Dohányzás, mérgező vegyületek, sugárzás és génmutációk – a rák kockázati tényezőinek egy része széles körben ismert napjainkra. Akad azonban egy olyan rizikófaktor-csoport, amelyről ritkábban esik szó a mindennapokban: a vírusok. Mint azt a Live Science írja, legalább hétféle különböző vírusról tudjuk ma, hogy közvetlenül vagy közvetve, de részt vehetnek rákbetegségek kialakulásában. E körbe tartozik:
- a humán papillómavírus (HPV),
- a fertőző májgyulladásért felelős hepatitis B és C,
- a mononukleózis, avagy a csókbetegség kiváltója, az Epstein-Barr vírus (EBV),
- a 8-as típusú humán herpeszvírus, amely a Kaposi-szarkómával hozható összefüggésbe,
- az 1-es típusú humán T-sejtes leukémiavírus (HLTV-1),
- a Merkel-sejtes poliomavírus,
- valamint az AIDS-ért felelős humán immundeficiencia-vírus (HIV).
Fontos persze hangsúlyozni, hogy az érintett fertőzöttek egy egészen csekély százalékánál alakul ki csupán rosszindulatú megbetegedés. Más szóval a fentebb említett vírusok okozta fertőzés közel sem jelent azonnal biztos rákdiagnózist. Jó példa lehet erre az EBV: a kórokozót világszerte az emberek 90 százaléka elkapja élete során, de a rákos megbetegedések alig 1 százaléka hozható kapcsolatba vele. A vírusok rákkeltő, avagy karcinogén hatása lehet közvetett és közvetlen mechanizmusok következménye egyaránt, illetve minden egyes vírus más és más módon okozhat rákot.
Közvetlen és közvetett rákkeltő hatás
E pontont érdemes röviden kitérni a HPV-re, amely közismerten összefügg a méhnyakrák kialakulásával, de emellett végbél-, fej-nyaki, pénisz-, hüvely- és szeméremtesti rákot is kiválthat. A HPV több mint 200 típusát különböztetjük meg, de ezek közül nagyjából egy tucat bír számottevő rákkeltő tulajdonsággal. A probléma hátterében a vírus által a sejtekkel termeltetett egyes fehérjék, az E6 és az E7 onkofehérje áll, amelyek kikapcsolják az egészséges sejtek természetes védekező mechanizmusát a rosszindulatú elfajulással szemben. Így aztán kóros sejtek jönnek létre, amelyek kontrollálatlan növekedésnek indulnak.
Szintén közvetlen karcinogén hatást gyakorol a szervezetre az EBV és a HLTV-1, még ha eltérő sejtes és genetikai folyamatokon keresztül is. A végeredmény azonban ugyanaz: a rákos sejtek agresszív replikációba kezdenek, kikerülve közben testünk természetes védelmét, az immunrendszert. Számos tényező szerepet játszik ugyanakkor abban, hogy ez a karcinogén hatás valóban érvényesül-e. A HPV és az EBV esetében például egyes vírustörzsek veszélyesebbek, mint mások. Hasonlóképpen az is fokozza a kockázatot, ha a fertőzött személy immunrendszere eleve gyenge, alulműködik. Végezetül környezeti hatások is megsorozhatják a rákkockázatát mértékét.
Ami a másik oldalt illeti, a közvetett rákkeltő hatást, arra jó példát jelent a hepatitis B és C. Ezek krónikus fertőzésként a májban okoznak hosszú távon fennálló gyulladást, végül – megfelelő kezelés hiányában – cirrózist, avagy májzsugort. Márpedig bármi, ami krónikus gyulladást idéz elő a szervezetben, potenciálisan fokozza a rákkockázatot. A hepatitis esetében arról van szó, hogy ahogy a szervezet igyekszik új májsejtek csatarendbe állításával ellensúlyozni a fertőzés okozta károkat, úgy növekszik a veszély, hogy az új sejtek mutálódva ráksejtekké váljanak. Emellett a hepatitis C a nem Hodgkin limfómával, a nyirokrendszer rákjával is kapcsolatba hozható, vélhetően az immunrendszer folyamatos stimulációja révén.
A HIV ugyancsak közvetetten növeli a rák veszélyét. A nem megfelelően kontrollált fertőzés ugyanis krónikus gyulladást provokál, továbbá gyengíti az immunrendszert. Ebben az állapotban pedig a szervezet védtelenebbé válik más karcinogén vírusfertőzésekkel szemben.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
A Live Science cikke hangsúlyozza, hogy az említett fertőzések és így az azok által kiváltott rákos megbetegedések prevenciójáért sokat tehetünk. A HPV és a hepatitis B ellen elérhető védőoltás. Utóbbi a kötelező gyermekkori védőoltások közé tartozik Magyarországon, míg a HPV elleni oltást a hetedik osztályos lányok és fiúk szülei kérhetik gyermeküknek minden tanév kezdetén. Az idei évben a lányok 81,4 és a fiúk 73,2 százalékának szülője élt ezzel a lehetőséggel.
A HIV és a hepatitis B többféle testnedv közvetítésével is képes emberről emberre terjedni, míg a hepatitis C többnyire vér útján terjed. A kockázatok mérséklése érdekében feltétlenül javasolt az óvszerhasználat szexuális együttlétek során, valamint az, hogy semmilyen körülmények között ne osztozzon több ember ugyanazon az injekciós tűn, aminek veszélye főként a kábítószer-használók körében áll fenn. A HIV esetében a kockázati csoportok számára megelőző gyógyszer, úgynevezett preexpozíciós profilaxis (PrEP) is elérhető. Fontos megjegyezni, hogy ezek a vírusok anyákról is átterjedhetnek gyermekükre terhesség, szülés és szoptatás során egyaránt. Éppen ezért javasolt még a várandósság előtt, a gyermekvállalást tervezve elvégeztetni a leendő kismamánál egy részletes kivizsgálást a legveszélyesebb fertőzések után kutatva.
A már kialakult HIV-fertőzés és a hepatitis B antivirális gyógyszerrel kordában tartható, a hepatitis C pedig gyógyítható.
Legjobban: