnok, Hajdú és Szabolcs megyében a legnagyobb.
Ez is érdekelhet
A fentiek ellenére a helyzet hazánkban mégis kedvezőnek mondható. A különösen veszélyes, több gyógyszerre sem reagáló betegek aránya 2,8 százalék, amit még elfogadhatónak tartanak a szakemberek. Azonban, szerintük aggodalomra adhat okot, hogy a kezelést önkényesen félbeszakítók (102 eset) és az ellátásból kikerülők (120) aránya emelkedik. A TBC tehát továbbra sem tekinthető legyőzött betegségnek. Bár az esetek száma egyelőre nem nő, a megfelelő felismerés, kezelés és nyomon követés elengedhetetlen a TBC végleges legyőzéséhez - összegzi a sajtóközlemény a felmérés eredményeit.
