Egy kora tavaszi napon levegőre, napsütésre vágyó kirándulók telepedtek le a Királyréthez közeli lejtős tisztáson. Előkerültek a tollasütők, a labdák: vidám játékba kezdtek, mindenki meg akarta mutatni, hogy negyvenes éveiben járva sem veszített semmit fiatalkori ügyességéből. Addig tartott a felhőtlen szórakozás, míg egyikük egy rossz mozdulat után éles kiáltással földre nem került: felső combjában nagy fájdalmat érzett, csak nagy kínok között tudott a lábára állni. "Gólya viszi a fiát" fogással vitték a kisvasúthoz. Egy-két nap múlva már tenyérnyi vérömleny is feketéllett a combján, és hosszú hetekbe tellett, míg újra fájdalom és korlátozottság nélkül tudott járni. Később olvasott utána, hogy a részleges izomszakadást okozó balesetét nemcsak egy balul sikerült mozdulatnak köszönheti, hanem sokkal inkább annak, hogy a hosszú, mozgáshiányos téli időszak után edzetlen, merev, sérülékeny izmait olyan terhelésnek tette ki, amelynek csak fokozatosan, megfelelő bemelegítés után lett volna szabad. Az izmok bemelegítése nélkül ugyanis még a kedvtelésből űzött sportok, például a labdajátékok is veszélyesek lehetnek, mivel sok bennük a mozgásszerveket erősen megterhelő sprint, oldalra nyúlás, irányváltás.
Ne maradjon el a bemelegítés!
A mozgás az egészség megőrzésének egyik alapja, csak ajánlani lehet. Ugyanakkor még a kedvtelésből sportolóknak is ajánlatos betartani egy-két elővigyázatossági szabályt, mert a bemelegítés elmaradásának, akár egyetlen rossz mozdulatnak is hónapokig tartó következményei lehetnek. Balesetek adódhatnak, de jó tudni, hogy az izomsérülések, vagyis a gyakoribb izomhúzódás és a ritkább, de jóval fájdalmasabb izomszakadás esélye csökkenthető. Ez ugyanis leggyakrabban akkor következik be, ha az izom teljesítőképessége kisebb, mint amit az igénybevétel megkövetelne: egy-egy hirtelen, gyors mozdulat következtében az izomzatban túlfeszülés, túlnyújtás jön létre. Megfelelő edzettségi állapotban, rendszeresen végzett mozgás mellett, különösen, ha sosem felejtkeznek el a mozgás előtti bemelegítésről, a fokozatosság elvéről és kerülik az izmok túlterhelését, kevésbé kell tartani az izomsérülésektől.
Ha megtörtént a baj
Az izomszakadás lehet részleges vagy teljes, ez utóbbi esetben a beteg a sérült végtagot csak alig vagy egyáltalán nem tudja mozgatni. A legjellemzőbb tünet a heves fájdalom, emellett duzzanat és vérömleny is jelzi a bajt. Az izomrostok közé beszűrődő vér, a hematóma olykor csak később jelentkezik. Nyílt sérüléseket is kísérhet izomszakadás, és társulhat hozzá ínszalag- és csontsérülés is - ez utóbbiaknak a tünetei hasonlóak is, így izomsérülés gyanújával mindenképpen jobb orvoshoz menni.
Teljes? Részleges?
Az izomsérüléseket aszerint osztályozzák, mennyire okoznak funkciókiesést. Az I. típusba az enyhe esetek tartoznak, ezek az izmot nem korlátozzák a mozgásában. A II. típusú izomsérülések viszont már funkciókiesésében mutatkoznak meg, a III. típus estében pedig - súlyos vagy teljes izomszakadás esetén - oly mértékben csökken a funkció, hogy teljesen mozgásképtelenné válhat a sérült testrész. A részleges izomszakadás súlyossága változó aszerint, hogy az izomrostokban csak ún. mikroszakadások keletkeznek-e, vagy nagyobb felületen válnak el a rostok egymástól illetve a tapadás helyétől. Előfordulhat, hogy a sérülésnek kívülről nincs nyoma, mivel a mélyebben fekvő izmokat érinti, és kisebb a bevérzés mértéke.
Ez is érdekelhet
A gyógyuláshoz sok türelem kell
Az enyhébb részleges eseteknél nincs szükség műtétre, beindulnak az öngyógyító folyamatok, és köszönhetően az izmok jó vérellátottságának, az ilyen izomsérülés gyógyulási hajlama jó. A teljes izomszakadás esetén, amikor az izom elválik a tapadás, eredés helyétől vagy szétszakad és összeugrik, az izom visszahúzását, varrását, a vérömleny eltávolítását műtét során végzik el. Mindegyik izomsérülés nagyfokú fájdalommal jár, így fájdalomcsillapítóra van szükség. A sérült végtagot nyugalomba helyezik, pihentetik, mozgatását, terhelését pedig nagyon óvatosan, fokozatosan kezdik el. Ugyanakkor a tervezett, fokozatos mozgatás, a gyógytorna nagyon fontos, a kezeléshez tartozik, a mozgás során frissül a sérült izom vérkeringése, oxigénellátása, ami segíti a gyógyulást. A mozgásfunkció helyreállításához, a rehabilitáció személyre szabott megtervezéséhez, irányításához gyógytornász nyújt segítséget. Statikus gyakorlatokkal kezdi a mozgatást, először terhelés nélkül, majd kis terheléssel, utána korlátozott, fokozatos izomerősítés következik, később pedig a növekvő terheléssel végzett dinamikus gyakorlatok, a rehabilitációs folyamat utolsó részeként a nyújtógyakorlatok következnek. A teljes gyógyulás lassú folyamat, az eredeti mozgásterjedelem helyreállítása hónapokig tarthat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
