Hogy gyógyítja az immunterápia a rákot?
Ezek használatával az érintettek újabb esélyt kaphatnak majd a gyógyulásra. Maga a módszer nem új a daganatterápiában, viszont folyamatosan fejlődik, az innovatív gyógyszerek sorra jelennek meg.
Az immunterápia olyan kezelési módszer, amelynél az emberek immunrendszerének bizonyos részeit használják fel betegségek, például rosszindulatú daganatok leküzdésére. Ez alapvetően kétféle módon történik: vagy az immunrendszer stimulálása révén, hogy az nagyobb erővel vagy ügyesebben támadja meg a rosszindulatú daganatos sejteket, vagy pedig plusz immunrendszeri összetevők, például mesterséges immunfehérjék hozzáadásával.
Az immunterápia a rosszindulatú daganatok kezelési módszereitől eltérően nem a tumort, hanem az immunrendszert célozza meg, méghozzá az immun-onkológiai receptorokon keresztül. Ezeknek széles választéka ismert, a kutatók pedig számos immun-onkológiai jelátviteli út szerepét vizsgálják a rosszindulatú daganatok kezelésében.
Segítő antitestek
A kezelés során alkalmazható immun-onkológiai terápiáknak többféle típusa is van. Az egyikhez úgynevezett monoklonális antitesteket használnak (ezek az immunrendszer fehérjéinek mesterséges változatai). Ezek kialakíthatók úgy, hogy a rosszindulatú daganatos sejteknek egy meghatározott részét támadják meg. Mellettük léteznek rosszindulatú daganat elleni vakcinák is: ezek olyan szervezetbe juttatott anyagok, amelyek bizonyos betegségek ellen immunválaszt idéznek elő. Vannak nem specifikus immunterápiák is: ezek olyan kezelések, amelyek általánosságban serkentik az immunrendszert, ezáltal pedig elősegítik, hogy az immunrendszer megtámadja a rosszindulatú daganatos sejteket.
A melanoma kezelésében is sikerrel alkalmazható immun-onkológiai módszerek nem újak, történetük nagyon régre nyúlik vissza: egy New York-i sebész még az 1800-as évek végén kezdte el úgy kezelni a rosszindulatú daganatos betegeket úgy, hogy bizonyos baktériumokkal fertőzte meg őket. Aztán 1909-ben Paul Ehrlich vetette fel, hogy az immunrendszer szerepet játszhat a rosszindulatú daganatok leküzdésében. Az 1950-es évek végére már kidolgozták azt az elméletét, amely szerint az immunrendszer őrjáratot folytat a szervezetben, hogy felismerje és elpusztítsa a kialakuló daganatos sejteket.
Korszakalkotó felfedezés
A következő nagy lépés az 1980-as években történt: ekkor mutatták ki, hogy a legyengült immunrendszerű HIV pozitív betegeknél fokozott bizonyos rosszindulatú daganatos betegségek kialakulásának kockázata. Ugyancsak komoly eredmény, hogy ekkortájt felfedezték a T-sejtek felszínén (ezek a sejtek az immunreakciók nélkülözhetetlen résztvevői) a citotoxikus T-limfocita antigén 4 (CTLA-4) nevű receptorfehérjét. Erről kimutatták, hogy megakadályozza, hogy a T-sejtek maximális támadást indítsanak el.
A kutatók 1985-ben már arról számoltak be, hogy a daganatos betegek tumora visszafejlődött úgynevezett limfokin-aktivált ölősejtek (LAK) és interleukin-2 (IL-2) alkalmazását követően. Az 1990-es évek elején az a hír kavart nagy port, hogy egy biológus Japánban az elpusztuló T-sejtekben olyan molekulát fedezett fel, amelynek a programozott halál (PD-1) nevet adta.
Újabb és újabb eredmények
A felfedezést követően a kutatók elkezdték a PD-1 antitestek alkalmazását vizsgálni rosszindulatú daganatok kezelésében embereknél. A '90-es évek közepén a kutatók kimutatták azt is, hogy a daganatok T-sejt közvetített immunválasz kiváltására képes antigéneket termelnek.
Az események 1995 után gyorsultak föl igazán: ekkor sorra jelentek meg az antigénekkel kapcsolatos új eredmények. Egy évvel később, 1996-ban már olyan közlemény is megjelent a Science című folyóiratban, amely szerint a CTLA-4 elleni antitestek egerekben a tumor eltűnéséhez vezettek.
Az FDA, az amerikai gyógyszerügynökség 2011-ben törzskönyvezte az első CTLA-4 elleni kezelést áttéteket adó melanoma terápiájában. 2013-ra újabb PD-1 elleni terápiás készítményeket fejlesztettek ki, melyeket tavaly már előrehaladott melanoma kezelésére Japánban és az Egyesült Államokban törzskönyveztek is. A biztató eredmények miatt az immunválaszra hatást gyakorló kezelések továbbra is kiemelt figyelmet kapnak a rákkutatásban, különösen a melanoma esetében.