Mindenekelőtt jó, ha tudjuk, hogy a magyarországi háziorvosi ügyelet rendszere kuriózumnak számít. Még a legtöbb nyugat-európai országban sem nyilvánvaló, hogy hétvégén, vagy az éjszaka közepén felhívunk egy telefonszámot és egy orvos azonnal rendelkezésre áll, be lehet hozzá menni, sőt, ha kell, házhoz jön. Magyarországon mindenki számára elérhető ez a szolgáltatás, legtöbbször a közelben van, Budapesten majdnem minden kerületnek van saját ügyelete, de vidéken is minden városban találunk, a ritkábban lakott részeken pedig maximum 2-3 falunyira tőlünk van orvos.
Alapértelmezetten a háziorvosi ügyelet arra az időszakra biztosít sürgős esetekben orvosi ellátást, amikor a háziorvosunk nem rendel, tehát hétköznap éjszaka, hétvégén, valamint ünnepnapokon. Ugyanakkor Budapesten például a háziorvosi rendelési időben is van orvosi ügyelet, ez a háziorvos túlterheltségével magyarázható. Hiszen, ha valakinek hirtelen fellépő, sürgős ellátást igénylő panaszai vannak, akkor gyorsabban kap ellátást az ügyeleten, és nem kell órákig várnia a háziorvosi rendelőben.
Mint előző cikkünkben már kifejtettük, a háziorvosi munkakörbe beletartozik a lakáson történő ellátás, ha a beteg állapota úgy kívánja. Ezt, ha az eset sürgős, akkor az ügyelet megteszi helyette, de fontos, hogy csakis ebben az esetben. Sajnos gyakran terhelődik háziorvosi teendő az ügyeletre, nem minden háziorvosnak áll módjában, hogy betegét otthonában kezelje. Pedig az ő állapotuk nem kíván sürgős ellátást. Egyszerűen csak egy lábtörés miatt ágyhoz vannak kötve, vagy hosszan elhúzódó, krónikus betegségről van szó és egy szimpla időszakos állapotellenőrzésre van szükség, esetleg új gyógyszerekre, stb. Mit tehet ilyenkor a beteg? Hívja az ügyeletet (gyakran háziorvosa javaslatára). Az ügyelet persze kimegy, de inkább hivatástudatból, mint törvényi kötelezettségből, ugyanis ez továbbra is a háziorvosok feladata.
Hirtelen jelentkező panaszok
A háziorvosi ügyeletet akkor érdemes felkeresni, ha panaszaink hirtelen jelentkeznek, komoly fájdalommal, vagy kényelmetlenséggel járnak, és nem tartoznak azon betegségek körébe, melyeknek első tünetei olyan riasztóak, hogy azonnal mentőt kelljen hívni (erről későbbi cikkünkben még részletesen írunk). Leggyakrabban már ismert, időszakosan fellángoló betegségünk rosszabbodása esetén érdemes hívni az ügyeletet, például vesegörcs, epegörcs , krónikus tüdőbetegség, magas lázzal járó állapotok, ilyesmi. Az ügyeletnek van egy épülete, azon belül egy felszerelt rendelője, fel lehet őket keresni vagy ki lehet őket hívni lakásra. Utóbbit csak igazán indokolt esetben javasoljuk, akkor, ha a beteg járóképtelen, vagy a mozgása az állapotának romlásához vezethet. Hogy megtudjuk, melyik az ideális megoldás, bátran hívjuk fel az ügyletet, kérdezzük meg, mit javasolnak. A háziorvosi ügyeletek telefonos tanácsadói szolgáltatása amúgy is nagyon hasznos lehet, érdemes kéznél tartani.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Közterületre alapértelmezetten nem megy az ügyelet, és nem érdemes őket balesetekhez, vagy sérülésekhez sem hívni, nem az ő kompetenciájuk (hanem a mentőké). Ugyanakkor előfordul, főleg vidéken, hogy egy-egy balesethez, vagy közterületen történő, a bejelentés alapján súlyosnak tűnő esethez csak messzebbről tudnak mentőt küldeni, ilyenkor a mentőszolgálat felkéri a háziorvosi ügyeletet, hogy vonuljon ki a helyszínre, és kezdje meg az ellátást, míg oda nem ér a mentő.
Ez is érdekelhet
Tehát a háziorvosi ügyelet esetében is elmondható, hogy használható jól és rosszul is. Törekedjünk arra, hogy ne terheljük olyan feladatokkal, amelyek a háziorvos feladatai, és ne használjuk arra, hogy megkerüljük vele a várakozást a háziorvosi rendelőben (ezt az ügyeleten tudják, nem fogják szó nélkül hagyni). Érdemes viszont a rendeltetésszerű használatával a mentőket tehermentesíteni, így jó esetben nem fordulhat elő, hogy egy esetkocsi személyzete éppen vesegörcsöt csillapít, miközben a szomszéd utcába ezért csak távolabbról tudnak mentőt küldeni, mondjuk egy újraélesztéshez.
