Valójában sokaknak komoly csatát kell vívniuk magukkal, mire eljutnak idáig. Különösen nehéz a küzdelem, ha a kórkép megbélyegző és egyúttal tünetmentes- mint ahogyan a Hepatitis C fertőzés . Itt a betegeknek önmagukat kell le- és meggyőzni.
Nem indulok el a lejtőn, és teszem ki magam mindenféle vizsgálatnak és kezelésnek! Kötelességeim vannak - álmaim! Tőlem senki ne féljen! Én nem vagyok beteg! Hiszen tünetem sincs. Csak fertőzött vagyok, nem beteg. Közeli hozzátartozóm mesélte, hogy bár nem tudatosan, utólag visszatekintve leginkább ilyen gondolatok cikáztak a fejében, mikor egy vérvizsgálat után az orvos közölte vele: hepatitis C fertőzött. Nincs nekem semmi bajom - nyugtatta meg magát - hiszen ez csak egy tünetmentes vírusfertőzés-nem is lehet súlyos, ha 20 évig nincs tünete. És valóban nem látszott rajta semmi: továbbra is eljárt dolgozni, ő szervezte a családi ünnepeket, heti kétszer elvégezte a tornát, amit még a nagyanyjától tanult, olvasott, naplót írt, moziba járt - élte az életét, ahogy mindig is tette.
Tévedés azt hinni, hogy a hepatitis C vírus csak a drogot használókat érintheti
A családnak csupán néhány dolog tűnt furcsának. Egyrészt tisztaságmániás lett. Szinte még el sem fogyasztotta az italt, már mosta is el a poharát. Másrészt a vér-fóbia. Mintha mindig is ilyen lett volna, ha valami sérülés történt a jelenlétében, önironikus mosollyal közölte: tudjátok, hogy nem bírom a vért - és odébb ment. Egyszer történt, hogy valamelyikünk szülinapi ünnepségén ő tört össze egy poharat, és ahogy utána kapott, elvágta a kezét. Miután a segítséget elutasítva összeszedte a szilánkokat, rosszullétre hivatkozva visszavonult. Utólag derült ki: a mások iránti felelősségtudat nem hagyta, hogy teljesen letagadja magának állapotát, ám tudata képes volt a kettős játékra, saját elképzelése szerint vigyázott környezetére, mintha beteg lenne, közben mégis egészségesnek gondolta magát.
A HCV fertőzés nem csak az érintettnek teher
A tudományos fejlődésnek köszönhetően a HCV fertőzés gyógyítható. Azonban ahhoz, hogy sikeres legyen a vírusirtás, a legfontosabb lépéseket a betegnek kell megtennie. A szűrésen való részvétel, majd a betegség diagnosztizálása után a folyamatos együttműködés a hepatológus szakemberrel kulcsfontosságú.
Ahogy azonban teltek az évek, lassan aggódni kezdtem érte - egyre fáradtabbnak tűnt, mozgásán látszott, hogy fájnak az ízületei, bizonytalan hasi panaszok gyötörték. Az időjárásra fogta. Elhittem a kézenfekvő okokat, mégis felderengett bennem, hogy elmehetne a háziorvoshoz. Hiszen azelőtt rendszeresen kivizsgáltatta magát! Az menjen orvoshoz, aki beteg akar lenni - replikázott szellemi képességeihez nem méltó módon. Az igazságra egészen váratlan módon derült fény. Egy forró nyári délután a kertjében kötöttem ki, és úgy döntöttünk, nem csinálunk semmit, élvezzük a diófa árnyékát, a napszítta fű illatát, a csendet. Csak a rádió szólt mellettünk, de nem is figyeltem rá, szövege eggyé vált a tücsökciripeléssel, amit a mező felől hozott az a kevés szellő. Nahát, ezt nem is hallgatom - mondta egyszerre, és lehúzta a rádiót. Kérdésemre kifejtette, hogy a hepatitis C fertőzésről szólt a műsor, amire ő cseppet sem kíváncsi, hiszen ilyen betegsége csak drogosoknak, huligánoknak van. Meg persze annak, aki fűvel-fával összefekszik. Nagyon sajnálja őket, mert ők sem érdemlik meg, hogy kitaszítottakká váljanak, de hát a dolgoknak sajnos néha következménye is van. Ne is beszéljünk erről. Amíg ezeket mondta, piros foltok jelentek meg az arcán, gyorsabban vette a levegőt - láttam, hogy felizgatta magát. Mégsem bírtam ki, hogy ne ellenkezzek, hiszen én már sok cikket írtam erről a fertőzésről.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Rengeteg ember kapta el a vírust '92 előtt, amikor még nem szűrték hepatitis C-re a vérkészítményeket, amiket a kórházakban adtak szülő nőknek, vagy egyéb műtét közben - mondtam. Nagy divat manapság a tetoválás is, ami szintén veszélyforrás lehet a vírusfertőzés szempontjából. Sokan nem is tudják magukról, hogy betegek, hiszen a fertőzés akár évtizedekig tünetmentes lehet, és így bizonyos helyzetekben továbbadhatták a kórokozót. Aki megtudja magáról, annak pont nem kell kitaszítottá válnia, hiszen egyrészt csak be kell tartani az óvintézkedéseket, másrészt erre a betegségre már van gyógyszer, épp ez az egyik legsikeresebben fejlődő területe az orvostudománynak. Egyébként - és ahogy ez eszembe jutott, valahogy tudtam már, hogy ő is érintett - te is kaptál vért szülés közben, nem? Elsírta magát. Utólag bevallotta: ahogy látta a szememben, hogy rájöttem, miről van szó, egy csapásra ő is bevallotta magának a tizenöt évvel azelőtt hallott mondat igazságát. Mintha egy ki tudja mióta cipelt szikla szakadt volna le a válláról - mesélte.
Együtt mentünk orvoshoz, ahol kiderült, a vírus a szervezetében krónikus májgyulladást okozott. Kezelést kapott - és meggyógyult. Ráadásul a gyógyulás könnyű volt és gyors, simán ment munka mellett. A legújabb terápiák elérése ugyanakkor korlátozott: egy szakmai szempontok mentén felállított várólista alapján juthatnak hozzá a betegek. A várólistára kerülésről a hepatológia centrumokban dolgozó szakorvosok döntenek a betegek általános egészségi állapota és helyzete alapján. Csupán egy dolog bántotta - de az valahogy egyre jobban - hogy annyi éven át hazudott magának. Addig rágtam a fülét, míg hajlandó volt beszélni erről a kórház pszichológusával. Kiderült, hogy az ilyen önbecsapás nagyon gyakori, ha az emberrel közölnek egy súlyos, vagy ráadásul jogtalanul, de szégyenérzetet keltő diagnózist. Sokan még tovább mennek, és nem csak a kezeléstől zárkóznak el és vesznek fel "furcsa szokásokat" - mint a nagynéném - hanem teljesen bezárkóznak és lassan magányossá, valóban kirekesztetté válnak, míg betegségük háborítatlanul rombolja szervezetüket. Még jó, hogy csak a kertben lustálkodtunk aznap délután - nevetett nagynéném ezt hallva, olyan felszabadultan, ahogyan már el is felejtette, hogy létezni lehet.
Ez is érdekelhet
