Nem csoda, hogy időről időre gyorsan elterjednek minden tudományos alapot nélkülöző mendemondák is a betegség okairól. Az alább következő tévhitek akkor lehetnek károsak, ha miattuk elhanyagolnánk a valóban létfontosságú óvintézkedéseket.
Merevítős melltartó
Rendre felmerül, hogy a merevítős vagy túl szoros melltartók viselése növeli a mellrák kockázatát. A magyarázat szerint a melltartó nyomást gyakorol a nyirokutakra, emiatt a méreganyagok felhalmozódnak a szervezetben. Az elképzelés tudománytalan: a szakemberek régóta állítják, hogy a melltartóknak, és az egyéb ruhaviseletnek semmi köze az emlő daganatos megbetegedéséhez, habár konkrét adatok egészen a közelmúltig nem álltak rendelkezésükre.
Tavaly azonban lezárult az első, kifejezetten ennek a témának szentelt nagyszabású tudományos vizsgálat: a kutatók semmiféle összefüggést nem találtak a melltartóviselés és a mellrák kockázata között. Az eredményeket a Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention című szaklap 2014 szeptemberi számában közölték. A tévhit kialakulásának az lehet az oka, hogy inkább a vékony nőkre jellemző, hogy elhagyják a melltartóviselést, miközben mint ismeretes, a túlsúly - amely jellemzőbben jár együtt melltartóviseléssel - a betegség fontos rizikófaktora. A kényelmetlen melltartókat mindazonáltal jobb hanyagolni, de egyszerűen azért, mert nem érdemes naphosszat tűrni az általuk okozott kellemetlenséget.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Dezodorok
Szintén széles körben elterjedt, hogy az izzadásgátló dezodorok, pontosabban bizonyos bennük található vegyületek - az alumínuium és a parabének - fontos szerepet játszanak a mellrák kialakulásában. A spekulációk szerint fokozott kockázatot jelent, ha valaki borotválja a hónalját és izzadásgátlót használ, mert a szőreltávolítás okozta mikrosérülések könnyebbé teszik a káros anyagok felszívódását.
A hiedelem annak ellenére makacsul tartja magát, hogy az Egyesült Államokban már 2002-ben végeztek átfogó vizsgálatot a témában, amely nem mutatott ki összefüggést a dezodor-/izzadásgátló használat és a rák között, a borotválás számításba vétele mellett sem. Az azóta készült kutatások rendre megismétlik ezt az eredményt, a bőrgyógyászok pedig nem győznek emlékeztetni, hogy "a nyirokkeringés az emlők felől kifelé vezet a nyirokcsomók felé, így ha a dezodorból bármilyen káros anyag fel is szívódna a szervezetben, az nem az emlők felé, hanem éppen ellenkező irányban áramolna".
A dezodorokkal szembeni másik vád, hogy mivel éppen a méreganyagok izzadás általi eltávozását gátolják, hozzájárulnak azok felhalmozódásához a szervezetben. Tudományos szempontból ez sem állja meg a helyét: egyrészt még a leghatásosabb dezodorok sem gátolják teljesen az izzadást, másrészt a méreganyagoktól eleve nem elsősorban izzadás révén szabadulunk meg - a rákkeltő vegyületek alapvetően a vizelettel távoznak, vagy a máj dolgozza fel őket.
Mellimplantátum
A mellimplatntátumok és a mellrák viszonya egyelőre nem teljesen tisztázott. Az elfogadott tudományos álláspont szerint az implantátumot viselő nők nem veszélyeztetettebbek átlagos társaiknál. Az elmúlt években azonban egyes vizsgálatok arra intettek, hogy a nyirokrák egy ritka típusának (anaplasztikus nagysejtes limfóma, ALCL) megjelenése összefügghet az emlőimplantátumokkal . Az implantátummal kapcsolatban az a tévhit is fel szokott merülni, hogy akadályozzák a mammográfiás vizsgálatot.
Ezzel szemben a tény az, hogy a mellek plasztikai beavatkozás után is vizsgálhatók így: az eljárás nem károsítja az implantátumot. Ugyanakkor - mivel a beültetett anyag miatt előfordulhat, hogy a mellszövet bizonyos részei nem láthatók megfelelően - a mellnagyobbításon átesett nőket speciális beállítási technikával vizsgálhatják, és szükség lehet ultrahangos, esetleg MRI kiegészítő vizsgálatra is.
Elektromos vezetékek, mellsérülés, kávé: további tévhitek
A melltartó és a dezodorok mellet rendre felbukkannak további bűnbakok a mellrák okozóiként, például az elektromos vezetékek, a mobiltelefon vagy a koffein tartalmú italok , de ezeknek a hiedelmeknek semmilyen tudományos alapja nincsen. Vannak, akik szerint a mell beütése-sérülése okozhat mellrákot - ez a tévhit azért alakulhatott ki, mert egy ilyen baleset után valószínűbben fordul orvoshoz az érintett, ahol aztán daganatra is fény derülhet, de a kettő közötti oksági kapcsolatnak szintén nincsen bizonyítéka.
Bizonyos értelemben ártalmatlan mítoszokról van szó: különösebb kárt nem okoz, ha a mellrák miatt aggódó nők felhagynak a dezodorhasználattal vagy a melltartóviseléssel. Veszélyessé akkor válnak, ha valaki elhiszi, hogy ilyen módon megelőzheti a problémát, és emiatt nem teszi meg a valóban létfontosságú óvintézkedéseket: egészségtelen életmódot folytat, és elhanyagolja a szűrővizsgálatokat.
