Valódi vagy nem?
A legmozgékonyabb, csuklószerűen mozgatható csontkapcsolatokat nevezik valódi ízületeknek (articulatio vagy diarthrosis). A valódi ízületeket zárt, kötőszövetes ízületi tok veszi körül, melynek külső rétege igen ellenálló és kemény, védi az ízület mozgó alkatrészeit. A tok belső rétege termeli az ízületi (szinoviális) folyadékot, amely az ízfelszínt adó porcos csontvégek elmozdulásának súrlódásmentességét, tápanyagellátását és mechanikai védelmét biztosítja. Az ízületekben a csontok felszínét 1-2 mm vastag, többnyire sima ízületi porc fedi, ami víztartalmánál és rugalmasságánál fogva jól meg tudja védeni az ízesülő csontvégeket. A valódi ízületekre jellemző porc szinte mindig üvegporc, más néven hialinporc. Végtagjainkra ezek a valódi ízületek jellemzők.
Némi mozgást engednek a kötőszövetes vagy porcos (synchondrosis) csontkapcsolatok is, amikor a csontok közötti összekötő elemet porcszövet alkotja. Ilyet találunk a gerincben is. Mint tudjuk, a csigolyák között porckorongok vannak, s ha a gerinc merev lenne, úgy mozognánk, mintha karót nyeltünk volna. A gerinccsigolyák közé ékelődött porckorongokat kollagénrostos porc alkotja, ami szövettanilag kissé eltér az üvegporctól. Neve is jelzi, hogy legjellemzőbb összetevője a sok, főként kollagén fehérjéből álló rost. Kevesebb vizet tartalmaz, mint az üvegporc, rugalmassága is elmarad tőle, és nagy rosttartalmának köszönhetően nem átlátszó, hanem sárgásbarna színű. A szövet alapállományának anyagai ennyi rostot már nem képesek úgy átitatni, hogy láthatatlanok legyenek. Ez a csontkapcsolat tehát nem valódi ízület, nem is annyira mozgékony, de működési elve és kialakulása sok szempontból hasonló: az embrionális porcos váz egyes pontjain - úgynevezett csontosodási magokban - csontosodás indul meg. Az elcsontosodott szövetek között maradó porcos részekből alakul ki az ízesülés.
A valódi ízület típusai
A valódi ízület belsejében a csontok ízesülő felszíneinek formái jól illeszkednek egymáshoz. A csontvégek vagy ízvégek közül az egyik rendszerint nagyjából domború, a másik ehhez illeszkedő, homorú felszínű. Az előbbit nevezzük ízfejnek, az utóbbit ízületi vápának. Az ízületi vápa fogadja be az ízületi fejet. Alakjuk az ízület jellemző mozgásainak megfelelő. Olykor az ízesülő csontok alakja sokkal bonyolultabb, nem egyszerűen homorú vagy domború, ilyenkor egyszerűen ízvégnek nevezik őket. A bonyolultabb ízületeknek további alkotórészei is lehetnek: rostos, porcos ízületi korongot (discus) találunk az állkapocscsont ízesülésénél. Máshol úgynevezett gyűrűbetét (meniscus) nyomul be az ízületi résbe, hogy azon csússzanak el az ízületi csontfelszínek. Ennek legismertebb példája a térdízület.
A valódi ízületeknek, attól függően, hogy hány tengely mentén mozgathatók, különböző típusai vannak. Az ízület annál mozgékonyabb, minél több elmozdulási tengelye van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egytengelyű ízületek
Közéjük tartoznak a csapós vagy csuklóízületek és a forgóízület. A csapós vagy csuklóízületek(gynglimus) úgy működnek, mint az ajtók nyílását lehetővé tévő zsanér: mivel a kapcsolódó csontok hossztengelyére merőleges elhelyezkedésű, csak a behajtást és a kiegyenesítést engedi. Az egyik ízvég nagyjából hengeres, kissé orsó alakú, ami egy hosszúkás vályúba illeszkedik. Az orsóalak megakadályozza, hogy az ízvégek oldalsó irányba kicsússzanak egymásból. Ez az egyik leggyakoribb ízülettípus, ilyenek találhatóak az ujjak ízületeiben. Két párhuzamos szalag stabilizálja őket, melyek nagy mozgásteret engednek az ízület behajtásához.
A forgóízület (a. trochoidea) ízületi feje kicsiny rúdhoz vagy kúphoz hasonló, esetleg gömbölyded formájú, ami a szemközt elhelyezkedő, leginkább csőhöz hasonló alakú ízvégbe nyúlik be. Az elmozdulás tengelye egybeesik a kapcsolódó csontok tengelyével, működése a tengely-csapágyhoz hasonló. A rúd alakot feszes, körbefutó szalagkészülék rögzíti. A könyökízületben találunk rá példát, valamint a nyakban, az első és a második nyakcsigolya között. Ez teszi lehetővé a fej jobbra-balra fordítását. Az ízületre jellemző mozgás alapján a forgóízületnek két típusát különböztethetjük meg, attól függően, hogy az ízületi fejnek vagy az ízületi vápának megfelelő ízvég rögzített.
A két egytengelyű ízület kombinációja a csukló-forgó ízület (trochogynglimus), mely bonyolult elmozdulást tesz lehetővé. A térdben és a könyökben is van rá példa, valójában két tengely körül teszi lehetővé a mozgást, tehát akár a kéttengelyű ízületek közé is sorolhatnánk.
Kéttengelyű ízületek
A tojásízület (a. ellipsoidea) felépítése hasonló a gömbízületéhez, de az ízfej nem gömbölyded, hanem inkább tojás alakú, így az ízületi vápa is hosszúkás. A két különböző görbület miatt két különböző tengely körül, összesen négy mozgást lehet velük kivitelezni: két oldalra, jobbra és balra mozgást, vagy előre és hátra történő elmozdulást. Legfontosabb ilyen ízületünk a csukló, valamint a koponya és az első nyakcsigolya (az atlas) közötti fejízület.
A nyeregízületnél (a. sellaris) a felső csontvég úgy ül az alsó ízvégen, mint a lovas a nyergében. Ez az ízület is két tengely körül enged elmozdulást, melyek majdnem merőlegesek egymásra. A szervezetben tiszta formában csak a hüvelykujj tövénél, a kéztőcsontok és kézközépcsontok között találunk ilyen ízesülést. Kezünket a fogásra teszi alkalmassá. Kéttengelyű ízület van a térdben is, mely megengedi a hajlást és a kiegyenesítést, a nyújtást, a kifelé és befelé fordulást.
Soktengelyű vagy szabadízület
Ha az ízületi fej minden irányból lekerekített, akkor az őt befogadó ízületi vápának megfelelő csontvég szabályos mélytányérhoz hasonló alakot formáz, és a tér három fő irányában enged elmozdulást, de nem csak három tengely körül. Hívják gömbízületnek is (a. spheroidea). Mozgásterjedelmét az dönti el, mennyire veszi körbe az ízfejet az ízvápa, és milyen szalagok stabilizálják. Ilyen ízületet találunk a vállban a lapocka és felkarcsont közötti ízület esetében, ahol a vápa tálszerű, legnagyobb ízületünkben, a csípőízületben, valamint az ujjtő-ízületekben, melyek közül csupán a hüvelykujj kivétel.
A mozgékony gerinc
Bár a porckorongokkal összekötött gerinccsigolyák esetében nem beszélhetünk valódi ízületekről, mégis szólnunk kell a gerincoszlopról. Nem csak azért, mert merev gerinccel nem tudnánk rendesen mozogni, hanem azért is, mert a gerincoszlop mentén lényegében mindenféle csontkapcsolatra találunk példát.
A csigolyákat, a 7 nyak-, a 12 hát-, az 5 ágyék- és a 4-6 farkcsigolyát a szomszédos csigolyákkal, valamint a gerinc egész hosszában a többi csigolyával szalagok kötik össze. A szalag segítségével létrejövő csontkapcsolatok (syndesmosis) a gerinc esetében oly összetettek, hogy helyesebb szalagkészülékről beszélni. Az ágyék és farkcsigolyák között található az 5 keresztcsonti csigolya összenövésével keletkező keresztcsont, melyben a csigolyák között az összecsontosodás miatt elmozdulás nem lehetséges.
Az újszülött csecsemő gerince még egyenes, csigolyái és porckorongjai pedig nagyon hasonlóak, de a gyermek mozgása hatására jelentős átalakulásokon mennek át. Ennek eredményeként először kialakulnak a gerinc görbületei, majd merev szakaszai.
A keresztcsonti gerinccsigolyák és főként férfiaknál a farkcsigolyák két-három éves korban csontosodnak össze, ekkortól válnak igazi csontos összeköttetéssé (synostosis), melyek már nem engednek mozgást az őket alkotó csigolyáknak. A gerinc végleges alakja csak a nemi érés lezárulta után alakul ki.
A csigolyák közötti porckorongok a rostos porcos összeköttetésre (synchondrosis) adnak példát. Alakjuk a szomszédos csigolyákhoz idomul, a nyak felől indulva lefelé egyre nagyobb átmérőjű porckorongok, pontosabban lapos gyűrűk találhatók, melyeket a test felezővonalával párhuzamos síkban elmetszve enyhén ék alakú keresztmetszetűnek látnánk. (kép) Az egyes csigolyák között vannak valódi, ízületi tokkal körülvett ízületek is, mégpedig a szomszédos csigolyák íznyúlványai (kép2) között. Valódi ízületek a már említett fejízület és a két első nyakcsigolya - a fejet tartó, a többi csigolyától nagyon eltérő 1. nyakcsigolya (atlas) és a 2. nyakcsigolya (axis) - ízületei is, melyek a vállak felé történő fejingatást, a bólintást, a fej hátrahajtását és a fejrázást teszik lehetővé.
A gerinc egyes kapcsolatai viszonylag kevés mozgást engednek, összességében azonban jelentékeny mozgásra képes. A gerinc mozgékonyságát az összeérő csigolyanyúlványok valamelyest korlátozzák. A legmozgékonyabb szakaszok a nyaki és az ágyéki csigolyáknál vannak, és nyilván az összenőtt csigolyákból álló keresztcsonti szakasz a legmerevebb. A hajláson kívül a teljes gerincoszlop a törzs viszonylag nagy, 45º-os csavarodását is lehetővé teszi. A csavarodásban főként a nyakcsigolyák vesznek részt, ahol az ízületi felszínek felegyenesedett testtartásban lényegében vízszintesek.
Ez is érdekelhet
Gerincesen, szabályosan!
Az ízületek végleges, egészséges alakja, szerkezete, arányai csak akkor alakulnak ki, és maradnak fenn, ha megfelelően és rendszeresen mozoghatnak. Ahhoz, hogy az ízületek sokáig jól tudják végezni feladatukat, figyelni kell, hogy helyesen terheljük őket - vagy a használati utasítások nyelvén -, rendeltetésszerű használatban legyenek. Vigyázzunk rájuk!
