A vizelettartási probléma ma Magyarországon körülbelül 500 ezer embert érint, ám közülük csak minden ötödik fordul orvoshoz. Az idei évben a nem kezelt betegek feltérképezése és a beteginformáltsági szint növelése céljából országos betegedukációs program indult Cseppnyi Önbizalom elnevezéssel. A programba bevont 142 háziorvosi praxisban tartott fogadóórákon a háziorvosok által szűrésre invitált 40 és 60 év közötti, összesen 54 ezer esetleges érintett 33 százaléka, több mint 15 ezer érdeklődő, érintett vagy hozzátartozó vett részt.
A tanácsadást a helyi szakdolgozók végezték, akik az általános tájékoztatáson túl arra is lehetőséget biztosítottak, hogy négyszemközt feltehessék kérdéseiket az érintettek.
Kevés információ
A több mint 15 ezer kérdőív összesített eredményei szerint a rendezvényeken megjelentek 64 százaléka szenvedett a vizelettartási zavar valamely formájában - 46 százalék enyhe, 16 százalék középsúlyos, 2 százalék súlyos - azonban sokan még sosem beszéltek senkinek problémájukról.
A háziorvosi praxisok a betegek állapotán kívül azt is mérték, a megjelentek mennyire tájékozottak a vizelettartási panaszról, mennyire ismerik fel a tüneteket és tudják-e milyen megoldási lehetőségek vannak problémájukra. A megkérdezettek több mint fele (59 százalék) érzi úgy, hogy kevés információja van a vizelettartási nehézségről, 35 százalékuk véleménye szerint elegendő az információja, és csak 6 százalék gondolta úgy, hogy mindent tud róla.
Az előzetesen kitűzött 40 és 60 év közötti célcsoport esetén az érintettség 53,3 százalékos volt, akiknek szintén több mint fele nem rendelkezett elegendő információval a problémáról.
A program lezárulta egybeesett idén a Kontinencia Nemzetközi Hetével (június 18-24.). A 2009 óta minden évben megtartott esemény célja felhívni a figyelmet a vizelettartási zavar problémájára és megismertetni az érintettekkel a megfelelő kezelési lehetőségeket.
Még mindig tabu
A vizelettartási zavar még mindig tabutéma hazánkban és a világban is. Mint az öt éve kerekesszékes Molnár Marietta egy sajtótájékoztatón kifejtette, sorstárssegítőként ő maga is gyakran tapasztalja, hogy a betegséggel küzdők inkább ki sem mozdulnak otthonról, mert nem tudják, mit lehetne tenni. Az érintettek töredéke fordul csak orvoshoz, legtöbben szégyellik problémájukat, kellemetlennek érzik, és nem mernek beszélni róla. Sokan a tünetek alapján fel sem ismerik a betegséget és arról sem tudnak, hogy létezik megfelelő megoldás a panaszaikra.
Ezen okok is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre átfogó, a teljes magyar lakosságra vonatkozó adat a vizelettartási probléma tekintetében. Nem ismert az érintett lakosság pontos nagysága, sem az informáltság mértéke, holott ezek az adatok szükségesek lennének a jelenlegi helyzet javításához, a megfelelő tájékoztatáshoz.